Evangélikus Egyház és Iskola 1897.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Veres József. A magunk bajáról
A magunk bajáról. Nem abban az értelemben veszem e kifejezést, mintha a baj, melyről szólni akarok, csak nekünk, lelkészeknek volna a magunk baja; liánéin abban az értelemben veszem, hogy ez a baj nekünk protestánsoknak a magunk baja ; de bátran vehetném abban az értelemben is, hogy ez a baj nekünk : magyar nemzetnek a magunk baja. Főkép mi protestánsok érezzük e baj káros hatását, mert a többi felekezeteknél megvan legalább a mód. hogy tegyenek ezen bajról ; s a mi bajunk hatását mi rajtunk és mi általunk megérzi az egész nemzet is. A mi lelkészi fizetésünket teszem szóvá. Nem régen a ..Magyar Hírlap "-ban egy evang. lelkész esedező levele jelent meg, ruhát kér gyermekei számára, bármi, papírkosárba szánt könyvet maga részére, mert fizetéséből egyikre sem telik. Nem régen egy ref. lelkész vetette le magát a toronyból, mert feleségét, s nyolcz gyermekét nem tudta eltartani. Testvér a két testvér felekezet a bajban is. A világ nagyot bámult : hát ennyire jutott a protestáns lelkész: vagy koldul, vagy öngyilkos lesz ! Igen ennyire jutott ! Még nem is olyan régen a szegényebb sorsú hivatalnok, tehetősebb iparos a legjobb tehetségű fiát papnak szánta ; szép, biztos, nyugalmas, tiszteletben állo hivatal volt ez. Gyülekezetének tanácsadója, gondviselője, atyja volt a lelkész ; kis társadalmi körében első, vezér, őr, biró. Ma ez a hivatal nagyon elvesztette vonzó erejét, tekintélyét, hatását. Messze túlszárnyalták más hivatalok fizetésben, függetlenségben, tekintélyben. Fenn maradt mi ránk is a közmondás : a jó pap holtig tanul ; érezzük most is ennek szükséges voltát, tanulnánk is szivesen, — de miből és miért? nincs pénz könyveket szerezni, nincs előmenetel, hogy a tanulást megkívántatná, megjutalmazná. A mit a világ megkövetel tőlünk most is, az a régi : eszményi czélokért önzetlen lelkesedés, tudományos, irói foglalkozás, a nép erkölcsi, vallásos életének hű megőrzése ; de a körülmények, az eredmény az már fájdalom nem a régi. Az igények, követelmények mi irántunk még inkább fokozódtak, mintsem csökkentek ; de azt már nem akarják észre venni, hogy a mi igényeinknek is fokozódniok kellett ! A lelkészek elkeserednek, „elparasztosodnak", elmaradnak a világtól, az ifjúság más pályára tódul, ezt a pályát nem becsüli, nem keresi. Hogyan jutottunk ennyire? Csak úgy félszázaddal ezelőtt is kevés volt az állami, megyei, községi hivatalnok; ezeknek is nagy része tiszteletből szolgált ; jutott tehát az elég szépen dijazott és tisztelettel környezett papi pályára is bőven, annyival inkább, mert a jobbágy fia ezen a pályán a nemesi jogok egy részét is élvezhette. Ma azok a hivatalok tisztességes megélést, sőt előmenetelt biztosítanak ; azonkívül vasút, posta, táviró, pénzintézetek, gyárak, társulatok tömérdek hivatalnokot alkalmaznak, jól, sőt gazdagon fizetik őket, öreg korukra nyugdíjjal, haláluk esetére családjukat tisztességes segélylyel látják el. Az állami és közigazgatási hivataloknál koronkint emelik a fizetést, a nyugdijat ; sőt módját ejtették annak is, hogy valaki egyik helyen mint munkaképtelen, tisztességes nyugdijat kapjon, a másik helyen új hivatalos álláshoz jusson ; tanárok, tanítók helyzetén koronkint szintén javítanak. Hogy ne tódulna oda az ifjúság? A tehetséges és szorgalmas halad, a tehetségtelen is megél ! Hát a protestáns lelkész ? Kötelessége több, mint régen volt, az igények iránta fokozódtak, környezetében a jól fizetett hivatalnokok felszaporodtak s velők egy fokon kellene neki állnia a társadalmi életben ; bonyolultabb, nehezebb feladattal kell megküzdenie, mint a régi egyszerű, vallásos, erkölcsös időkben ; előmenetele nincs, csak tiszta véletlenségből — kevés kivétellel! — fizetése nem emelkedik, habár családja szaporodtával kiadásai hatványozva emelkednek is, és habár érdemeit az egész világ magasztalná is ; sőt fizetése csökken ! A lelkészi fizetések legtöbbje még most is föld és termény, a szőllőt megsemmisítette a philloxera, a gabona értéke most felényi, mint volt húsz év előtt; igy azután a mi haszon a pénzzel fizetett többi hivatalnoknak : a gabona olcsósága stb. az neki kár és veszteség. Más pályán az előny folytonosan emelkedik, ezen folytonosan fogy s a külömbség a lelkészi havatal rovására egyre nagyobb. Hogyan tódulna ilyen pályára az ifjúság?! De mi lesz ennek a hatása ?
