Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Győry Elek beszéde a képviselőházban

198 gyelembe veszi azon egyházak helyzetét, a melyekről szó van s ha ezen egyházak helyzetéről nyert ismereteit beleviszi a vitába. Ezzel épen az állam közérdekét szolgálja, mert csak ott lehet helyesen és alaposan intézkedni, hol az ember ismeri azokat a viszonyokat, melyekre vonatkozólag az intézkedés történik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ép ezért én azt tartom, hogy ha egyes képviselőtársaim hivatkoznak arra, hogy egyik vagy másik egyháznak minő a helyzete, minőknek ismerik a viszonyait ós ebből következtetést vontak le, nem követték el azt a hibát, hogy nem mint népképviselők beszéltek, hanem bármiféle elfogultsággal valamely felekezet külön érdekeit akarták volna képviselni. De a felekezetiség belevitele igen is előfordul bizonyos értelemben ennél a vitánál is. Igaz, hogy csak egy képviselőtársamra vonatkoztatva, igaz, annak kijelentése mellett, hogy egyik felekezetet sem akarja sérteni, egyiket sem akarja bántani ; de jobban a vidám hangulatban, a melyben Polónyi képviselő úr tegnap szólt, oly adomát hozott fel, a mely minden esetre a felekezetiség s'/inében tűnik fel, a mennyiben azt mondotta, hogy miről lehet felismerni például egy lutheránust, egy katholikust, egy reformátust. Polónyi Géza : Községről beszéltem ! Győry Elek: Igaz, hogy községről beszélt, ez azonban jelzése akart lenni annak, hogy a lutheránus felekezetnél a hamleti tépelődés, az ingatagság mintegy jellemvonást képez. Polónyi Géza: Nem, csak Fabinynál. Győry Elek: Akárkire volt alkalmazva, de a kiindulási pont az volt és én a felett vitatkozni nem akarok, hiszen mindegyikünk tudna felhozni adomákat, a melyeket egyik felekezet csinált a másikra. De nem czélom itt megnevettetni a t. házat, hanem a tárgygyal foglalkozni. Ennélfogva erre csak azt jegyzem meg, hogy egész addig jutott t. képviselőtársam, hogy olyanféle harangot fedezett fel, a mely egyszerre háromfélekép is szól és igy lett bim-bam-bum a birn-bam-bumból. De akármiféle harangozást is emlit a t. képviselő úr, annyit minden lutheránus bátran elmondhat, hogy szivesen van azon a vallási alapon, a melyen egy Luther, egy Kossuth, egy Petőfi állott és semmi oka azt szógyenleni. Felhozatott azonban egy másik dolog is e vitában, a mely — úgy látszik — választóvonalat képez azokra nézve, a kik ezen az oldalon elfogadják vagy nem fogadják el a törvényjavaslatot. Egyik részről tudniillik arra utalnak, hogy ime, ez a törvényjavaslat az 1848. évi XX. t.-cz. részletes végrehajtását képezi, hogy azt nem lehet most egészében — úgy, a hogy kontemplálva volt — végrehajtani, hanem részek szerint *s bizonyos, a mint az indokolás mondja, nyugat-európai rendszer szerint kell azt végrehajtani aként, hogy a lelkészek jövedelme egészíttessék ki, még pedig nem az 1848, évi XX. t.-cz. 3. §-ára való tekintettel, hanem tekintettel annak 2. §-ára, a hol — mint tudjuk — a felekezetek között a jogegyenlőség és viszonosság van kimondva. Ilyen érvelést hallottunk Tisza Kálmán t. képviselő úrtól és igazán meglepő volt, midőn azt kellett hallanunk folytonosan, hogy nekünk a 3. §-al semmi dolgunk, nekünk csak a 2. §-aL van dolgunk. 01 a y Lajos : Helyes ! Helyes ! Igaz ! Győry Elek: Még pedig ez nézetem szerint egy lényeges tévedés és nagy hibákra vezet. 01 a y Lajos: Helyes! Helyes! Igaza van! Győry Elek: A 2. §. egy részére vonatkozólag hozatott már 1868-ban egy végrehajtási törvény : A viszonosságról szóló. Az egyházak teljes jogegyenlősége csakis a vallásszabadságban nyilatkozhatik meg; arra nézve azonban, hogy minden felekezet anyagilag is abba a helyzetbe hozassók, hogy az állam érclekében is reá váró humánus ós nemes feladatoknak teljes erejével megfelelni képes legyen, nem történt semmi. Már pedig felfogásom szerint a 48-iki törvény 3. § a épen erről akart gondoskodni. A 3. §-t, igaz, különbözőféleképen lehet értelmezni. Némelyek azt mondják — a mint T isza Kálmán igen t. képviselő úr is mondotta—hogy azzal tulajdonképen a franczia rendszert akarnák behozni, hogy minden lelkész mintegy fizetett hivatalnoka legyen az államnak. De ha azt a többi szakaszokkal kombináljuk, s a 3. §-ban az mondatik, hogy minden felekezet közálladalmi költségből fedezze szükségleteit, akkor a nélkül, hogy egyik vagy másik egyház jelenlegi vagyonát megtámadni akarná, egész helyesen lehet a 3. §-nak azt a magyarázatot adni, a mit már rég kellett volna neki adni, hogy tudniillik, ha van olyan felekezet, a melyet az állam már is ellátott dúsan javadalmazással, akkor ne vegyék el azét, de igenis ídjuk meg a másik felekezetnek azt, a mire szüksége van. A 48-iki törvény nem a lelkészek vagy a tanitók javadalmazásáról szól, hanem az egyházaknak akarja azt megadni; midőn pedig viszonosságról és jogegyenlőségről szól, akkor egyszersmind tisztelni akarja az egyházak belső függetlenségét. önállóságát ós szabad mozgását. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) És ép azért a 48-ki törvényt nem szabad, nem lehet másként helyesen magyarázni, mint úgy, hogy az egyházaknak adassék olyan alap, a mely alapon ók azután azt a szükséges kiegészítést a maguk belátása szerint az állam érdekeivel egyezőleg is megteszik. Azért igen helyes volt nézetem szerint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak arra uta-