Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Weber Samu. A catechizatio és a hívek látogatása

elsőt és utolsót megdicsérte buzgalmáért és az ósszetartozandóság érzetének ápolásáért, de Vá­most megrótta renitenkedése miatt szemben az egyházmegyével, a kerülettel és az egyetemmel. A leczkéztetést megérdemelték s meg van a re­mény, hogy foganatja is lesz, legalább ezt ígér­ték. Egyéb elintézések, utasítások, szívélyes útba­igazítások s atyai tanácsadások után a püspök úr imával befejezte az istenitiszteletet. Szept. 4-dikén a reggeli 7 óra már útban ta­lálta a főtiszt, urat kíséretével a somogyi Mocso­lád felé, hol is megérkezvén vasúton, az út foly­tatódott Kaposvárott, Dombováron át a szakály­högyészi állomásig ; itt várt reá a kétyi anya- és Murga leánygyülekezete Láng Frigyes helyi de­rék felügyelő és br. Rudnyánszky, simontor­nyai főszolgabíró vezetése alatt. A kölcsönös szí­vélyes üdvözlések után a hosszú menet megindult Högyész felé, hol is a nagyvendéglőben teritett asztal várta az érkezőket; a gyorsan elköltött ebéd végeztével Murga felé folytatódott az út bandérium kiséret és vigadozó, örvendező nép között egész Murgáig, úgy. hogy a népnek lelkesedése alig akart határt ismerni, mivel ez volt az első alka­lom, hogy főpásztort — egyáltalán — üdvözöl­hetett. Murgán is mindenekelőtt az iskolát vizs­gálta a püspök úr, a lelkes, fiatal tanitó szép re­ményekre jogosít; ezután a templomba gyülekezett a nép, hol lelkes éneklés és buzgó ima után a püspök úr felolvastatta Bammel Alajos lelkész a kisded filiának történetét. Jó rendben találtatván mindenek, a püspök úr német nyelven buzdította a híveket hithúségre, vallásuk iránti szeretetre s egyházukhoz való ragaszkodásrá, mire imát mon­dott s a német gyülekezet elmondta a hymnust lelkesen és buzgóan. Ezzel véget ért Murgán a vizsgálat s a menet megindult az anyagyülekezet, Kóty felé. Katholikus hitoktatók nyugdija. „Eddig az állami iskolákhoz kinevezett hitoktatók nem voltak tagjai az országos tanitói nyuglijintózetnek ós pedig leg­főkép azért, mert esetlegesen felmerülhető fegyelmi ügyeik nem a fegyelmi választmány, hanem kizá­rólag az egyházi főhatóság jogkörébe tartoznak. Ezzel a régi, legkevésbbé sem méltányos állapot­tal szakitott most a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter, midőn két gyöngyösi állami iskolai róm. kath. hitoktatót, egyenkint 800—800 frt nyugdij­igénynyel felvett az országos tanitói nyugdíjintézet kötelékébe. Ezen elvi jelentőségű intézKedéssel te­hát kimondotta, hogy az állami iskolákhoz kine­vezett hitoktatók szintén tagjai az országos tanitói nyugdíjintézetnek s a rendes tanitókhoz hason­lóan, teljes nyugdijigényjogosuitságuk van. A két állami iskolai hitoktató neve: Hegyesy Béla és Sándor Imre. Mindkettő felszentelt áldozár s az egri főegyházmegye kötelékébe tartozik." —Ezt a közleményt különben megerősíti a kultuszminisz­térium hivatalos közlönyének legutóbbi száma is, mely szintén liirt ad a két kath. hitoktatónak az országos tanitói nyugdíjintézet kötelékébe történt fölvételéről. Jubiláló templom, Szép ünnep folyt le a na­pokban Kiszács községben. Most volt ugyanis az ottani evangelikus templom felszentelésének szá­zadik évfordulóia. A nevezetes ünnep alkalmából fényes istentiszteletet tartottak, melyen a környék­beli lelkészek működtek közre. A lelkészek ősi szokás szerint albában jelentek meg. A glozsáni lelkész ugyanazt a bibliai szöveget mondta el, a melyet száz év előtt, a templom felszentelésekor elmondtak. Elénekelték azt a templomi dalt, me­lyet az egykori kulpini kántortanító, Roh on György száz év előtt, ugyanerre az alkalomra irt és melyet most a község az ünnep alkalmából nyomtatásban kiadott. Az ünnepi szónoklatot a kiszácsi lelkész tartá, ugyanazzal az alapigével, mellyel néhai Stehló András volt petrováczi lel­kész és bács-szerémi senior 100 óv előtt a temp­lomot felszentelte és rendeltetésének átadta. Vé­gül felolvasta a lelkész a község 120 esztendős történetét, annak alakulását ós viszontagságait és egy imával berekesztette az ünnepséget. Délben bankét volt. KÜLFÖLD. FranCZÍaorSZágban, a hol a legkorlátlanabb val lástalanság mellett a jesuitismus a legnagyobb vakságban tartja az emberek egyrészét, elviselhe­tetlenné kezd válni az a külsőségeken nyargaló jezsuita nyomás, a mely az evangeliomot egészen háttérbe szorította. A reformátio utáni vágy már a róm. kath. papság szivébe is elhatolt s napról­napra szaporodik azon lelkészek száma, a kik a róm. kath. egyház kebeléből kilépnek. Ez utóbbiak most szövetkezve azokkal, a kik, mig az egyház­ból ki nem léptek, azon czélból, hogy a kath. egy­ház reformálását előmozdítsák, egy havi folyóira­tot indítottak, a mely „a kath. egyház evangeliom­szerü reformálásának" szolgálatában áll. A lapot egy volt kath., jelenleg sévresi református lelkész B o u r n i e r szerkeszti. A protestantismushoz „még egyelőre" nem akarnak ugyan csatlakozni, de a vége elébb-utóbb mégis csak az lesz. Végig szalad koronkint a r. kath. irányú la­pokban a hir, hogy Angolországban mennyire ter­jeszkedik a r. kath, egyház. De azt nem teszik utánna, hogy mennyire szaporodott ugyanazon idő alatt a protestánsok száma. Szaporodott a r. katho­likusok száma, ez igaz, de az igazságnak csak fele; a másik fele pedig az, hogy a piotestansok száma még nagyobb mértékban emelkedik ugyan-

Next

/
Thumbnails
Contents