Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. Quid juris, quid consilii

f \ Tizenhatodik évfolyam. 10. szám. áza, 1898. márczius 10. EVANS. EGYHÁZ IS ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre . . C5 frt. Fél évre ... 3 , Negyedévre 1 frt£»0 kr. Egy szára ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő ós kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija : Egész oldal . . frt 4 « ! Negyed oldal . . ^, i Ennél kisebb . . i Bélyeg külön 30 kr. Quid juris, quid consilii? A magyar törvényhozás évtizedeken keresztül nem foglalkozott annyit egyházakat érdeklő s életökbe vágó kérdésekkel, mint a mennyit a folyó évtizedben, a minek természetes következménye, hogy az egyházak a közfigyelem tárgyai s a különben vallásilag közönyös társadalmunk szinte a kulturharczba keveredik a felszinre került hecckáplánok üzelmei miatt. Egyházunk pásztorainak bizony nagyon résen kell lenniök, hogy egyházunk sokfelől nyitott kapuin be ne jöjjön az ellen s ki ne ragadja legkedvesebb s legjobb hiveiket. Többnemü törvények után, melyek egyházunkra határozottan károsak, végre egy oly törvényt nyújtott be dr. Wlassics vallás- ós közoktatásügyi miniszter, a melynek rendeltetése egyházunk legsajgóbb sebeit behegeszteni. Előttünk a törvény, megismerheti mindenki s hozzá szólhat legjobb belátása és érzése szerint. S kell is, hogy minél többen szóljanak hozzá, mert egyházunkat ily közelről érdeklő tárgy e század második felében még nem igen fordult meg a képviselőház asztalán, mint most s eldöntésénél nem csak a lelkészek fizetéséről van szó, hanem az eddig oly nagyra becsült s féltett autonómiáról is. A törvénynek egyes intézkedései oly mólyen belevágnak önrendelkezési jogunkba, hogy okvetlen szóvá kell tenni s megvizsgálni az egész törvényjavaslatot. Lapunk 7. száma „a drága alamizsna" czim alatt egy talpra esett, hévvel és lelkesedéssel megirott czikket hoz Isó Vinczétől, melyben szerző àz 1848. évi XX. t.-cz. alapjára állva pálczát tör a törvényjavaslat felett s rámutatva a sok hibára s egyházunkat fenyegető veszedelemre, melyet a törvényjavaslatból kiolvas, azt elveti s ilv alakban való elfogadását nem ajánlva a 48-iki törvónyczikk megvalósításáért kezdett harcznak folytatását javasolja. Kétségtelen, hogy e törvényjavaslattal a miniszter egyházunkat a válaszút elé vezette s szinte felvetni látszik vele a kérdést : vagy — vagy. Ily körülmények között méltán vethetjük fel, mit tegyünk? quid juris, quid consilii? A történelem tanúsága szerint egyházunknak más útja nem lehet, mint a jog-nak útja, mert mindaddig, mig a jog útjáról le nem térünk, oly erős védőfalakkal és sánczokkal, bástyákkal védjük magunkat, a melyeket senki el nem foglalhat, s mihelyt ez útról letérünk, feladtuk álláspontunkat s végünk van. Csak az a kérdés, hogy hol és mikor adjuk fel az álláspontunkat? mikor térünk le a jog útjáról? mit értünk egyházunk jogai alatt? Ezek mind oly kérdések, melyeket egykönnyen megfejteni nem lehet és sok ember ép ott talál a jog útjáról való letérést, a hol mások a jognak megvalósítását látják. Az a bizonyos trójai faló, melyet Isó Vincze a szóban levő törvényjavaslat által egyházunk autonómiájába behozatni vél, az ő álláspontjáról tekintve a dolgot, már régebben került egyházunk falai közé s egyházunk vezetői tudva ós akarva engedték, sőt magok hozták azt be. Nem szükséges hosszasan bizonyítanom, csak azt az egyet hozom fel, hogy iskoláink az elemiektől kezdve fel minden fokozaton az állam jogkörébe kerültek s tanítóink, tanáraink úgy kikerültek egyházunk kezeiből, hogy észre sem vettük. Jogfeladás. vagy jogfenntartás volt ez? Sajnáljuk-e vagy ne? Helyesen cselekedtünk-e vagy nem, midőn iskoláink fejlesztésére elfogadtuk az államsegélyt, az ötödéves korpótlókokat s nyugdijat vagy nem? Megsértetett-e itt az autonomia vagy nem? s minő viszonyban állanak ezen törvényhozási intózkedó-