Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értesítők - Tanintézetek

még előkelő egyén. A szent oeszedet itt D. Pank tartotta ap. csel 2. rósz 42. verse alapján. A má. sik templomban D. Witz-Stöber bécsi főegyháztanácsos tartotta a szent beszédet János ev. 77. rész 38. verse alapján. Az istentiszteletek végeztével megkezdődött a nyilvános gyűlés az új templomban, melyet D. Pank elnök nyitott meg. Megnyitó beszédében a Oanisius jubileum alkalmából kiadott pápai körlevélre reflectálva, azt a leghatározottabban viszszautasitotta. — A gyűlés megnyitása után a császárhoz intézendő üdvözlő sürgönyt olvasták fel először, azután felemelkedett D. Barkhausen a porosz főegyháztanács elnöke s üdvözölve az egyletet, mondotta el azt a hatalmas beszédet, a mely oly elevenre talált, hogy az egész ultramontán sajtót mozgásba hozta. Beszédében legelőször is megemlékezett a németországi fejedelmek wittenbergi hitvallástételéről, a hol is a renovált vártemplom felszentelése alkalmával az evang. fejedelmek összejővén, a német császár előolvasása után Luther hajdani lakó szobájában aláirták az apostoli hitvallást, ezután átadta a főegyháztanács ajándékképpen a fenti okirat másolatát ós egyéb értékes dolgokat, mint a melyek azt bizonyítják, hogy a porosz országos egyházban nincs hiány oly szivekben ós törekvésekben, a melyek az evang. egyház építésén tényleg is részt akarnak venni. Beszédét folytatva, a következőket mondotta : ,.Nem tántoríthat meg bennünket az, ha az alpesentúli csalódó csalhatatlanság — mint a hogy legújabban is megértük — ex kathedra súlyos becsmérléseket szór a mi drága evang. egyházunk s főleg a reformátio hőse ellen, kinek műve nem méreg, hanem oly élet-só volna, a mely üdvös hatását az evang. egyház határain túl is megmutatta. Nem tántoríthat meg bennünket az a körülmény sem, ha a rajongó gőg piszkolni merészeli az evang. egyház fővédurát azért, mert egy protestáns város vértanúságáról elismerőleg nyilatkozott. Ezen támadásoknak daczára őrizzük meg az evangelikus üdvbizonyosság bátorságát s tartsunk ik férfiasan azon zászló mellett, melyet Luther és reformátor társai a hitért való harczban elől vittek. Az a zászló nem a lázadás zászlaja, hanem a megigazulás zászlaja, a melyet egyedül a hit által megragadott isteni kegyelem eszközöl, a melynek hire a mint évszázadokkal azelőtt megszabadította a világot a tévelygés nehéz békéitől, most is az örök üdv reménységét és a bűnbocsánat biztonságát nyújtja a bűntől szorongatott emberiségnek. Es mentül fennhéjázóbb és harcziasabb módon ajánlják a lelkiismeretnek emberi rabszolgaságba való visszatérését — a melyben már n

cm egy nemes nép tönkre ment — mint oly eszközt, a mely a népek életét minden veszedelemtől mngmenteni képes, annál biztosabb legyen a mi hitvallásunk szilárdsága, a mely csak az evangeliomból, mint forrásból fakad s a mely a mi német nemzetünk egészségének, üdvének ós jövendőjének biztositója." A beszéd óriási hatást és lelkesedóst ketlett, a melyet még fokozott D. Pank ezen kijelentése: „A mit most hallottunk, több volt egyszerű üdvözletnél. A protestáns lelkiismeretnek és evangeliomi üdvbizonyosságnak hatalmas tanúbizonysága volt az, a mely a templom falain túl messze méltánylásra talál, az Augustana Confessiónak ismétlése volt az, mely az egész evaugelikus világ lelkéből szólott." Ezen beszédek után dr. Härtung lipcsei lelkész felolvasta évi jelentésót, a mely a Gusztáv Adolf egylet működését vázolja azon számadatokkal, melyeket más helyen közöltünk. Szept. 30-án folytatódott a közgyűlés ugyancsak az új templomban, a melyben D. Raffe potsdami udvari lelkész a „tanulók Gusztáv-Adolf egyleteiről" tartott értekezést s átadta Frigyes császárné. Dr. Fuher gen. superintendens stb. adományait. Következett ezután a nagy szeretetadományra való szavazás, a melyet Jezevo nyugati Poroszországban fekvő kicsiny gyülekezet nyert el, 19,000 márkát. A württembergi Söflingen és a cseh Trautenau 6000—6000 márkát kapott az egylettől. — A legközelebbi gyűlés Ulmban fog megtartatni. IRODALOM. Az ág. hitv. ev. felsőbb tanintézetek 1886—7-ik tanévről. Evangéliomi protestáns öntudatunkba ment ái az a felfogás, hogy az iskolák az egyház veteményes kertjei, a melyekben az egyház tagjainak szivébe már kora ifjúságukban oltatnak azon vallás-erkölcsi eszmék, melyek későbben az egyház nagykorú tagjainál hivatva vannak az őszinte vallásosság s az egyházhoz való öntudatos ragaszkodás nemes gyümölcseit megteremni és megérlelni. Ennek az öntudatnak tulajdonitható azután az a körülmény, hogy bármennyire érzi is evang. egyházunk a maga szegénységét, bármennyire nyomják is vállait a különféle — első sorban az iskolák fenntartásából származó terhek, iskoláitól még sem tud megválni, hanem elemi iskolái mellett a felsőbb tanintézeteket is folytonosan fenntartja ós erejének megfeszitósével fejleszti. Tanúságot tesznek e mellett a mult 1896—7-iki iskolai évről kiadott „Értesitők," a melyeknek rövid ismertetését a következőkben foglaljuk össze: 1. A pozsonyi egyetemes theologiai akadémia évkönyve beszámol a milleniumi ünnepéllyel, a mely a többi iskoláktól eltérőleg a reformátio emlékünnepén a theologu-