Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Farkas Gejza. Melanchton emlékezete

dás és bölcselet oly fokára emelkedett, a mely neki korának tudósai között az első helyet, korsorsosainak méltó, osztatlan bámulatát — sa mesze utókor igaz, őszinte tiszteletét biztosította . . . A nagy szellemi mozgalmat a vittenbergi ágoston-rendű szerzetes — Luther —indította meg: de csakhamar hozzá csatlakozott a már akkor oly tudós Iliiében álló Fülöp, a ki azon kor latinságot vagy görögséget szenvelgő szokása szerint már mint Melanchton szerepelt — hogy a tudományos világ akkoron ragyogó csillaga a nagyhírű Reuchlin, a vittenbergi egyetemre tanárokat kereső Bölcs Frigyesnek e sza_ vakkal ajánlotta: „én a németek között náláná] nagyobb tudóst nem ismerek." S hogy ßencli1 innak e szava mennyire igaz volt, arról az a páratlanul megtisztelő czim tanúskodik, a mellyel Melanchton t a német nemzet máig is illeti: ,, M a g i s t e r German iae ! " Soha jóslat második kiadásban is, úgy nem teljesedett, mint az, a melyet búcsúkép látnoki szellemtől sugallva az ifjú tudós felett mondott Reuchlin, midőn azt már mint a tübingai egyetem kedvencz tanárát Vittenberg felé útnak bocsátotta: „Eredj ki a te földedből, a te rokonságid közül, a te atyádnak házából, a földre, a melyet mutatandok néked, és megáldalak tégedet és felmagasztalom a te nevedet, ós légy áldás. Igy áll Móz. I. k. XII. részében. Ezt mondja nekem a lélek s ez az én reménységem felőled Fülöpöm, szivem és vigaszom ! Menj azért vigan és jó kedvvel !" Azonban a tudás e fokát jeles lelki tulajdonságai mellett is nagy munka és ernyedetlen szorgalom útján érte el. Melanchtonnak az ismeretek szerzése mellett még egy testi hibát is le kellett küzdenie. Dadogó volt. nyelve nem volt képes a nagy lélek sebes röptét követni. Nagy kitartása és erélye végül legyőzte ezt a hibát is. Talán nem üres hiúság, ha Melanchton neveltetéséből, melyről oly hálásan emlékszik, mi némi részt kérünk magunknak. Tanitói közül, mint olyat, a kinek különösen sokat köszönt, bizonyos Unger Jánost einlit. Ez az Un g er. a kinek neve kétségtelenül magyar számlázásról tanúskodik, volt házi nevelője, a kivel kölcsönösen „úgy szerették egymást, mint atya és fiú. " Nem követjük a nagy szellem fejlődési processusát, mint ölelte fel s részben mivelte is az akkori világ tudományainak minden ágát, — de azt az egyet nem hallgathatjuk el, hogy bár tulajdonképpen nyelvész és történész, sőt retor volt — Tübingában a két szak mellett a retorikát is tanította — mégis minden időben kiváló előszeretettel foglalkozott az isteni tudományokkal, a theologiával. Ez volt oka, hogy Luthernek s az egyetem többi tanárainak semmi gondot, neki semmi különös fáradságot nem okozott, midőn a filologust a theologia tanszékére ültették. Most került csak igazán az ő világába ; a theologia. ez lett ez időtől élet eleme. Tárgyai a dogmatika s főkép Írásmagyarázat valának. Az írás, melyet úgy ismert, melynek szellemét úgy átértette, mint jobban azóta senki sem Theologiája ma is s minden időkben, a míg ág. hitv. evang. theologia lesz, veres fonalként húzódik át minden kornak evang. theologiáján. Melanchton tudományos dicsősége a filolo_ giával kezdődött, de a theologián érte el tetőpontját. A jelentéktelen Wittenberg a maga 225 egyetemi hallgatójával néhány év alatt a tudományos világ középpontja lett s a nagy mester lábainál 1500, sőt 2000 tudományszomjas ifjú nagy mohósággal leste annak minden szavát. E szám még a mai viszonyok között is — a mikor pedig tizszernél is többen lépnek a tudományos pályára — impozáns lenne, s Melanchton akkor még csak 2-1 éves volt ! Azon mozgalmak között, a melyeket a vittenbergi egyetem lánglelkü ifjú tudósai kezdeményeztek, a főszereplőknek s igy Melanchtonnak is élete nyugalmas nem lehetett. Nagy megpróbáltatások vártak, rájok, s nem tudni kinek a megpróbáltatása volt nagyobb : Lutheré-e a wormsi birodalmi gyűlés alatt, vagy Melanchtoné a birodalmi gyűlés után, midőn Luther elvével magára maradt. — Ha Melanchton Luther eltűnésének hirére meginog és meghátrál, az a protestantismusra kiszámíthatatlan nagy csapás lett volna, csapás, amely esetleg az egész mozgalmat el is fojthatta volna. Fájt a szíve a békeszerető férfinak, ki a harczot' se nem szerette, se meg nem szokta. Azt a fegyvert, amelyet Luther oly dicsőséggel forgatott, nem is vette ő fel soha. Elzárkózott az egyetem falai közé, mint a csiga, veszély idején házába ; de mint a csiga legnagyobb fájdalmában a legdrágább gyöngyét termé, úgy ő is a szorongatás e nehéz napjaiban szellemének legszebb gyöngyét termette, mely örök