Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Az egyetemes egyház felirata a vall. és közokt. miniszterhez

;tz erdélyrészi ág. h. ev. consistorium panaszánál kiindulási pontnak volt tekinthető. Kitűnt a tiszai kerület püspökének tüzetes előterjesztéséből, hogy az esetek, a melyek az erdélyrészi ág. h. ev. consistorium nézetnyilvánitásának tárgyaiként felmerültek, legkevésbé sem olyanok, a melyeknél túlkapásról a mi részünkön lehetne szó. Legutóbb az az eset merült fel ugyanis, hogy Gáspár Mária nevü, baróthi lakos Eberlein Gáspár nagyszebeni hivatalnokkal akarván házasságra lépni, az apáczai lelkész, mint a kihez Baróth, mint leány-egyház tartozik, felhívta a vőlegény illetékes nagyszebeni lelkészét a jegyesek törvényszerű kihirdetésére. A nagyszebeni lelkész azonban e helyett a consistorium elé vitte a dolgot, s a consistorium 1238/1893. sz. átiratában az apáczai lelkész eljárását túlkapásnak minősítette, azért, mert szerinte Baróth az ő hatósága alá tartozik s mert a felett, váljon az ő házassági törvényszéke által elválasztott Gáspár Mária mehet-e férjhez, vagyis a „liga" feloldása felett, ő, nem pedig a brassói ág. h. ev. esperes van hivatva határozni. Ez ugyan nem állott, mert hiszen Baróth már a brassói esperesség kiválása előtt Apáczához tartozott s 1892-ben mint szervezett leány-egyház is hozzá (tartozott) csatoltatott; mindamellett, miután a consistorium ragaszkodott álláspontjához, a tiszai egyházkerület püspöke azzal szólította fel a consistoriuniot a további lépésektől elállásra, hogy ..ha nem a testvérszeretet és egyházaink jogainak kölcsönös tiszteletben tartása lesz az együttélés vezér elve, akkor zsinati törvényeink 27. §-a s az erdélyi ág. h. ev. consistorium nyilatkozata szerint is, a közös terület összes községeinek beosztása után nem egy, hanem sok hasonló eset fogja az együttélést kellemetlenné tenni." Ennek daczára az az eset szolgált úgy látszik, a panaszos felterjesztésre alkalmul. A másik eset előbb fordult elő s annál a közös területre nézve az erdélyrészi consistorium is más álláspontot foglalt el, a mely azonban szintén helytelen volt annyiban, a mennyiben kizárólag nemzetiségi és nem egyházi szempontból indult ki. 1892-ben ugyanis egy K riz bán lakó német anyanyelvű erdész, nem illetékes helyi lelkészével, hanem a földvárival kereszteltette meg gyermekét. Midőn aztán a krizbai lelkész azt kivánta, hogy a földvári ily túlkapásoktól tiltassák el, és küldje meg az illetékes lelkésznek a keresztelési adatokat, az erdélyrészi ág. h. ev. consistorium ezt megtagadta s oda nyilatkozott, hogy ezen közös területen minden hitsorsos teljes joggal csatlakozhatik saját nyelvű egyházához. Ez lévén a tényállás, a mely az erdélyrészi ág. h. ev. consistorium panaszának előzményeként tekinthető, ugyanazért a tisztelettel alólirt egyetemes egyház felügyelője, 1895. julius 7-én kelt felterjesztésében egyrészről felhívta Nagyméltóságod figyelmét arra a testvéries s ehhez képest méltányos eljárásra, a melyet a tiszai ág. h. ev. egyházkerület tanúsított, midőn az ág. h. ev. egyház alkotmányáról szóló zsinati törvény 27. §-a végrehajtásánál akként intézkedett, hogy az erdélyi részekben levő összes politikai községeket, tekintettel arra, hogy az erdélyrészi ág. h. ev. úgynevezett országos egyház a mienkkel közös területen van hivatva az egy hiten levők vallási és egyházi czéljait munkálni, — csupán missiói körökbe osztotta be, s arról is gondoskodott, hogy ezen missiói központok oly városokban helyeztessenek el, hol az erdélyrészi ág. hitv. ev. egyházkerületnek nincs szervezett egyházközsége. Másrészről kiemelte egyetemes felügyelőnk azt is, hogy zsinati törvényünk 27. §-a nem érinti az erdélyrészi ág. hitv. ev. egyházkerület külön állását, a panasz pedig azért is tárgytalanul emeltetett a tiszai kerület püspöke ellen, mert a törvény értelmezése nem az egyesnek, hanem a zsinatnak s illetőleg az egyetemes közgyűlésnek joga, a zsinati törvény 27. §-ának végrehajtása pedig ugyancsak a zsinati törvény értelmében az illető egyházkerületre bízatott. Kijelentette ezek folytán egyetemes felügyelőnk, hogy az erdélyrészi ág. h. ev. consistorium 1895. évi márezius 29-én 424. sz. a. kelt felterjesztése indokaiban felesleges aggodalom kifolyása, lényegében pedig tárgytalan ; hogy e felterjesztésre nézve jellemző már az is, miszerint abban a tényállás* elő sem adatik; hogy az erdélyi részben levő úgynevezett országos ág. h. ev. egyház jogai nem korlátozhatják zsinati törvényünk 27-ik §-ában gyökerező azon jogunkat, mely szerint a magyar állam területén levő összes polgári községek s igy azok is, a melyek az erdélyi részben léteznek, anyaegyházakba, illetőleg missíói körökbe osztandók be ; hogy ezen beosztás sem az erdélyrészi úgynevezett országos egyház viszonyait, sem egyház..