Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Homola István. Felekezeten kívüliek

szóljnnk mi Jelkészek?! Hatszáz frtra igérik, jó ideje csak igérik, fizetésünk kiegészítését, korpótlók nélkül, azt is 6—10 év alatt! A dunántúli ev. egyházkerület pénztárosa Weísz Kornél balassagyarmati takarékpénztári könyvelő lett. Sajtóhibák, E lap f. évi 528-ik lapján „Lelkész beigtatási ünnepély Eperjesen" czimü czikkemben a tizedik sorban látókra helyett olvasandó : járókra; a tizenharmadik sorban : értesiti helyett: érezteti; a huszonegyedik sorban Főár helyett: Trier, a 40-ik sorban akkor helyett ahhoz olvasandó. Homola István ev. lelkész. Sepsi-Szt.-Györgyön a ref. és unitárius lelkészek értekezletet tartottak a szegény papok helyzetének javítása ügyében s elhatározták, hogy az értekezlet, az erdélyrészi összes ref. és magyar ág. h. ev. papságot decz. 7-re Sepsi-Szt.-Györgyre hívja értekezletre ; ott emlékiratot készit, s küldöttség által a vallás- és közoktatásügyi ministerhez és a miniszterelnökhöz benyújtja. Az emlékiratban kérni fogják, hogy a papi fizetések már 1898-ban 800 frtra egészíttetnek ki törvény által, s általában a protestáns papi congrua és fizetés törvény útján rendeztessék. Az erdélyi protestáns püspököket kérik majd meg, hogy a küldöttséget vezessék, de ha nem tennék meg, nélkülök is elmennek és benyújtják a kérvényt. Ugyan mikor hallják már meg a segélykérő szót azok oda fönn, a kik gyűléseinken maguk is szoktak szánk ize szerint beszélni, de azután a legközelebbi gyűlésig megint nem tesznek a szegény papság érdekében semmit ! Még mindig fontolgatnak, taktikáznak, s bizonyosan haragusznak, hogy a nyomorgó papság nem akar megelégedni a szép szavakkal. A tiszakerületi ág, h. ev. leány polgáriiskola felavatási Ünnepélye Rozsnyón. Másik tudósítónk értesítéséből közöljük a következőket : Az egyes momentumaiban fényes lefolyású, előzményeivel a protestáns hitbuzgalom áldozatkészségében gyökerező, következményeivel pedig a nemzeti nőnevelést ezélzó ünnepély, melynek tárgyát a Tiszakerület rozsnyói felsőbb leányiskolájának felavatása képezte, jelentőségénél fogva méltó arra, hogy ne csak az érdekelt egyházkerület protestáns közönségének, hanem az egész magyar haza hitrokonainak, sőt a nemzeti nőnevelés minden jóakarójának rokonszenves figyelmét magára irányítsa. Tanúság ezen iskola a mellett, hogy a sokszor hangoztatott szegénység mellett is tud alkotni a magyarhoni protestantizmus akkor, ha vezetőiben van lelkesedés, hiveiben pedig hit és hazafias érzület ; jól ismerve a szegénységünket, ismerjük meg valahára a bennünket környező veszedelmet, mely nem az üldözés, elnyomás, erőszak képében mutatkozik, hanem az rrzülethiány, közöny, divatos jelszók utáni kapkodás alakjában ólálkodik körülöttünk. A protestantizmusnak a nemzet történelmébe vérrel és dicsőséggel beirt létjogosultságának emlegetéséből ma már nem élünk meg. A korszellem munkát, a munka elszántságot, az elszántság érzületet követel meg tőlünk. De honnan vegyük az érzületet? Decentralizált akadémiáink képtelenek egységes hatást árasztani az egész országra, középiskoláink épen most siklanak ki kezeinkből, a népnevelés terén erősen kaczérkodunk az állammal, a templomi szószék a lelkészképzés végzetes hiányai következtében csak kivételesen áll hivatása magaslatán, irodalmi tevékenységünk szegényes és felületes, sajtónk gyámoltalan, szervezetlen és nem öntudatos. Jól esik tehát felfedeznünk egy tért, a melyen őszinte lelkesedést, komoly tevékenységet és sikereket vagyunk képesek felfedezni — az pedig a nemzeti irányú protestáns nőnevelés ügye. Az 1891—4. zsinat is kimondotta volt, hogy minden egyházkerület köteles felállítani egy internatussal összekötött felsőbb leányiskolát. Két egyházkerület : a bányai és tiszai, az aszódi és rozsnyói leányiskola létesítésével, ezen zsinati határozat impulzusa nélkül már megelőzőleg fejtett ki tevékenységet a protestáns nemzeti nőnevelés érdekében, mig a dunántúli és dunáninneni egyházkerületek még most is erős akadályokkal kénytelenek megküzdeni, hogy a zsinat követelményének eleget tehessenek. Lelkész beigtatása Glozsánban. Sztehlo József érd. főesperes s glozsáni lelkész elhalálozása folytán megürült lelkészi állásra Dedinszky János eddigi glozsáni administrátor választatván meg, ennek ünnepélyes beigtatása november 7-én tartatott meg; mely alkalommal a fiatal Timotheushoz Belohorszky Gábor bács-szerémi főesperes, tartalomdűs s megkapó szónoki hasonlatokban gazdag beigtatási beszédet mondott és azután az új lelkészt, Szeberényi Vilmos szilbási és Langhoffer Károly kiszácsi lelkészek segédlete mellett, a papi hatalom jelképeinek átnyújtásával hivatalába beigtatta. — A beigtatási actus után az új lelkész üdvözölte hiveit, szép szavakkal fejtegetvén a jó pásztor és a jó nyáj közti viszonyt s rámutatván az ezen lelki szövetségből eredő kötelmekre. — Az istentisztelet végeztével az ünnepélyen jelen volt szomszédos kartársak, a helybeli tanítótestület és presbyterium fejezték ki üdv- és szerencsekivánataikat az új glozsáni papnak ; kívánván, hogy bár szentegyházunk egén nehéz felhők tornyosulnak s a vallás szolgáira is mostoha napok járnak, ne felejtse el a Mester szavát : „Mindenek előtt gyűlölségesek lésztek az én nevemért : de a ki megmarad mindvégig, az megtartatikv' Márk: XIII, 13.