Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Az egyetemes egyház felirata a vall. és közokt. miniszterhez

községeit, sem Iii veit nem érinti és nein kebelezi be, hanem csak a tisztelettel alólirt egyházegyetem tagjainak egyházközségi illetőségét s ezzel össze­függőleg egyház ható sági illetőségét állapítja meg Magyarország területére, tehát Magyarországnak erdélyi részeire nézve is ; és hogy a missiói körök alakításával csak saját híveinek lelki gondozását kívánjuk eszközölni, mi pedig jogunk és köteles­ségünk egyaránt. Ezek mellett egyébiránt egyetemes felügye­lőnk felhívta Nagyméltóságod figyelmét arra is. hogy az egyházi alkotmányunkról szóló zsinati törvény 150. §-ának, e.) g.) z.) aa.) dd.) pontjai értelmében ily ügyekben az alulirt egyház egye­temes közgyűlése van hivatva intézkedni. Ezen felterjesztés folytán, tekintettel arra, hogy az egyházi alkotmányunkról szóló zsinati törvényt 0 Felsége, a király helybenhagyta s meg­erősítette s így az az 1791.26. t. cz. értelmében hazánkban mindenkire nézve kötelező, méltán vár­hattuk, hogy a mennyiben Nagyméltóságodnak egyetemes felügyelőnk felterjesztésére vonatkozó­lag észrevételei voltak, sőt általában is az egyházi alkotmányunkról szóló zsinati törvény idézett 150. §-a értelmében Nagyméltóságod megfelelő intézke­dés végett egyetemes közgyűlésünkhöz fordul. E helyett Nagyméltóságod figyelmen kívül hagyásával az egyházi alkotmányunkról szóló zsi­nati törvény 145. §-a azon intézkedésének, mely szerint: ..az egyházegyetemnek, mint a magyaror­szági ág. liítv. ev. egyház legfőbb önkormányzati testületének képviseleti és kormányzó hatósága, az egyetemes közgyűlés" — 1895. évi 39210. sz. a. ismét egyetemes felügyelőnkhöz intézett leiratot. Sőt mi több oly leiratot, a melyben intézke­dés foglaltatik az erdélyrészi ág. h. ev. consisto­rium panasza alkalmából felmerült ügyben és még ez is ügy, hogy ámbár az ügy bizonyára a leg­közelebbről érinti egyházunk jogait és érdekeit, az erdélyrészi ág. h. ev. consistoriumhoz intézett rendelet közöltetett s a mi eddig példa nélkül szű­kölködik „alkalmazkodás végett" egyetemes felügyelőnkkel. Egyetemes felügyelőnk nem mulasztotta el Nagyméltóságod leirata s ezen egész eljárás ellen a maga részéről 1895. évi szeptember havában kelt felterjesztésében tiltakozását bejelenteni s is­mételten utalni arra, hogy az egyházi alkotmá­nyunkról szóló zsinati törvény 150. §-a értelmében ilyen ügyekben az intézkedés határozottan egyete­mes közgyűlésünk hatásköréhez tartozik s hogy ennélfogva az ügyet a legközelebbi egyetemes egy­házi közgyűlés elé terjeszti. Ezt, mint emiitők kötelességéhez hiven, meg is tette. Es mi, mint a zsinati törvény értelmében az ügyben intézkedni hivatott testület, egyetemes közgyűlésünkön megfontolás alá vévén az ügyet, s az arra nézve követett eljárást, arról győződtünk meg, hogy egyetemes felügyelőnk eljárása min­denben helyes és jogaink és jogos érdekeinknek meg­felelő volt. Ugyanazért kötelességünkhöz hiven nem mulaszthatjuk el kijelenteni, hogy egyetemes fel­ügyelőnknek fennebb intézett felterjesztéseiben fog­laltakhoz, azok alaposságának és törvényességének tudatában mi is csatlakozunk. Másrészről azonban fájdalommal kellett meg­győződnünk arról, hogy Nagymóltóságodnak ebben az ügyben elkövetett eljárása, intézkedése és kivált utóbbi leiratában kifejezett véleménye felette sé­relmes. Sérelmes már kezdettől fogva azért, mert midőn az erdélyrészi ág. h. ev. consistorium, a tiszai ág. h. ev. egyházkerület püspökének állító­lagos hatásköri tűlterjeszkedése miatt emelt pa­naszt. a melyben még a tényállást sem terjesztette elő, sőt még a tiszai kerület püspökének az illető ügyben kelt átirata sem közöltetett, semmi esetre sem lehet helyén, hogy ne a panaszkodó consis­torium utasittassék a tényállásnak megfelelő ada­tok és bizonyítékokkal való felterjesztésére, hanem a tiszai kerület püspöke hivassék fel az egyetemes felügyelő útján mintegy önmaga igazolására, holott még csak valószínűséggel bíró panasz sem feküdt Nagymóltóságod előtt. Ha azonban az erdélyrészi ág. h. ev. consis­torium panasza nem lett volna is ennyire hiányos, akkor is, minthogy az egyházi alkotmányunkról szóló zsinati törvény 120. §-a értelmében a püs­pök csupán vezeti az egyházkerület közigazgatását de a zsinati törvény 109. §-a szerint az egyházkerü­let képviseleti és kormányzó hatósága az egyház­kerületi közgyűlés, a püspök pedig a 119. §. szerint annak csak egyik főbb tisztviselője és mivel a kérdés az egyházkerület ós az erdélyrészi ág. h. ev. consistorium között merült fel, a panasz az egyházkerületi közgyűléssel lett volna az egye­temes felügyelő utján Nagyméltóságod által köz­lendő. Sérelmes továbbá, hogy, mint már a fenneb-.

Next

/
Thumbnails
Contents