Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értesítők - Pozsony

A hitbuzgóságnak igen szép jelét láthatjuk a tescheni evang. egyház múlt évi statistikájában. Az egyház 161791 lelket számlál, a mely lélekszámmal szemben az úrvacsorájához járultak száma meghaladja a 26,000-et. — Ilyen hitbuzgóság mellett nem lehet csodálni, hogy a tescheni egyház egyike a legvirágzóbb gyülekezeteknek. Ilyen kellene sok. Manning, angol érsek, egy 1890-ben irt értekezésébeír nem éppen hizelgően nyilatkozik a róm. kath. egyház állapotáról Angolországban. Szerinte a katholicizmus terjedésének akadályai Angolországban a következők: 1. A klérus, a mely se nem tanult, se nem müveit; 2. a katholikus predikatiók sekély volta; 3. a szentírásnak nem tudása s megakadályozása annak, hogy azt a nép használhassa ; 4. a katholikusok felekezeti korlátoltsága. „Találtam" — irja Manning — „nemcsak világiakat, hanem lelkészeket is, a kik semmii sem tudtak arról, hogy az angol népnek legnagyobb része meg van keresztelve s azért a kegyelem állapotában van : ezek a korlátolt katholikusok egész egyszerűen felteszik, hogy a többiek a halálos bűn következtében elveszhették azt a kegyelmet, melynek részesévé az ember a keresztség által lesz, miután a megtérés sakramentomát nem birják, a megigazulás állapotába vissza se térhetnek. Nem hiszem, hogy ezen tételek közül egy is megállhatna." — Az érsek ezen nyilatkozata is eléggé bizonyítja, hogy protestánsból soha se lesz jó katholikus, még ha bibornokká nevezik is ki. Oroszországban a protestánsok sorsa, főleg a balti tartományokban, valamivel békésebb fejlődést vett a mostani czár trónralépte óta, erre látszik mutatni legalább az a körülmény, hogy a protestáns lelkészek eljárását nem bírálják el oly szigorúan, mint eddig s nem hurczolják őket minden semmiségért a törvényszék elé, m'nt a hogy 10 év óta történt. A beavatottak azt a czár egy titkos rendeletének tulajdonítják, a meJy szerint az evang. lelkészeket csak abban az esetben lehet a büntető bíróságnál bepanaszolni, lia azok a görög-keleti egyházat szidnák, a mit azok soha meg nem tesznek. Ezen titkos bár, de mégis örvendetes körülménynyel szemben igen szomorú képet mutat a hajdan liires dorpati egyetem, a melynek tanulói évről-évre fogynak s inkább az orosz egyetemeket keresik fel s talán még szomorúbbat az elemi iskolák, melyeknek tanítói — kik már az orosz -állami képezdékből kerültek ki — félmiveltségöknél fogva a régi tanítók nyomába sem léphetnek s kötelességüknek is csak féligmeddig képesek megfelelni. A katholikus logikának egy remek példánya olvasható a straszburgi „Yolks-freund" karácsonyi számában. Nevezett lap igy ír: „Lépjünk a jászolban fekvő Jézushoz. Ott megtanuljuk, hogy egy nagy családnak tagjai, egy nagy nyájnak juhai vagyunk, a mely nyáj csak egy pásztort, csak egy aklot ismer. A főpásztort tegnap IX. Piusnak nevezték, ma XIII. Leónak nevezik, holnap és folytonosan úgy fogják nevezni, a mint tegnap és kezdettől fogva (!) neveztetett : pápának. Ez a tegnapi és holnapi pápa, az a mai XIII. Leó, a gyermek Jézus által az élet útján vezettetik s ez a mindenkori pápa veze i a világ népeit a gyermek Jézushoz. A gyermek Jézus helyettese a pápa, a pápának Istentől adott munkatársai a püspökök, a püspököknek helyetteseik és munkatársaik a minden rangú és nevezetű papok. A ki e papok, e püspökök és e pápa ellen harezol, az a béke fejedelme, a gyermek Jézus és a karácsony ünnepe ellen is harezol !" — Ezen logika szerint mi protestánsok tehát a Jézus ellenségei volnánk! Váljon ki hiszi azt el a Volksfreundnak? Francziaországban a protestáns egyház kicsinysége daczára is élénk életet fejt ki s azt a fölényt, a melyet a sokszorta erősebb ultrainontanismus felett gyakorol, egy protestáns szellemben tartott napilap „Le Signal" által is igyekszik biztosítani. A lap fennállásának biztosítására 160,000 francra volt szükség s ezt az összeget rövid idő alatt összehozták a franczia protestánsok. A keresztény ifjak társasága Chicagóban a napokban úgynevezett „önmegtagadási hetet" tartott, hogy 15,000 dollárra rugó adósságát kifizethesse. Ezalatt a hét alatt a társaság tagjai tartózkodtak a sütemény és fagylalt fogyasztásától ; gyalogjában jártak, a helyett, hogy a közúti vasutat használták volna; nem borotválkoztak; az ebédet a legszerényebb módon költötték el, a czipőiket magok tisztították, szóval tartózkodtak minden felesleges kiadástól s a nagy adósságot egy hét lefolyása alatt az igy megtakarított pénzből csakugyan le is törlesztették. Ilyen jóakarattal és buzgósággal csakugyan sokra lehet menni. A socialismus és a kereszténység, A socíaidemokraták sokszor hivatkoznak a Jézusra, mint a ki maga volt a megtestesült socialista, tekintélynek azonban csak addig ismerik el, a mig ezéljaiknak megfelel, külömben tanítását, a mely sok tekintetben más véleményen van, mint ők, a legnagyobb ostobaságnak kiáltják ki. Igy tett legutóbb Bebel, német socialista vezér, a ki azt mondta, hogy a socialismus azért harezol a vallás ellen, mert el akarja távolítani azt az alapot, a melyen az egész társadalmi rend nyugszik, ez az alap az isteni tekintély. ..Ha egyszer az isteni tekintély alá lesz ásva. akkor természetesen az emberi is mihamarább megszűnik s a következménye az lesz, hogy politikai téren a köztársaság, közgazdasági téren a socialismus s a vallásosnak nevezett téren az atheismus virágzik fel." A „Vaterland" czimű socialista újság szemelvényeket közöl egyes nagy pártemberek mondásaiból és műveiből. Ezekből is ide iktatunk egynehányat : „ Az utolsó keresz-