Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Weber Samu. A catechizatio és a hívek látogatása

elsőt és utolsót megdicsérte buzgalmáért és az ósszetartozandóság érzetének ápolásáért, de Vámost megrótta renitenkedése miatt szemben az egyházmegyével, a kerülettel és az egyetemmel. A leczkéztetést megérdemelték s meg van a remény, hogy foganatja is lesz, legalább ezt ígérték. Egyéb elintézések, utasítások, szívélyes útbaigazítások s atyai tanácsadások után a püspök úr imával befejezte az istenitiszteletet. Szept. 4-dikén a reggeli 7 óra már útban találta a főtiszt, urat kíséretével a somogyi Mocsolád felé, hol is megérkezvén vasúton, az út folytatódott Kaposvárott, Dombováron át a szakályhögyészi állomásig ; itt várt reá a kétyi anya- és Murga leánygyülekezete Láng Frigyes helyi derék felügyelő és br. Rudnyánszky, simontornyai főszolgabíró vezetése alatt. A kölcsönös szívélyes üdvözlések után a hosszú menet megindult Högyész felé, hol is a nagyvendéglőben teritett asztal várta az érkezőket; a gyorsan elköltött ebéd végeztével Murga felé folytatódott az út bandérium kiséret és vigadozó, örvendező nép között egész Murgáig, úgy. hogy a népnek lelkesedése alig akart határt ismerni, mivel ez volt az első alkalom, hogy főpásztort — egyáltalán — üdvözölhetett. Murgán is mindenekelőtt az iskolát vizsgálta a püspök úr, a lelkes, fiatal tanitó szép reményekre jogosít; ezután a templomba gyülekezett a nép, hol lelkes éneklés és buzgó ima után a püspök úr felolvastatta Bammel Alajos lelkész a kisded filiának történetét. Jó rendben találtatván mindenek, a püspök úr német nyelven buzdította a híveket hithúségre, vallásuk iránti szeretetre s egyházukhoz való ragaszkodásrá, mire imát mondott s a német gyülekezet elmondta a hymnust lelkesen és buzgóan. Ezzel véget ért Murgán a vizsgálat s a menet megindult az anyagyülekezet, Kóty felé. Katholikus hitoktatók nyugdija. „Eddig az állami iskolákhoz kinevezett hitoktatók nem voltak tagjai az országos tanitói nyuglijintózetnek ós pedig legfőkép azért, mert esetlegesen felmerülhető fegyelmi ügyeik nem a fegyelmi választmány, hanem kizárólag az egyházi főhatóság jogkörébe tartoznak. Ezzel a régi, legkevésbbé sem méltányos állapottal szakitott most a vallás- és közoktatásügyi miniszter, midőn két gyöngyösi állami iskolai róm. kath. hitoktatót, egyenkint 800—800 frt nyugdijigénynyel felvett az országos tanitói nyugdíjintézet kötelékébe. Ezen elvi jelentőségű intézKedéssel tehát kimondotta, hogy az állami iskolákhoz kinevezett hitoktatók szintén tagjai az országos tanitói nyugdíjintézetnek s a rendes tanitókhoz hasonlóan, teljes nyugdijigényjogosuitságuk van. A két állami iskolai hitoktató neve: Hegyesy Béla és Sándor Imre. Mindkettő felszentelt áldozár s az egri főegyházmegye kötelékébe tartozik." —Ezt a közleményt különben megerősíti a kultuszminisztérium hivatalos közlönyének legutóbbi száma is, mely szintén liirt ad a két kath. hitoktatónak az országos tanitói nyugdíjintézet kötelékébe történt fölvételéről. Jubiláló templom, Szép ünnep folyt le a napokban Kiszács községben. Most volt ugyanis az ottani evangelikus templom felszentelésének századik évfordulóia. A nevezetes ünnep alkalmából fényes istentiszteletet tartottak, melyen a környékbeli lelkészek működtek közre. A lelkészek ősi szokás szerint albában jelentek meg. A glozsáni lelkész ugyanazt a bibliai szöveget mondta el, a melyet száz év előtt, a templom felszentelésekor elmondtak. Elénekelték azt a templomi dalt, melyet az egykori kulpini kántortanító, Roh on György száz év előtt, ugyanerre az alkalomra irt és melyet most a község az ünnep alkalmából nyomtatásban kiadott. Az ünnepi szónoklatot a kiszácsi lelkész tartá, ugyanazzal az alapigével, mellyel néhai Stehló András volt petrováczi lelkész és bács-szerémi senior 100 óv előtt a templomot felszentelte és rendeltetésének átadta. Végül felolvasta a lelkész a község 120 esztendős történetét, annak alakulását ós viszontagságait és egy imával berekesztette az ünnepséget. Délben bankét volt. KÜLFÖLD. FranCZÍaorSZágban, a hol a legkorlátlanabb val lástalanság mellett a jesuitismus a legnagyobb vakságban tartja az emberek egyrészét, elviselhetetlenné kezd válni az a külsőségeken nyargaló jezsuita nyomás, a mely az evangeliomot egészen háttérbe szorította. A reformátio utáni vágy már a róm. kath. papság szivébe is elhatolt s naprólnapra szaporodik azon lelkészek száma, a kik a róm. kath. egyház kebeléből kilépnek. Ez utóbbiak most szövetkezve azokkal, a kik, mig az egyházból ki nem léptek, azon czélból, hogy a kath. egyház reformálását előmozdítsák, egy havi folyóiratot indítottak, a mely „a kath. egyház evangeliomszerü reformálásának" szolgálatában áll. A lapot egy volt kath., jelenleg sévresi református lelkész B o u r n i e r szerkeszti. A protestantismushoz „még egyelőre" nem akarnak ugyan csatlakozni, de a vége elébb-utóbb mégis csak az lesz. Végig szalad koronkint a r. kath. irányú lapokban a hir, hogy Angolországban mennyire terjeszkedik a r. kath, egyház. De azt nem teszik utánna, hogy mennyire szaporodott ugyanazon idő alatt a protestánsok száma. Szaporodott a r. katholikusok száma, ez igaz, de az igazságnak csak fele; a másik fele pedig az, hogy a piotestansok száma még nagyobb mértékban emelkedik ugyan-