Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Mayer Endre. Megjegyzések az iskolai bizottságok szabályrendeleti javaslatára

gai, sokkal jobban ismerve a viszonyokat, helyesebben s könnyebben képesek sürgős esetekben intézkedni és egyes határozatokat végrehajtani avagy indítványokat tenni, ez okból is teljesen felesleges az egyházmegyei tanügyi bizottság mellé különálló kis bizottságot szervezni. Szükség azonban, hogy az egyházmegyei tanügyi vagy iskolai bizottság annyi szakosztályból álljon, a hányféle iskola az illető egyházmegyének közvetlen hatósága s felügyelete alatt áll. Ha tehát valamely esperesség területén polgári és középiskolák léteznek, a melyeket valamely esperességi gyülekezet vagy az esperesség maga tart fenn, úgy az illető egyházmegyének tanügyi bizottsága elemi, polgári s középiskolai szakosztályokból állana, a melyek külön szakosztályi és együttes gyűléseket tartanának, hogy egyrészt a különleges érdekeket s kérdéseket behatóan megbeszélhessék, másrészt pedig a tanügynek egységét megóvják. Ezen bizottság hatósága alá nem tartozhatnak azon tanintézetek, a melyeket valamely egyházkerület, vagy az egyetem, vagy több esperesség együttesen tart fenn s a melyeknek jogi viszonyát s eddig helyesnek tapasztalt szervezetét űgy sem tanácsos megbolygatni. Ezen egyházmegyei tanügyi bizottságok mintájára kellene alakulniok az egyházkerületi és egyetemes tanügyi (ha jobban tetszik közoktatásügyi) bizottságoknak, a melyeknek ép oly feladata lenne a kerületek és az egyetem mellett, mint az egyházmegyei bizottságoknak ; természetesen azzal a különbséggel, hogy a mennyiben ez magasabb fokú intézmény, szélesebbkörü hatása lenne s a mennyiben többféle s többrangu iskolák feletti felügyelettel lennének megbízva, több szakosztályból kellene állaniok. Hogy ezen fokozaton még kevésbé van szükség a nagy bizottság mellett a kis bizottságra, bizonyitja az, hogy a legtöbb kérdés már az egyházközségi s egyházmegyei bizottságok által elő" készitve s a legtöbb anyag feldolgozva kerül ide. Az egyházkerületi s az egyetemes bizottságoknak csak össze kell gyűjteniök s egységessé tenniök, a mit az egyházmegyék, illetőleg a kerületek bizottságai beterjesztettek. Nagyon természetes, hogy az egyházkerületek által íenntartott intézetek az egyházkerületi s általa az egyetemes bizottságnak, az egyetemes által fenntartott intézet pedig csak az egyetemes tanügyi bizottságnak lenne alávetve. Az, a mit a javaslat 5. fejezete 59. és 62. §-aiban az egyetemes theol. akadémiára vonatkozólag mond, az még.az esetre sem maradhatna meg igy. ha az egész javaslat elfogadtatnék, mert rést üt a javaslat egységén s oly kivételt állapit meg, melyre semmi szükség sincs. Ha az egyetemes közoktatási bizottság az összes intézeteknek legfelsőbb fóruma, akkor nincs helyén s rendén, hogy ez alól az egyetemes theol. akadémia bizottsága kivételt tegyen s mellérendelt hatóságként szerepeljen. Mikép óvható meg az egység a theol. akadémia és a theol. intézetek között? Avagy minő alapon Írhatja elő a theol. akadémiai nagy bizottság a theol. intézetek tanrendjét, holott nem hatóságuk ? A három theologia eddig teljesen különváltan, egymást nem ismerve (legfeljebb egymást támadva) működik; közös tanügyi hatósága nincs, pedig mennyire üdvös volna, ha oly közoktatási bizottságot létesítenénk, a mely úgy az elemi, mint polgári, közép és felső közoktatásnak egységes szellemű fóruma lehetne s mely mellett az eddig önállóan működő intézetek sajátos jellegöket megtarthatnák Î Főiskoláink egyetemes segélyben részesülnek s a zsinati törvények szerint egyetemes jellegűek, ennek természetes folyománya, hogy az egyetemes közoktatási bizottság alá egyformán vettessenek alá, fenntartva a fentartó testületeknek szerződési és. történeti jogaikat. Ily bizottságok szervezése nem járna nehézségekkel, de mindenesetre szervezhetők oly könynyen, mint a javaslathan tervezettek ; hatáskörük körülbelől az maradhatna, a mit a javaslat a kis és nagy bízottság részére előír. Az apparatusa nem lenne oly nehézkes és drága, eredményében pedig üdvösebb lehetne, mert egyik bizottság a másikkal nem jöhetne összeütközésbe s a mennyiben már meglévő alapokon épülne fel az egész szervezet,, minden nehézség nélkül valósulhatna meg. A szervezet részletes készítésében s különösen a hatáskörök megállapításánál óvakodni kell attól,, hogy oly követelésekkel ne álljon elő a fentartó iskolai testületekkel és tanférfiakkal szemben, a melyek zaklatásra, jogfosztásra s felesleges megterhelésre vezetnek. Czélzok itt különösen a különféle statisztikai kimutatásokra, ellenőrzésre és ebből folyó intézkedésekre, a melyeket az állam is követel s a mi elviselhetlen súlyos teherré válik, ha az állami követelményeken kivül még a felekezeti iskolai bizottságok másnemű, sok munkával s kevés haszonnal járó kimutatásokat is bekövetelnek s különféle felülvizsgálatokat rendelnek. Iskoláinkba az életet nem az ellenőrzésnek szélsőségig való^