Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Gyurátz Ferencz évi jelentéséből

hagyatott, alig termő hegyes-völgyes vidéken, valami .12 szana szét fehérlő házikóból áll, 65 lélekszámmal. És mégis mely csodás áldozatra készséges az Úrnak e kis népe ! Temetőül már régebben Köhler János rimaszombati (filia) kurátor nagylelkűségéből ajándékba kapott kis darab fekvőség gel rendelkezett. Néhány évvel ezelőtt gyűjtést indit a filia a maga kis körében. S egyszer csak azzal „lepi meg a papját, Hogy 350 frtos harangját szeretné felszenteltetni. Megtörtént. Most meg a napokban, 2% év múlva, ismét jelentkezik a falu fáradhatatlan gondnoka, a kinek rendkívüli és tiszta buzgósága és ügyszeretete élesztgeti és irányítja a nép áldozatkészségét, s a, kinek becsületes nevét méltó is ide jegyeznünk : Vu kan Iván: hogy most meg 4—500 frtos, építészetileg is valóban szép kis tornyukat, illetve haranglábjukat szeretnék fölszenteltetni. Rz is megtörtént. Ime 800—900 frtra menő áldozat, krajczárnyi adósság nélkül, néhány évnyi rövid idő alatt és oly parányi kis filiától! Ez tény! Hol ennek a nyitja? A filia népe inkább szegény, mint gazdag. Hanem dolgos, takarékos és a mi fő: buzgó, vallásos. Minden vasárnap több mint egy óra járó földről derék kuratorának az élén bejönnek és ott énekelnek neki buzdult áhítattal az Úr házában. Íme a nép kicsiny és gyönge, de az Úr beszéde hatalom és erő! Petrovics Pál, ev. s. leik. Iglón Scholtz Ida kisasszony evang. női énekkart szervezett az egyházi éneklés emelése végett szeptember elején. Az énekkar a templomszentelés meg reformatio ünnepén kitűnő jó hatással énekelt is már a templomban Követésre méltó szép példa. Majláth gróf erdélyi püspököt a komáromi járásbiró csekély pénzbirságra itólte azért, mert egy protestáns leányt 18 éves kora előtt átvett a r. kath. egyházba. A csekélynek látszó ügy nagyon fontos — elvi szempontból és nagyon tanulságos. A püspök a tárgyalás alkalmával igy nyilatkozott „Midőn itt e helyen megjelentem, érett megfontolás után tettem, mert egyházam törvényei azt mondják, hogy ne ismerjem el illetékesnek a világi biróságot akkor, midőn ón, mint egyházam szolgája, kötelességemet teljesítettem. (Tehát az első szempont nála nem a hazai, hanem az egyházi törvény parancsa. E nyilatkozat lerontja a megjelenés erkölcsi hatását, mert fentartja a jogot arra is, hogy ha akar vala, nem jelenik meg a törvényes idézésre, mert illetékesnek nem ismeri el; a mit tett, a leány fölvétele, az pedig „kötelesség" volt, s lia érte a hazai törvény bünteti : akkor ő kötelességteljesitósének ártatlan áldozata.) Hogy mégis megjelentem, tettem ezt azon tiszteletnél fogva, melylyel hazám törvényei és ő felsége által kinevezett biróság iránt viseltetem. (Szép tisztelet a törvény iránt, az előbbi bevezetés után; ismerjük ezt a törvénytiszteletet éppen Komáromból is, meg országszerte a törvénytelen téritvények és elkeresztelések adataiból. Onnan ós azáltal nőtt nagyra Molnár János, a néppárt szervezője, aki dicsőségét találta abban, hogy a törvény megsértései miatt foglalgat nála a végrehajtó. No meg Majláth püspök miért "függesztette föl állásától azt a bizonyos erdélyi tanárt, a ki polgári házasságot kötött, — ha olyan nagyon tiszteli a törvényt.) Példát akartam adni híveimnek a mostani időben, midőn a tekintély elvét lábbal tiporják, miként kell tisztelni a hatóságot. (Rosz; példa: a hazai törvényt csak az egyházi kiváltságok elvi fentartásával tisztelni ; s az igazat megvallva: épp3n a „mostani idő*' zavarait az hozta nemzetünkre, hogy a r. kath. papság nem akarta megtartani az 1868-iki törvényt, s miatta nem léphet életbe az 1848-iki törvény. A tekintély elvét lábbal tiporják azok, a kik a szentesitett törvény ellen izgatják a népet, a kik lapjaikban és népgyűléseikben űgv nyilatkoznak a törvényhozás tagjairól, mint a r. kath. hangadó párt tagjai teszik, azok, a kik az alsó clerns forradalmát megcsinálták látszatra a felső clerns ellen ugyan, de mégis annak elnézésével és annak segítségére. Lábbal tiporták a tekintélyt a Schopper-fóle püspökök, a csalhatatlansági dogmát királyi engedély nélkül kihirdető sz-fehórvári püspökök, a Zichy-féle elvek, melyek szerint az országos törvényt csak akkor szabad megtartani, ha a r. kath. egyház törvénye ós pápája megengedi; lábbal tiporják a tekintély elvét a pápai átokbullák, melyekkel fejedelmeket kényszeritettek Canossába, népeket oldottak fel a hűségi eskü alól. Midőn a r. katholikusok mindig előbb említik gyűléseiken a pápát s csak azután a királyt: maguk is lábbal tiporják a tekintély elvét. A hatóságot nem igy kell igazán tisztelni ! Lábbal tiporja a, tekintély elvét maga Majláth gr. püspök, mikor ev. ref. superintendensről beszél, holott a törvényes czime annak ev. ref. „püspök.") Valótlan az — igy nyilatkozik Majláth — hogy ón a leányt bármi anyagi előnyben részesítettem volna. Szentegyházunkban nem divat az, hogy a lelkeket pénzen vásárolják. Meghagyjuk mindenkinek a szabadságot, hogy keresse mindenki lelke megnyugvását és a boldogságot ott, a hol azt föltalálni véli." (Szép szó, de csak szó, — a valóság más ! Vájjon ha anyagi előnyöket nem nyertek volna: elhagyták volna-e az ellenreformatio idején a protestáns vallást a főurak?! Ha meghagyták volna azt a bizonyos szabadságot : miért követelnek a házasságkötésnél téritvónyt a protestáns féltől ? ! És végül : miért dolgozott oly nagy hévvel az inquisitio, hajdan, miért avatták szentté a legbuzgóbb inquisitort a mi időnkben, miért szórja az anathemákat a pápa folytonosan, ha csakugyan meghagyják mindenkinek a szabadságot, hogy ott keresse lelke megnyugvását, a hol azt