Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Farkas Gejza. Melanchton emlékezete

időkre drága kincse lesz evang. egyházunknak, „Loci communes rerum theologicarum" röviden „Loci communes" név alatt ismert műve, — melyben a tudós theologus teljes higgadtsága s tárgyilagosságával az evangyéliomi egyház igazainak megdönthetetlen bizonyitékait szolgáltatja s az emberi tekintély ellenében az írás megdönthetetlen s egyedül jogos és egyedül kötelező tekintélyét állítja. S mindezt teszi minden áradozás nélkül, frappans rövidséggel, mégis tudományos rendszerbe szedve. Az egész műnek, a mely szerzőjének az egész tudós világ osztatlan elismerését ós bámulatát megnyerte, de e mellett megnyert sok idáig távol álló és idegenkedő szivet is az evangyélionmak — rövid magva talán annak utolsó szavaiban foglalható össze, a melyek egyszersmind az egyedüliek, a hol a tudóst lelkesedése erősebb kifejezésre ragadja : „Censeo enim non aliter atque pestem fugiendos hominum commentarios in rebus sacris: qiiod doctrina spiritus pure, nisu e Scripturis hauriri 11011 possit. Quis enim spiritum Dei propius expresserit, quam ipse sese?" Ez az összesen nem is másfélszáz oldalra terjedő mű a ker. theologiai tudományoknak valóságos Columbus tojása s a szellemi világ terén ér annyit, mint Amerika felfedezése az érzékiben, de sőt annál is többet! A nagy közönség Melanchtonban kiválólag az „ágostai hitvallás" szerzőjét tiszteli. Ám a hitvallás csak az idő és alkalomhoz mért átdolgozása, részben kivonata a Loci conmiunesnek. Az alapvető munka ez utóbbi volt. A „hitvallás," a melynek hatása óriási volt, köz kincse evang. egyházunknak. A mai kor egyházi irói helyes érzékkel különféle nyelvekre lefordítva a népnek is hozzáférhetővé teszik. Köszönet a „Luther-társaság"-nak, hogy a mű magyar nyelven való megjelenését lehetővé tette. A mint tudjuk, Melanchton a jó baráttol távol, egyedül irta meg a „hitvallást," melyet mikor a fejedeleni véleményadás végett Luthernek megküldött, ez így nyilatkozott felőle: „olvastam Fülöp mester hitvallását (védelmét), nagyon tetszik, nem tudok rajta semmit javítani vagy változtatni ; mert én nem tudok oly finomul ós csendesen eljárni. Krisztus urunk segítsen, hogy sok nagy gyümölcsöt teremjen, a mint reméljük és kérjük. Amen!" Lélekemelő az a benső baráti viszony, a mely Luther és Malenchton között létezett. Melanchton a barátság melegénél boldog volt. Mikor a vartburgi hosszabb tartózkodás után végül ismét ölelhették egymást, Melanchton az örömtől elfogulva remegő hangon csak annyit tudott mondani: „itt van Atyánk!" De mert nincs boldogság tökéletes, e boldogság derűjére is felhő borult. Melanchton engedékeny ós békességet szerető szelleme két müvet is termett, a melyekkel Luther ideiglenes neheztelését magára vonta. Egyik a „püspökök hatalmáról," a másik az „úrvacsoráröl." Előbbiben Melanchton hajlandó a püspöki fenhatóságot elfogadni, „ha azok az evangyeliom szellemében kormányoznak." De hát feltehető volt-e ez, s feltehető lenne-e bármely időben is? Talán ez volt utolsó kisérlete, a melylyel az ..egyház egységét megakarta menteni.-—Ez a felhő csakhamar elsimult. Sokkal komolyabb volt a másik. Most már az volt a czél : az evangyélmiak, -— Luthe r-ék és Zwingliók egységét biztosítani. Melanchton hitte, hogy az urvacsorai tanban teendő engedménnyel ezt elérheti. Bosszul számított, Luther nem engedett. Zwingliék nem közeledtek. Nem Melanchtonon mult, hogy az evangyélmiak egysége meg ne bomoljon. Tevékeny része volt azon hires egyházlátogatásban, melyet a fejedelem Luther tanácsára elrendelt s Luther halála után tíz évig, mint egy Atlasz öregedő korral, de ifjú lelkesedéssel maga tartotta vállain az uj Sión alkotmányát. Most ott pihen hű barátja s bajtársa mellett a nem rég fényesen megújított wittenbergi vártemplom kriptájában. Két szóból áll sírirata: ;,PHILIPPVS MELANCHTON." De a ki e két szót olvassa, őszinte kegyelettel hajlik meg a nagy szellem emléke előtt! * Nyugtalan, mozgalmas, forrongó időket élünk. Nem puszta szóvirág a költő szava : „Forr a világ bús tengere óh magyar!" „Kivül harczaink, belül félelmeink" vannak. A papismus, a sociálismus kivül, belül egyenetlenség és aggodalmak töltik el a szivet. Váljon beleillik-e a jelenkor e forrongásába a nagy békeapostol ünneplése ? FARKAS GEJZA.