Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Az egyetemes egyház felirata a vall. és közokt. miniszterhez

Liekben is jelezve van, Nagyméltóságod akkor sem fordult az egyházi alkotmányunk 150. §-a szerint ily ügyekben intézkedésre hivatott egyetemes közgyűlésünkhöz, midőn a felterjesztett tényállásból kitűnt, hogy a túlkapás vádja mind a két felmerült ese ben legfeljebb az erdélyrészi ág. h. ev. consistoriumot illetheti s a midőn arra, hogy ily ügyekben törvény szerint egyetemes közgyűlésünk van hivatva intézkedni. Nagyméltóságod figyelme egyetemes felügyelőnk által külön fel is hivatott. Ezekhez járul, hogy Nagyméltóságod a bennünket oly közvetlenül és bensőleg érdeklő ügyben, sőt oly ügyben, a melyben az intézkedési jogot egyházi alkotmányunk világosan fenntartja számunkra, egyszerűen egy tőlünk különálló s külön állásában idegen számba menő egyházi hatósághoz intézett rendeletét közli egyetemes felügyelőnkkel, mintha a kormány hatóságokkal, és pedig még saját ügyeinkben is, a közvetlen érintkezés és levelezés jogából is ki volnánk zárva. Ezek formai sérelmek ugyan, de annál inkább latba eső sérelmek, mert hiszen a hatóságok viszonyánál éppen a formákban van kifejezve jogi állásuk és hatáskörük nagy része. Annál érzékenyebb aztán a sérelem, ha a formaiakhoz mások is járulnak. így nagy sérelmünk az, hogy Nagyméltóságod a felmerült ügyben intézkedett és zsinati törvényeink magyarázatába bocsátkozott. A mi az elsőt illeti, teljes joggal hivatkozhatunk arra, hogy 0 Felsége 1893. évi márczius 18-án legkegyelmesebben jóváhagyván és királyi megerősitésével ellátván egyházi alkotmányunkról szóló zsinati törvényünket, ezen törvény mind arra nézve, a mi tárgyát képezi, mindenkivel szemben, legyen az egyén, világi vagy egyházi hatóság, közkötelező erővel ruháztat fel. Ezen törvény 2. §-ánál fogva pedig, mi a vallást és egyházat érdeklő ügyekben önállóan és szabadon intézkedünk, épségben maradván 0 Felségének a királynak az ország törvényeiben meghatározott legfőbb felügyeleti joga. Minthogy pedig ezen legfőbb felügyeleti jog sem jelenthet egyebet, mint azt, hogy annak erejénél fogva kötelezhetők vagyunk, hogy az országos törvények és saját törvényeink szabta határokat át ne lépjük, ebből következik, hogy mig azoknak határai közt maradunk, ügyeink önálló és szabad intézésébe senkinek sincs joga beavatkozni. Már pedig az egyházi alkotmányunkról szóló zsinati törvény 150. §-ának a) pontjában határozottan egyetemes közgyűlésünknek van fentartva az intézkedési jog arra nézve, hogy : „a béke az ág. h. ev. egyház s az ország más egyházai között, — melyekhez, miután különállást követel, az erdélyrészi ág. h. ev. egyház is számítandó — az egyház jogainak és szabadságának épségben maradása mellett fentartassék. " Hasonlókép ugyanazon törvény 150. §. z) pontja szerint az egyetemes közgyűlés intézkedik a kormány részéről az egyházkerületek valamelyike ellen felhozott panaszos kérdésekben s igy miután mi hierarchikus alkotmányt nem ismerünk, a kormány által közölt panasz tehát az egyházkerület ellen felhozottnak tekintendő, — intézkedik abban a panaszos kérdésben is, a melyet az erdélyrészi ág. h. ev. consistorium vetett fel. Ezek szerint az intézkedési jog Nagyméltóságodat semmikép sem illethette meg. Tiltakoznunk kell azonban az ellen is, mintha Nagyméltóságod hivatva volna egyházi törvényeink magyarázatára, mert ez ugyancsak az egyházi alkotmányunkról szóló zsinati törvény értelmében, általánosságban törvényhozó testületünket, a zsinatot, concret esetekben pedig a zsinati törvény végrehajtására hivatott egyetemes közgyűlésünket illeti meg. De tiltakoznunk kell egyszersmind azon magyarázat ellen is, a melynek az erdélyrészi ág. h. ev. consistoriumhoz intézett s egyetemes felügyelőnkkel másolatban közölt leiratában kifejezést adni méltóztatott, mert az a magyarázat törvényileg biztositott jogainknak, épen azon helyről, mely szintén hivatva van épségük felett őrködni, egyenes tagadását képezi, miben pedig semmi körülmények közt meg nem nyugodhatnánk. így az emiitett leiratban az egyházi alkotmányunkról szóló törvénynek oly magyarázat adatik, mintha annak hatálya nem terjedne ki Magyarország egész területére, hanem csupán arra a területre, a melyre nézve egyházunk hatóságot gyakorolt 1887-ben, amikor a brassói esperesség egyházunkhoz csatlakozott, — tehát akkor, a mikor még az 0 Felsége által megerősített zsinati törvény nem létezett. Határozottan téves ez a magyarázat azért, mert oly állapotból indul ki, a mely a törvényt megelőzte s a melyet az Ö Felsége által megerősitett törvény megváltoztatott.