Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Költemények - Sántha Károly. Melanchton

Tizenötödik évfolyam. .am. EVABG. Előfizetés dija : Egész évre . . O frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt £>0 kr. Egy szám ára 12 kr. Orosháza, 1897. február 4. SS ISKOLA MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : Y E R E S JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . 8 frt Fél oldal. ... & n Negyed oldal . . 2 „ Ennél kisebb . . I ,, Bélyeg külön 30 kr. Melanchton. 1497. febr 16 — 1897. febr. 16. Irta : Santha Károly. Hitünk nagy hőse, Brettennek szülötte. Fölvetted az Igének fegyverét ; Imádkozó anyád könynyel füröszte — Imáddal az ellent mind megveréd. Bölcsödhöz jöttünk, bölcs, kegyes Magiszter, Istent imád, ki téged áldva tisztel. Négy századéve immár, hogy születtél, S évezredeknek sarkcsillagja lettél. Rémséges éj boritá a világot, Elmére vak, fojtó köd nehezült, A pusztaságban harsány szó kiáltott, S alvó kor ébredt, tetszhalott felült. Halld, új időnek langy szellője lebben ! Nézd, újra fénylik Isten a szivekben ! Siralomvölgyén források buzognak, Az elalélt, eltikkadt vándoroknak. Lutheri csak áss a mélyre, a fenékig! Melanchton ! a forrásból csak merits ! Hit temploma, emelkedjél az égig. A munka emberé — Isten segits ! Isten segitett. Ha Isten velünk — Melanchton esd — ki lehet ellenünk?! Kősziklán épül Krisztus szentegyháza, S áll, bár viharnak iorgatagja rázza. Légy „Praeceptor Germaniae" köszöntve, Honi egyházunk s Luther jobbkeze ! Egész világra lön bőven kiöntve A bölcseség, fény s áldás özöne. , A bölcseségnek örök kútfeje Ismét az istenfélelem leve. A fény, az áldás, kérdők, merre, hol van? Ti szóltatok: az Evangyéliomban. A trón előtt Ágostában megállva, A hitvallásban Krisztus tündököl, igazság van pecsétül ütve rája, Lélek, mely éltet s nem betű, mely öl. Pazaron szórod elméd gyöngyeit, E gyöngyök: „Loci communes"'-eid. Neved, Melanchton, csillagként ragyog, Nem rejtik el enyésző századok. Luther, lánglelke vittenbergi várnak, Szelid Melanchton, Kálvin, Zvingli mind: Köröttünk lengtek itt mint fényes árnyak, Érzem, a mint halk szárnyatok legyint. Oh ti dicsők, új hajnal harsonái, Hogyan merjünk előttetek megállni'? Ha fel, hozzátok, a magasba nézünk, Vesszük csak észre gyönge törpeségünk ! Sarumegoldva nézek föl reátok, Isten küidötti, reformátorok ! S fagyos közöny éjében újra látok, Látom, hogy a pünkösdi tűz lobog. Emlékezet a multat visszahozza, Felhőidet, jelen, megaranyozza ; Kisüt a nap, szivárvány rezg az égen: Jövőnk ragyog a könyben s hit tüzében. A tűz meggerjedt : Krisztus tudománya, E tűz folyvást ég s el nem ég soha. Hajónkon vész a habot habra hányja, De biztatónk az Isten mosolya. Isten mosolyg az égből s az Igéből, S a hithősök feltört sírüregéből, S ez ünnepnapból, melyen égi részem : Munkálni hittel, hiven és merészen !