Evangélikus Egyház és Iskola 1897.
Tematikus tartalom - Értesítők - Miskolcz
liajtása s mindennemű kimutatások öntik, hanem a lelkes s lelkiismeretes munka, nem a betű, hanem a szellem. Ezt pedig könnyen megölhetik a bizottságok s azoknak paragrafusai. Az egész szervezetnek jósága tulajdonkép attól függ, hogy kik a tagjai, hogy a kik az iskolák ügyében való munkásságra elhivattak : tudnak-e, akarnak-e közreműködni? Azok az idők elmultak már, hogy mindenki mindenhez értsen és hogy a kinek az Isten hivatalt adott, annak észt is adott ; mindenkit tehát olyan helyre kell állitani, a melyre tehetségei, tudása s akarata képesitik. Nagy név, vagyon vagy szónoki tehetség bármennyire jöhetnek tekintetbe egyes tiszteletbeli állások betöltésénél, — mert ezekkel jár rendszerint a személyi függetlenség, — de nem lehetnek egyedül irányt adók. Iskolaügyről lévén szó, első követelés, hogy a tanférfiak minden fokon kellőleg képviselve legyenek, hogy az elemi iskolákat a néptanitók. a középiskolák középiskolai s a főiskolákat főiskolai tanárokat képviseljék s őket az illető bizottságokban az egyházközségi bizottságoktól kezdve felfelé a legfelsőbb bizottságokig beválaszszák. Minden egyes iskolanem megköveteli a megfelelő szakismeretet s igy mindegyiknél szakvéleményt csak szakember mondhat alaposan. Helytelenítem a ja. vaslatnak azt a törekvését, a mely szerint a bizottságokban résztvesznek a jegyzők, pénztárosok s más tisztviselők, de a tanférfiak közül minél kevesebben, holott azok nélkülözhetők s alig értenek a tanügyhöz, mint szakférfiak. Nem is azért vették őket fel a bizottsági tagok közé, hanem azért, mert tiszteletbeli állásukat ezzel emelni s igy az egyház ügrei iránt való érdeklődésüket fokozni akarták. Vagy talán azért, hogy a költségeket kevesbitsék az által, hogy olyanokat tesznek meg bizottsági tagokká, a kik különben is tagjai az esperességi kerületi vagy egyetemes gyűléseknek ? Ha ez utóbbi vezette a javaslatkészitőket, sokkal jobban cselekedtek volna, ha a közoktatásügyi bizottság tagjait választatják meg jegyzőkiil s pénztárosokul, mert a tanférfiak közül ezek sokkal könnyebben kerülné, nek ki. Azt sem tudom helyeselni, hogy a nagy bizottságok elnökei minden fokon az egyházközségek, egyházmegyék s kerületek egyházi elnökei. A munkafelosztás elvét követve, annyi terhet nem lehet róni ép azokra, a kik másfelé úgy is anynyira el vannak halmozva munkával, hogy alig birják. Szokás az t fegyházunkban, hogy a kit munkabíró embernek ismerünk, azt nem egy, vagy kettő, hanem tizféle tisztséggel is felruházzuk; pedig egyházunk érdeke azt követeli, hogy a tisztségeket s kötelességeket ne halmozzuk, hanem osszuk szét minél több ember közé, hogy minél többeket bevonjunk az egyház munkakörébe s lassan-lassan neveljük őket az egyházmegyék és egyházkerületek vezetésére. A mint nagyon helyén valónak találom, hogy a javaslat esperességi s egyházkerületi iskola felügyelői tisztségeket tervez, úgy másrészről nagyon kívánatos lenne, ha ezen iskola felügyelő s illetve felügyelők mellé, a kik világi emberek, egyházi részről a lelkészi karból választható bizottsági elnököket is felvenne. Ezen közoktatási bizottsági elnöki állására természetszerűleg olyan embereket kellene választani, a kik érdeklődnek a közoktatásügy iránt s szeretnek vele foglalkozni és a kikből idővel esperességi s egyházkerületi elnökség válnék, a mi bizonyára nagy hasznára válnék egyházunknak. Idővel esperesekké s püspökökké oly emberek kerülnének, a kik a közigazgatáson kivül tökéletesen ismernék a tanügyet s mint megyójöknek, vagy keriiletöknek szellemi vezetői nem jöhetnének zavarba, sem pedig tapogatózniok nem kellene egy vagy más ügy elintézésénél, a mely őket, mint elnököket megilletné. A mennyiben az esperességek a lelkészi karban dékánusokat választanak az elemi iskolák ellenőrzésére, annyiban könnyű volna ilyen bizottsági elnököket is választani, a dókanátusi intézménynek fejet adni s a buzgóságot és szakértést ily módon jutalmazni. A közoktatási bizottság itt jelzett szervezése mellett el kellene esnie a javaslat azon pontjának, mely szerint az egyetemes tanügyi bizottság tagjai lehetőleg Budapesten lakó egyháztagok közül szám szerint 22 választandók (55. §. b.) Sőt el kell esnie azon esetre is, ha a pont úgy megyen keresztül, a hogy a javaslat tervezi, mert azon ritkán bekövetkezhető esetben, hogy hirtelen kell valami ügyben határozni, berendelhetők a vidéki tagok levél vagy táviró útján s a vidéki tagok fontos kérdéseknél bizonyára meg is jelennének. Jelen szövegezés mellett a pont úgy tűnik fel, mintha a paedagogiát, iskolaszervezést és kormányzást a budapesti egyháztagok monopolizálnák, holott Budapest nekünk semmi tekintetben nem központunk.
