Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Veres József. A magunk bajáról

a felszerelésnek, az ellenőrzésnek; a tanárképzés, a tanárképesités az ő kezében van, tói csak az ő tanáraiból választhatunk, jogunk csak annyi, hogy tartjuk az iskolát, fizetjük a tanárokat; a néptanitóképzés nagyjában most is az övé, a képesítést ma-holnap magának köti ki, a népiskolánál is tehát csak a fizetés joga marad meg nekünk; egyházi gyűléseink határozatait kötelesek vagyunk beterjeszteni, hogy a legfőbb felügyeleti jogot gyakorolhassa ; hitelveink tanításába nem avatkozik most sem, bizonyára nem akarna avatkozni akkor sem, ha segélyt adna. Nem hathatósabban működhetnék-e hitelveink tanításában, egyházunk felvirágoztatásában egy jól fizetett, jól képzett, örömmel működő lelkészi kar, mint a kétségbeesett és folyvást hanyatló lelkészi kar a mostani látszatos autonomia mellett? Az autonomia távolról sem azt jelenti már, amit valamikor. Az önrendelkezés joga fölséges jog, ha megvan a képesség és készség is e jogot gyakorolni. Nem az a kérdés ma már a mostani helyzetben, mikor a lelkészeket a nyomor koldulásra meg öngyilkosságra kényszeríti, hogy szeretnénk-e az államtól függetlenek lenni, hanem az a kérdés, hogy akarunk-e és bírunk-e függetlenek lenni? Ha igazán akarunk és birunk: nagyon szép ; tegye meg az egyház, a mit tennie kell a maga erejéből ; de ha nem birja megtenni a maga erejéből, szerezzen hozzá erőt onnan, a honnan van joga követelni az egyenjogúság elve szerint, van joga követelni az 1848-i XX. t.-cz. szerint: az államtól. Ez a jelszó : „Koldusbot és függetlenség" nagyon szép s könnyen is el szokták gyűléseinken nekünk szónokolgatni azok, a kik csak a függetlenséget élvezik, de a koldusbotot nem hordják. Lelkészeinknek azonban most már a koldusbot jutott, az is függetlenség nélkül, nem a függetlenség koldusbot nélkül ! Ismétlem : legjobb volna, ha lehetne, hogy ne szoruljunk az államra, egyházunk teljes függetlenségét megóvni ; de arra mindenki hozza meg a maga áldozatát ennek a szép elvnek. Erre nem elég, hogy uraink a felsőbb egyházi hatóságok gyűlésein hangoztassák a szép elveket s a végrehajtás kötelességét, terhét, gondját, gyűlöletét a lelkészekre hárítsák, maguk pedig a legközelebbi gyűlésig megint ne törődjenek vele. Mi nem ajándékot kérünk az államtól, hanem az iskoláinkba járó más felekezetű tanulóinkra adott költségeink megtérítését a jövőben, a rnultra nózve hadd maradjon hálával adósunk ; reméljük azt, a mit megadott más felekezeteknek, melyek sem a nemzeti élet, sem a közműveltség szolgálatában velünk egyenlő érdemeket nem szereztek; követeljük az érvényben levő 1848-i törvénynek végrehajtását ; sürgetjük a végső szükség által kényszerítve, mikor a közműveltség érdekében hozott áldozatainkban végkép kimerülve, a viszonyok által szorongatott és nyomorgatott helyzetünkben már-már összeroskadunk ; óhajtjuk azért, mert e nélkül most már egyházi és iskolai feladatainknak nem birunk megfelelni s bénulásunknak maga a nemzet látná legnagyobb kárát ; kívánjuk a lelkészi kar részére, mely a nemzet egyik legműveltebb osztálya, melynek működésére az egészséges nemzeti lét, az erkölcs érdekében a legnagyobb szüksége van a hazának ; követeljük attól az államtól, mely polgárai minden osztályának megélhetéséről köteles gondoskodni, s hivatalnokainak mindegyikéről gondoskodott már, csak a lelkészi karról nem, mely az anyakönyvek vezetésével neki ingyen oly megbízható szolgálatot tett ; és várjuk azzal a bizalommal, a mit egy nemzet törvényhozásának és fejedelmének törvényben kifejezett akarata parancsol. Az űjabb időben is hányszor ígérték a kormányférfiak többek közt az anyakönyvvezetés megszűnte miatti kárpótlás czimén is. Legűjabban azt igérte a vallás- és közoktatásügyi minister, hogy 10 év alatt 600, illetve 800 frtra egészítteti ki a lelkészi fizetést. Ugyan minek tekinti a minister a lelkészeket, ha azt hiszi, hogy egyetemi képzettségű, nehéz viszonyokkal küzdő, előlépésre és korpotJékra nem számitható egyéneknek elég 600 vagy 800 frt, az is tiz év alatt kiegészítve ? ! Ugyan minek nézi a felekezeteket, ha az egyházi szervezet helyes működésére szükséges igényeikről még csak nem is nyilatkozik, arra nem is gondol?! Hol marad a törvényben is biztosított és sokat emlegetett egyenjogúság, viszonosság?! Hát szabadelvüség ez. igazság ez, emberség ez?! A mely állam 8V

S milliót ad évenkint nyugdíjra, 4.75 millió forint évi kiadással dolgozik, 20—25 m. fölösleggel zárja le évi számadásait: annak lehet ' kell is pénzének lenni az iskolákat fentartó felekezetek segélyezésére ! Lesz is, ha a törvényhozásban ülő hitfeleink Jeltárják a rideg, a szomorú, a rettenetes valót.