Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Gusztáv-Adolf egylet

KÜLFÖLD. „Az evang, szövetség" (Evangelischer Bund) Krefeldben tartotta f. évi 10-ik közgyűlését. A szövet, ség, a mely Németország evangelikus egyházának egyik legerősebb egyesülete s melynek tagjai között a legkiválóbb protestáns férfiakkal találkozunk, nem hagyhatta természetesen szó nélkül azokat a kíméletlen támadásokat, melyeket a pápai Canisius-levél az evangelikus egyház és a reformátió ellen int Szett, azért a gyűlés egyik referensének, Kremers lelkésznek, „Az ultramontanismus, mint népünknek komoly veszedelme" czímű előadása a jelen voltak kö/.ött nagy tetszésre talált. Az előadó elragadtatta ugyan magit egy kicsit, a mikor a soc alismust sokkal kisebb bajnak állitott-t az ultramontanismusnál, de nem egészen ok nélkül mondotta a következőket: „nemzeti és más dolgok mind csak figurák az ultramontanismus kezében, mind csak játék ós kereskedelmi czikkek a zsidó módra okoskodó és cselekvő centrum szellem kezében. Számitó hideg diplomatiája a nép minden szenvedélyét eltűri ; valamennyi rugóul és emeltyűül szolgál neki arra, hogy a világi hatalmasságokat lábaihoz tegye s azok helyébe, mint egyetemes hatalmasság lépjen. Ezeknél a számitásoknál nincs kizárva a sociális forradalom lehetősége sem ! Igaz, hogy az a nép, a melyik a veszedelmet nem méltatja eléggé, azt mondja, hogy az államnak végső esetben megvan a hatalmi eszköze, hogy a dolgok végső következményeinek erélyesen ellentálljon, de hogy ez aztán nem lesz-e későn, az nagy kérdés. S ha a veres szinű kisértet már régóta dörömböl a piaczokon, atkor még régibb ideje settenkedik a fekete kisértet az irodákban és az aktákban s ez utóbbinak nagy előnye — a mellyel a veres kísértet (socialismus) nem bir — a szellemi és anyagi erő ! A socialistikus forradalmat, a mely a piaczokon nyilvánosan tombol, fegyveres erővel le lehet verni, de az ulttramontanismus mephistophelesi szellemével nyomban az állani mindig csak a „Faust"-beli Valentin szerepét játsza." Hasonló tetszésre talált Kurze lelkész előadása „Az evang. pogány missió veszélyeztetéséről a pápai propaganda által," a melyben rámutatott a Madagaskar szigetén követett eljárásra, a hol is a jezsuiták erőszakkal veszik el az iskolákat és rabolják el a templomokat az evang. lakosságtól. Az egylet végül a pápai Canisius encyclicát határozottan visszautasította, mint olyat, a mely nem egyéb, mint igazságtalansággal teli meggyalázása az evang. hitvallásnak." A róm. kath. sajtónak ezek a tiltakozások nem igen tetszenek s „Hetzerei"-nak nevezi őket! Szegény! A németGíSZÉgi evangélikusok között a Canisius levélben foglalt támadásokból kifolyólag erős mozgalom indult meg, hogy a vatikáni német követséget szüntessék meg, s ezt a legközelebb összeülendő birodalmi gyűlésen indítványba is fogják hozni. A pápa ő szentsége most már fészkelődik és kezdi belátni, hogy nagyobb oktalanságot a pápai szék már régen nem követett el, mint mikor ő azt a bizonyos levelet kiadta. Hja! Hiába! „Nein úgy van már, mint volt régen," mikor az „eretnekek" ellen megtorlás nélkül mindenféle sületlenséget lehetett összeirni. A Gusztáv-Adolf egylet 50-dík közgyűlését Berlinben tartotta meg f. évi szeptember hó 28—30-ig. Ötven esztendeje annak, hogy ez az egyesület utoljára volt Berlin vendége (1846-ban), s mindenki a legnagyobb kíváncsisággal leste, hogy szívesen látják-e majd ezt a szorosan felekezeti jellegű egyletet egy oly város falai között, a melynek képviselő testülete (a melynek állítólag fele zsidó), élén a képviselőtestület elnökével, azt határozta, hogy az egyesület ünnepélyén hivatalosan nem képviseltetheti magát, miután egy képviselőtestület, mint a felekezeteken felül állő, hivatalosan egy felekezetet sem ünnepelhet. A kérdésre legjobban megfelelt az a szívélyes fogadtatás, a melyben az egyesület úgy a város, mint az állami körök részéről részesült. Különösen felemelő hatást gyakorolt a jelenvoltakra az a körülmény, hogy a német császárné az egyesület minden ünnepélyén részt vett, mig a távollevő II. Vilmos császárt Albrecht porosz herczeg képviselte. A gyűlés szeptember 28-ikán kezdődött D. Pank egyházi titkos tanácsos elnöklete alatt s a közönségnek óriási részvéte mellett. Képviselve volt azon majdnem az egész német evangelikusság és a külföld is nagy részben. A város képviselőtestülete, a fentjelzett határozat daczára, szintén sok taggal volt képviselve. A 28-án tartott előértekezleten 5 szónok üdvözölte az egyesületet különféle testületek, egy Berlin városa nevében i s. Ezen üdvözletekre Pank elnök válaszolt, a ki azzal végezte szavait— a Oanisius-fóle encyklikára czólozva: —- „Berlinből kiindulva teremtette meg az Isten a birodalom egységét, bár a lelki egység is innen indulna ki." Ugyanaz nap este 7 templomban ünnepélyes istentisztelet volt, a melyeken gazdag ajándékokat nyújtott a szegény egyházak részére az önzetlen ker. szeretet. Szeptember 29-ón — a gyűlésnek fő napján — megszólalt Berlin mind a 45 evang tornyának harangja, valamint az egyházi énekeket harsogó harsonák a Szt. Mária, Szt. Péter és az Uj templom tornyainak erkélyén. A harangok zúgása közben vonult a közönség a? ünnepélyes istentiszteletekre, melyek egyike a Szt. Miklós, másika a Szt. Mária templomban tartatott meg. Az elébbiben tartott istentiszteleten résztvett a császárné és Albrecht herczeg, D. Basse vallásügyi miniszter, a főegyházi tanács elnöke D. B a r k h a u s e n, a város képviselőtestületének számos tagja és sok