Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Győry Elek beszéde a képviselőházban

Tizenhatodik évfolyam. 17. szám. Orosháza, 1898. április 28. EVANS ES ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre . . O frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 írtíSO kr. Egy szára ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő ós kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . ö frt Fél oldal . ... 4 n Negyed oldal . . 2 , Ennél kisebb . . 1 ,, Bélyeg külön 30 kr. Győry Elek beszéde a képviselőházban ápr. 19-én, T. ház ! Midőn a tárgyalás alatt IPVŐ javaslatnál felszólalok, tudom, hogy sok elmondatott már pro ós contra és igy esetleg ismétlésekbe esem ; de teszem azért, mert szükségét érzem annak, hogy megokoljam adandó szavazatomat ós némely itt történt felszólalásra reflektáljak. Nem hangsúlyozom azt, hogy objektiv leszek, mert nekem mindig, minden körülmények közt e helyen az volt a törekvésem, hogy az objektivitástól el ne térjek. Ép azért én az itt nyilvánult nézetekre, s az azokra nézve telhozottakra fogom észrevételeimet megtenni, a fölött való elmélkedésekbe pedig nem bocsátkozom, hogy a ki tőlem eltérő nézeten van és oly okokat hozott fel, melyek eltérnek azoktól, melyeket ón helyeslek, miért nincs velem egy nézeten, és miért nem hatnak reá azon okok, melyek én reám hatnak. Pedig történtek ily irányú felszólalások. Több képviselőtársam azzal hozakodott elő, hogy nem érti, miként lehet a függetlenségi és 48-as párt tagjának e javaslatot elfogadnia. Először azt hiszem, hogy e kijelentés már magában véve nagy félreértésen alapszik. Oly nyilatkozat, mely e törvényjavaslatot teljesen helyesli, egészen megfelelőnek tartja ós azt mindenestül, úgy a hogy van, elfogadni kész, csak kettő történt ebben a házban: Tisza Kálmán és gróf Csáky Albin t. képviselő urak részéről. Ha azután oly nyilatkozat tétetik, a melynek az az alapja, hogy a szükség égető, az orvoslás nem halasztható, hogy a már igazán kiszáradt ajkakról egy csepnek eltávolítása is káros és veszedelmes lehet ; ha azután az mondatott, hogy az ily segítséget csak úgy lehet elfogadni, hogy az orvosszer ne legyen rosszabb magánál a bajnál és ennélfogva csak a megfelelő módosítások elfogadása esetében fogadtatik el ez a javaslat, akkor ez nem annyit jelent, mint a mi itt szemrehányáskóp felhozatott. Egyébként én úgy vagyok vele, hogy ha én értenéni azoknak nézetét, kik tőlem eltérő nézeten vannak, bizonyára én is az ő nézetükben osztoznám, ha pedig ők értenék az enyémet, azt hiszem, ők ugyanazt a nézetet tolmácsolnák, a mint én. Polónyi t. képviselőtársam tegnapi beszédében utalt egy sajátságos tüneményre, természetesen arra, hogy majd minden képviselő, ki ebben a tárgyban felszólalt, hangsúlyozta, hogy ő, mint népképviselő beszél és azért mégis egyik vagy másik felekezet érdeke és véleménye szólalt meg belőle. Igaz, hogy ez megesett Polónyi t. képviselő úrral is, mert beszéde végén azt mondta, hogy mint katholikus nem fogadja el az 1. §-t; de ha én helytelennek tartom nála is, másnál is, hogy tisztán felekezeti szempontból nyilatkozzanak valamely kérdésre nézve, azt senki sem tagadhatja, hogy életének viszonyai, nevelese, a Kor, melyben mozgott, befolyással van gondolkozására és igy lehetetlenség, hogy egyik vagy másik irányban meg ne nyilatkozzék gondolkozásában az a tényező, melyet esetleg az ő vallási meggyőződéséből merit. Ez természetes. De másrészről nem is szükséges azt a jelen tárgynál úgy előtérbe állitani, hogy mint képviselők és nem egy felekezet tagjai nyilatkozunk itt. Mert hiszen miről van szó ezen törvényjavaslatnál ? Én nem akarok ugyan mólyen belebocsátkozni az egyházpolitika különböző rendszereinek fejtegetésébe, de az tagadhatatlan, hogy az államnak az egyházhoz ós az egyháznak az államhoz való viszonyáról van szó ebben a törvényjavaslatban. Erre nézve én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a mint az állam rászorul az egyházak valláserkölcsi támogatására és teljes felvirágzás az államban e nélkül nem lehet, ép igy szorul rá az egyház is igen sok esetben az állam támogatására. Ez kölcsönös és csak úgy helyes, lia egyik a másik hatáskörébe illetéktelenül nem avatkozik, ha mindegyik a másik szabad mozgásának azt a tért biztositja, a melyen mindegyik megfelelhet saját feladatának, saját erejének szabad kifejtésével. Ezen kölcsönösség mellett lehetetlen, hogy ha ily kérdésről van szó, hogy akkor bárkinek is hibául rójuk fel azt, vagy azt mondjuk, hogy ő nem mint képviselő, hanem mint egyházi tag nyilatkozott csupán, midőn fi-