Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értesítők - Székesfehérvár

tőségéből elvi ellentétek miatt kilépett .... annak kiadását átvette, tulajdonjogát megszerezte. A lap szerkesztését azonban továbbra is Péntek F. kezében hagyja, mert az elért eredmény meggyőzte őt arról, hogy helyesebb ennek a lapnak eddigi irányát követni . . . kéri a prot. olvasóközönséget, hogy támogatásával nyújtson neki segédkezet arra, hogy ezt a vállalatot napról-napra tovább fejleszthesse. —• Ez a nyilatkozat .nagyon furcsa, kivált egyházi lapnál; elvi ellentétből kilép a szerkesztőségből, de a tulajdonjogot megszerzi, mert az eddigi •ered m é n y t helyesebbnek tartja, s mint kiadó támogatást kér, hogy a vállalatot tovább fejleszthesse. Egyházi lapnál hál'istennek, szokatlan dolog, hogy valaki elve ellen levő lapot akar tovább fejleszteni a közönség támogatásával. Nagyon is üzleti szaga van. Századok, Dr. Fraknói Vilmos ir tanulmányt ,,Anna szász herczegnő magyar trónkövetelő 1458-ban" czim alatt, „Érdekes — úgymond — hogy a zágrábi püspök a király híveiről szólván. a legnagyobb dicséret, a mit rólok mondani tud, az, hogy ..jó németek" (Bonus theutonicus.) Hatot részesít ezen jelzőben. Ágoston győri püspökről kiemeli, hogy nemcsak érzelmeinél, hanem származásánál fogva is német ; V á r d a i István kalocsai érsek „jó német, bár születésére magyar" ; Pálóczi László országbíró is „bár született magyar, jó német." Fejérmegyei Napló. Zichy N. gróf néppárti lapja megtámadja a Magyar Államot, mely 38 év óta szolgálja hiven a r. kath. ügyet. „Nem mondjuk azt, hogy eddig a katholicismus ellensége volt; nem mondjuk, hogy a liberálisokkal paktál ; azt sem mondjuk, hogy nem szolgálta a kath. érdekeket: hanem csak azt mondjuk, hogy midőn katholicismus és saját érdeke között kellett választani, úgy minden esetben a saját érdekeit választotta.

u — Elég jellemző ez a vád kath. laptól, kath. lap ellen, olyan lap ellen, mely a r. kath. alsó papságot vezeti, mely lap két pápa áldó szavait viseli homlokán; tehát „mindenesetben a saját érdekeit választotta." De ha ilyen a vezető : milyenek azok, a kiket vezet : a plébánosok, hát még a kiket a plébánosok vezetnek?! Ugy-e igaza van a Magyar Állam minapi czikkezőjének (,.Le az álarczczal!"), hogy „nincs kath. hit, nincs kath. jellem, mely meg nem alkuszik semmi körülmények között.'" — Hát csak le az álarczczal, tisztelt r. kath, vezérek! Evang. egyházi szemle. „Örvendünk, hogy Csaba városának közönsége valláskülönbség nélkül viszszautasitotta a patronatus adományozását . . . Egyházi felsóbbségünktől meg elvárjuk, hogy látva a katholicismusnak most már az anyagi téren is vakmerő támadásait egyházunk ellen, melyre úgy látszik az egyházpolitikai törvények kiépítetlen, fél rendszabálya, intézkedései rászabadították, nem fognak késni tiltakozó szavukkal, s nyomatékosan fogják követelni a vallásszabadságra és az egyházak jogegyenlőségére vonatkozó törvények életbeléptetését." Magfar Hírlap. „Véghetetlenül szomorú levelet kaptunk ma, tessék csak meghallgatni : T. szerkesztő úr! ftvangelikus lelkész vagyok. Fizetésem száz forint készpénzben, huszonöt köböl gabona, tizenkét köböl zab, minden gazdától fa és egy tyúk, minden szekértől egy máriás és egy gyalog napszám. Ë mellett van kétnyolczad paraszt telkem, amelyet azonban magamnak kell megműveltetnem. Ebből a fizetésemből nyomorgok feleségemmel, gyermekeimmel és anyósommal. Láthatja t. szerkesztő úr, hogy szerencsétlenebi) vagyok az útszéli koldusnál, mert az rongyokban járhat és alamizsnát kérhet; engem pedig, lia rongyosan járok, mindenki megszól, s ha kezemet kinyújtom, mindenki ledorongol, mint egy telhetetlen papzsákot. Nein igen szoktam könyörögni, mert a világ igazi urai a nyomort meg nem értik, de önökhöz bizalommal fordulok ezúttal. Budapesten számtalan asztaltársaság van, amely a szegény gyermekeket felruházza. Kegyeskedjék kérem odahatni, hogy az én jó kis gyermekeim is tisztességes ruhácskában ünnepeljék Krisztus születését. Az egyik ötéves, a másik hároméves, a harmadik egyéves mult. És ha tán örömömet teljessé akarná tenni, ha volna valaminő könyve, de „bármilyen" is, amit talán már elvetne, kegyeskedjék azt nekem megküldeni; a postát szívesen fizetem, mert könyvre nem telik. Örülök, ha nem koplalnak, pedig borzasztó azt érezni, hogyan butul az ember" ... A többi már nem tartozik a nyilvánosság elé, valamint az sem, hogy honnan jött a levél és ki irta. Egy bizonyos. Az, hogy az igazi nyomor szava szól ki ebből a fájdalmas levélből, a legkegyetlenebb nyomoré, amely az intelligens osztály egy oly tagját készti megalázkodásra, akitől sokszorosan keserű hallanunk ezt a hangot, mert pap ő és hivatásánál fogva a nyomor könyeit lenne feladata szárítgatni. Elszoruló szívvel látjuk magunk előtt ezt a szegény embert, amint, bizonyára hosszú töprengés után, rászánja magát arra a martirságra, hogy minden büszkeségét félredobva, egv kis "ruhácskát kérjen apró szolgái számára, akik talán meztelenek az istenadták, mint a gyermek Jézus volt az ő jászol-bölcsőjében. Íme, Magyarországon a könyörületre kénytelen hivatkozni az egyház fórfia, a vallás őre, az erkölcsösség hivatott támasza a nép lelki bajainak önzetlen orvosa. Száz forint fizetésből, meg egy jobb helyzetű béresgazdának járó konvenczióból kell megélnie hatodmagával és tisztességes úri embernek kell a mellett lennie ; a papi köntös nagy reverencziáját életmódban és viselkedésben meg kell őriznie. Ha az afrikai hittérítő