Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Homola István. Felekezeten kívüliek

nem a sirba hajló öreg kornál, hanem a munkás férfikor kezdetén (a zsidó nők [közül csak négy hagyta el felekezetét) lépnek fel. Körülbelül ezek az okok magyarázzák azt is, hogy a városokban, — a hol szintén kevesebb tere volt a vallási rajongásnak — a fiatalabb és a magosabb életkornak kihivó aránytalansága valamivel szelidül, ámbár a negyven éven felüliek itt is többségben vannak a negyven esztendőnél fiatalabbak felett. Előfordult az is, hogy azok, a kik odahagyták vallásukat a felekezeten kivüli állás kedvéert, később azután újra visszatértek a felekezeti kötelékbe, akár abba az egyházba, a melytől előbb megváltak, akár egv másikba. Ilyen eset a mult évben az egész országban csak tizenhárom volt. — A visszatérés nem egyszer valláscserével is járt. A róm. kath. felekezetből kilépettek közül egy férfi és egy nő visszatérésekor az evangelikus, egy férfi és egy nő pedig a református vallást választotta. Egy evangelikus nő utóbb a róm. kath. vallásra tért, ugyanezt tette két református férfi is. Egy zsidó férfi az ev. ref. vallást választotta, sőt két eset volt arra is, hogy református vallású férfi visszatérésekor az izraelita felekezetbe lépett. A felekezeten kivüliekről ezeket az adatokat és felvilágosításokat nyújtja az országos statisztika. Az tehát már most statisztikailag beigazolt s el nem vitázható tény, hogy úgy a vegyes házasságoknál (lásd erre vonatkozó havi statisztikai közleményeimet a Prot. Egyház és Iskolában) mint a felekezet-nélküliség által a protestáns egyházak veszitenek legtöbbet. A róm. kath. egyháznak a felekezeten kivüliek általi veszteségét kárpótolja a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél szerzett nyereség. M itt is, ott is veszitünk. 1896-ik évben egyházunkból 755-en lettek felekezeten kivüliekké. — Vájjon meddig fogunk, meddig akarunk mi még vesziteni?! Pedig nekünk nincs miből vesziteni. Nekünk nem kellene, nekünk nem volna szabad vesziteni. — Nekünk hitünk reputáczióia érdekében ha nem is nyerni, de legalább az eddigi határokat és arányokat meg kellene tartani. Nyiltan kijelentem s megjegyzem azt is, hogy veszteségünk régibb keletű s csak külső kifejezését nyerte most, hogy veszteségünk közvetlen okai nem az új egyházpolitikai törvények, ezek csak rámutattak arra, hogy megfogyatkozott közöttünk az ősi protestáns hit ellenálló ereje. Meggyőződésem azért, hogy sem politikai revizió, sem más törvény egyházi és vallás-erkölcsi revizió nélkül bajainkat orvosolni, megszüntetni nem fogja. — Nem politikai, de egyházi és vallás-erkölcsi revizióia van azért szükségünk, ezt pedig el kell, el fogjuk intézni a néppárti ultrám ontán a s s i s t e nt i a nélkül is. Teljesítsék kötelességeiket a lelkészek az egyházban, tanácsolják egyháznagyjaink a baj elhárítására; igen teljesítsék, de nemcsak a lelkészek, hanem felügyelőink, gondnokaink, presbytereink, tanítóink is, egyszóval minden egyháztag a maga helyén teljesítse hiven egyháza iránti kötelességét. Egyházi gyűléseink legyenek valóban egyházi gyűlések (ha ilyenek volnának, nem lenne szükség külön — ma még igazán vajmi csekély eredményt felmutatni tudó — papi értekezletekre ; mily ellentét a külön papi értekezlet az egyetemes papság fogalmában !) ne pedig vármegyei közigazgatási bizottsági ülések. — Ily czélból valóban luxus uti költségek és napidijak fejében oly terhet viselni. Legyen egyházi gyűléseinknek legfőbb teendője az egyház belső hitéletének ápolása, épitése, ne pedig az esperességekuek és politikai községeknek annyi áldatlan ellentétet és visszavonást szülő czéltalan csoportosítása, beosztása. Hagyjuk ezt. mint a zsinat is tette, az egyházak belügyének ; minden egyes gyülekezet, politikai község, maga legjobban tudja, hol van rá nézve a legelőnyösebb csatlakozási pont. — Ily kérdések miatt különösen a mai válságos időkben, valóban nagy kár, nem soknak, de egy tagnak is buzgalmát szegni. Kassa, H OMOL A ISTVÁN ev. lelkész. BELFÖLD. Az Országos középiskolai tanáregyesület gyűlésén egyik felolvasó a tanárhiányról értekezett, orvoslást abban keresvén, ha a tanári fizetéseket megint fölemelik, azzal, hogy megkettőztetik a korpótlékot. „Ausztriában is ezen az alapon rendezték a fizetést (1400 frt alapfizetést, két 200 frtos és három 300 frtos korpótlék) és nem tűztek ki tiz évi terminust a törvény végrehajtására." Mit