Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Veres József. A magunk bajáról

lesz egyház sem. Elszéled a nyáj, ha nem lesz pásztor! Joga is van a lelkészeknek követelni; hiszen félszázada már, hogy az 1848-i nagy kor­szak törvénybe iktatta azt az igazságos elvet, melynek szellemét életben, intézményekben meg­valósítva akarjuk látni. Maga magán nem segíthet a lelkész ; neki nincs módjában mellékjövedelmet szerezni diák­tartással vagy magánórák adásával, mint a tanár­nak ; itt mástól kell várni a segélyt. Hivatalnokáról az alkalmazónak kötelessége gondoskodni, gondoskodjék tehát a lelkészekről az egyház. Azok az egyházak, melyek az államtól nagy birtokokat és jövedelmeket kaptak : egy kis jóakarattal maguk rendezhetik és javíthatják lel­készeik fizetését; csakhogy a protestáns egyházak nem kaptak ám, itt egyedül a hívek áldozatkész­sége fedezi a gyülekezet szükségleteit; úgyde ki merné jó lélekkel azt kívánni, hogy híveink még több adót vállaljanak magukra, hiszen a régit sem bírják már; az állam, az újkori társadalom igénye minden fillérét lefoglalja ; csoda-e, ha amazok alól nem bujthatván ki, kibújik az egy­házi teher alól, ha csak telieti. Sőt inkább az a csoda, hogy eddig is emelte e nagy terheket ! A csabai evang. p. o. a maga gyülekezeti életének, kiadásain kívül adózik az egyházi közigazgatásra, a felekezeti népiskola, a községi népiskola, a csa­bai ev. algymnasiuin, polgári leányiskola, a szarvasi ev. főgymnasium, szarvasi ev. tanítóképző, sel­meczi főgymnasiam, selmeczi tanítóképző, pozso­nyi theol. akadémia költségeire, a csabai r. kath. egyház és iskola fentartására, mint kegyúr, az állami minden fokú iskolák fentartására, pedig csak a népiskolát használja, m ig ugyanott a r. kath. még a tulajdon papját sem maga fizeti!—Kalapot kell emelni a mi protestáns népünk határtalan áldozat­készsége előtt, de jóságával, türelmével vissza­élni nem szabad ! A közoktatás feladata első sor­ban az állam feladata ; mi századokon a magunk pénzén tartottuk fel iskoláinkat s neveltük az ifjú­ságot az államnak ingyen, erőnket arra fordítot­tuk, elvontuk az egyháztól, csakhogy az iskolát fentarthassuk. A mult évben 872,000 frtot köl­töttünk népiskoláinkra ; tanítóképző intézeteinkre ad­tunk 27,000 frtot; középiskoláinkra költöttünk 536,000 frtot, pedig a növendékeknek fele sem volt evang. (46% evang.; r. kath. 19'5%; izra­elita 20-5% stb.) ; hittani intézeteinkre adott ki­adásunk már egyházi kiadás. Ha az állani átvenné tőlünk a közoktatást, s az arra fordított költsé­geinket szoros értelemben vett egyházi czélra for­díthatnék : egyszerre meg volna oldva a papi fizetések kérdése. Nem kívánjuk, hogy átvegye a közoktatást, de azt meg az állam nem kívánhatja, hogy segély nélkül teljesítsük az ő kötelességét nemcsak a magunk gyermekei, hanem más nálunk sokkal gazdagabb felekezetek gyermekeinek is. Adjon végre tisztességes segélyt iskolai czélra, legalább azon költséggel arányban levő segélyt, a mennyit költünk mi más vallású isko­lai növendékekre ; ha ennyit ácl, akkor még nem ád ajándékot, csak kész kiadásainkat tériti meg; de lia ennyit ád: lelkészi fizetésünk ügyét ren­dezni tudjuk, mert egyházi adónkból annyival töb­bet költhetünk egyházi életünk szükségleteire. Alapjában véve azt tartom helyesnek, hogy az állani ne avatkozzék az gyházak ügyeibe ; az egyházak gondoskodjanak a maguk szükségei fe­dezéséről, a mint tudnak ; a melyiknek fényes templom, költséges szertartás kell: gondoskodjék róla a maga erejéből ; a melyik szegényes temp­lomban, egyszerű módon akarja tisztelni istenét, kevesebb költséggel elláthatja. Csakhogy ebből az következik, hogy az állam egyik felekezet­nek se adjon semmit, s ha ily alapon akar berendezkedni : vegye vissza attól, a melyiknek már adott. Így rendezkedett be sok kath. ország is. Ez felel meg a jogegyenlőség elvének. Ámde Magyarországon — beszéljünk nyíltan — van-e kilátás arra, hogy az állani egyhamar visszaveszi a felekezetektől a nekik adott birtokokat, javadal­makat. előnyöket ! Aligha I A jogegyenlőség elvé­nek megfelelne akkor a másik mód : lia meg­hagyja az állani némely felekezetnél, a mit már adott, adjon megfelelő arányban a többi feleke­zeteknek is. A mostani körülmények között ez utóbbi nálunk politikai szempontból is kisebb ráz­kóclással, kevesebb bajjal járna. Rajtunk akár­melyik mód segítene. Ha visszaveszi az állam a többi felekezetnek adott birtokait : bizonyosan a közoktatás költségeinek fedezésére fordítja, híveink állami adója csökken, iskolai kiadásaink megszűn­nek, birnak s bizonyosan akarnak is lelkészeikről illően gondoskodni. Ha pedig kellő arányban ád segélyt nekünk is: abból majd segítünk magunkon. De azt mondják: az állani nem adná ingyen, cserébe ő' is kívánna valamit. Csakhogy eddig nem is adott, mégis követelt. A közoktatást ő rendezi, mértékét ő állapítja meg a tananyagnak.

Next

/
Thumbnails
Contents