Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Gyurátz Ferencz évi jelentéséből

tiszteleten szép harmónium játékával s az ottani dalegylet néhány tagja pedig négy hangon előadott egyházi énekekkel emelték az áhitatot. Megjegyzendő, hogy a missiói lelkésznek ez idén ez nem az első útja. Augusztus hó 15-én Pöstyén fürdőben, s szeptember 8-án Eajeezen tartott istenitiszteletet ; s az elárvult Abelován (Nógrádi em.) is 3 egymásutáni vasárnapon fungált. — Azonkívül ez év folyamán még Újbányára és Érsekújvárra is fog utazni istenitisztelet tartása czéljából. Egy soproni lutícs hátrahagyott iratai a nemzeti múzeumban. Sopronban még mindenki emlékszik az ev. lyceum polihisztor professzorai a, a jó öreg Király József Pálra, kit most 10 esztendeje temettünk el Kismartonban, hová a nyugalom éveit élvezni visszavonult. Nagy tudományú férfiú volt, egyike azoknak, kik nehéz viszonyok közt is rendületlen hűséggel és lelkesedéssel töltötték be hivatásukat s kiknek emléke a nemzedékek szivében kitörölhetlenül tovább fi. Nem Sopron, nem is Dunántúl szülötte, de életének javai észét, munkálkodásának legjavát a soproni főiskolának, a dunántúli ev. egyházkerületnek szentelte. Regi, nemes fölvidéki családból származott, középiskoláit Eperjesen, a theologiát Pozsonyban végezte, 1835—36-ban bejárta nyugoti Európát : Németországot, Schvájczot, Hollandiát. Francziaországot, hazatérve a Forgáeh családnál nevelősködött 8 évig. majd 10 évig a selmeczi ev. lyceum tanára volt, innen hivták meg az akkor már nagyhirű embert Sopronba. Itt nagy része volt Pálfy Józseftel együtt az ev. tanilóképző intézet megteremtésében, emiitett kiváló kollégájával újólag bejárta a művelt külföldet s húszezer forintot gyűjtöttek az intézet alapjára. Ezért félig gúnyosan, de sok elismeréssel is „országos koldusnak" és „magyar Franklinnak" nevezték. 1869-ben a tanitóképző intézet igazgatását vette át, volt a lyceum igazgatója is ; tiz esztendő előtt halt meg családja körében Kismartonban. Kora műveltségének színvonalán állott. Valóságos polihisztor volt, ama régi professzorok közül való, kik mindenhez értettek és csodálatosképen mindenhez alaposan. A klasszikus nyelveknek nagy mestere volt, a modern nyelvek mindenikén beszélt, sőt verselt is. Kiválóan művelte az éneket, zenét s több jeles zeneszerzeménye dicséri ebbeli tehetségét. A tudományok és a zene iránti szeretetét gyermekeibe is bele oltotta, leányai közül egyik a kismartoni polgári iskola nagyműveltségű tanítónője, két fia tanár, közülük mindnyájan ismerjük Király Bélát, a soproni Férfidalkör jeles karmesterét, ki Sopron zene-életében előkelő szerepet visz. De nem kevésbé figyelemre méltóak voltak az öreg úrnak összeköttetései, büszke volt arra, hogy korának legjelesebb férfiaival állott szoros barátságban s levelezésben, nemcsak hazai költők, írók, tudósok,, művészek bizalmát bírta, de a külföld nagyjaival is érintkezett s a művelt nyugaton jó hangzású volt a soproni professzor neve, ennek tulajdonitható részben az a nagy siker, mellyel a tanitóképző-intézet érdekében kezdett gyűjtése járt. Hogy most emlékét hálás kegyelettel felújítjuk. tesszük azon alkalomból, mert a nemzeti múzeum tekintélyes összegen megvásárolta az elhunyt egy ifjúkori kéziratát az örökösöktől. A muzeum kézirat-könyvtárába felvett dolgok bizonyára az ország legjelesebb embereitől származnak s bármely tekintetben maradandó becscsel kell, hogy bírjanak. Méltán vehető tehát kitüntetósszámba ez az eset s a kitüntetésről Sopronnak is tudomást illik venni. A kéziratokat az elhunytnak 1835—36-ban tett külföldi útjáról szóló napló jegyzetei s karczolatai képezik, három-kötetbe vannak foglalva s nemet nyelven irvák, czimük: J. Király Reiseskizzen in drei Bänden. Az akkor huszonöt esztendős fiatal ember iratairól kiváló elismeréssel nyilatkozott nemcsak Fejérpataky László, a muzeum kéziratkönyvtárának igazgatója, hanem dr. Heinrich Gusztáv min. tanácsos, egyetemi tanár és dr. Sehl ossär Antal, csász. uelv. tanácsos és a gráczi tudományos egyetem könyvtárának őre. Kiemelik a rendkivüli mély és élénk megfigyelő képességet, a viszonyoknak, utazási módoknak, városok és országok fejlődési állapotának találó leírásait, melyek kultúrtörténeti szempontból ma is kiválóan becsesek s számos adatot szolgáltatnak a művelődéstörténetiró számára. Mindenesetre kiváló szellemnek kellett lennie, ha zsenge ifjú korában irt naplójegyzetei is ily elismeréssel találkoznak, méltó arra, hogy munkája a nemzeti muzeum kincsei közt őriztessék meg a késő utókor számára, de méltó, hogy emléke, szelleme közöttünk, a kik őt munkálni, tenni láttuk s a kikre a maga kitüntetésével közvetve szintén dicsőséget hozott, még sokáig fennmaradjon. Vojtkó Pál. Haranglábszenteiés. A vendség legnépesebb anyaegyháza, a battyándi (Vasm.) gyülekezet összevissza 36 apró filiáinak egyik legkisebbikében : Bokrácson nov. 7-én, azaz vasárnap délután valóban szép kis harangláb szenteltetett föl. És pedig a más egyházak és filiákból összesereglett nagyszámú híveknek azzal a lelkes buzgóságával, melyben a vendség derék papjai nevelik őket. Az eset különben egyházi, illetve vallásos élet tekintetében oly jelentősóges, hogy az, a ki tud róla, vagy épen szerepelt is benne, vétkeznék azzal a becsmérléssel, ha rája csak néhány futólagos, fülhegygyel tudomásúl vett hirecskéhez méltó, szűkmarkúsággal kimért sorokkal fösvónykednék. S utóvégre nem is az a fő, hogy hol, a világra nézve mily holtismeretlen, elhagyatott helyen történt valami, hanem, hogy mi történt? Bokrács el-