Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Schl. K.. A magyarországi ág. h. ev. egyet. nyugdíjintézet

mert a katholikiisok nem fizetik a más vallásúak papjait. Az autonomia igen szép dolog, üdvös dolog, kívánatos dolog, de költséges dolog is. A ki fizet, az parancsol !) Fővárosi Lapok, „Ezt a korlátolt patronatust a csabai közgyűlés egyhangúlag visszautasította. Es ezt egészen jól és helyesen cselekedte. A patronatussal járó terheket is az egész közönség fedezi, következőkép a vele járó lelkészpraesentálási jogot is ugyanúgy gyakorolja. . . . Van egy pár jelentékeny, alapvető monográfiánk a kath. kegyúri jogról. Ajánljuk ezeket a tanulmányos műveket az illető referens úr nagybecsű figyelmébe, máskor lehetőleg az elintézés — előtt." Magyar néplap, Az újévi üdvözlet alkalmával gr. Zichy Nándor, a néppárt vezére igy nyilatkozott: „Midőn a természet törvénye és a hit (melyik hit által '?) az államnak kijelölt korlátokat tiszteletben tartja az állam, akkor erősödik meg, akkor áll maga is jogi és erkölcsi alapon. Valahányszor pedig az állam szembe száll a házasság hitel vi és erkölcsi alapjával, mindannyiszor eltér a szabadságtól is, mert erkölcs és hitalap nélkül nincs szabadság, csak önkény. Es ezen nagy mozgalomban Európában a kereszténység és a katholikus egyház a szabadságnak valóságos védője ; az ajándékozza meg az emberiséget a jog és hitszabadság feltételeivel, az adja meg a valódi szabadságnak alapját." (Tehát a hit, t. i. a r. kath. egyház hite akarja még most is megállapítani az államnak kijelölt korlátokat, viszont természetesen nem tűri, hogy az állam állapítsa meg, nem a hit, hanem az egyház korlátait, habár az egyház a középkorban ezen korlátokat nagyon messze bevitte is az állani területébe, a határigazitás ellen, mint jogtalan birtokháboritás ellen kézzellábbal küzd, védi régi — bár jogtalan — foglalásait. De a r. kath. egyház mint a hitszabadság védője : ez csakugyan valami egészen új dolog. Hiszen történetével, törekvéseivel, érdekeivel, elveivel merőben ellenkezik a hitszabadság! Jelszónak szép is, népszerű is, — hanem teljesen protestáns elv, mely ellen a r. kath. egyház mindig küzdött s nem rajta mult, hogy hiába küzdött !) Debreczeni proí, lap, „Ha egyházi terheinknek mértékét, a mely terhek a hivekre nehezednek, rövid idő alatt csökkenteni képesek nem leszünk : még a leggondosabb és buzgóbb belső tevékenység sem képes megóvni egyházunkat attól, hogy legalább numericus súlyából ne veszitsen. E veszély • elhárításáról tehát vagy külső segély által, vagy egy általános ós okszerű országos egyházi pénzügyi vagy adóreform útján múlhatatlanul gondoskodnunk kell. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni ez alkalommal sem, hogy mennyire sajnálatos dolognak tartjuk egyházunk vitális érdekében, hogy intéző köreink a lelkészi javadalmak állami rendezése kérdésénél az egyházi köztehernek ezzel szorosan összefüggő ügyét figyelmen kivül hagyták, s ekként a mellett, hogy a felkarolt irányban is alig értek el számbavehető eredményt. a fundamentális kérdést elejtették. Sajnálnunk kell ezt az elv miatt is, a minek a fenntartása a jövő érdekében mellőzhetetlen lett volna. Mert meg vagyunk győződve arról, hogy egyházunk viszonyainak rendezése, égető sebeinek gyógyítása ma már éppen annyira igényli az állam támogatását egyházi közterheink enyhítése, mint a lelkészi javadalmak emelése czéljából." Debreczeni prot, lap, „A dolgok jelen helyzetében a magyar katholikusok kötelessége az, hogy tiltakozzanak és ne engedelmeskedjenek, hogy a magyar nyelv jogát nemcsak a görög kath. egyház, hanem az egész vonalon biztosítsák. Az állam kötelessége, hogy egy magyar nemzeti független kath. egyháznak megteremtésére mindent megtegyen. Kínálja meg a hazafiasságukkal kérkedő dúsan javadalmazott főpapokat a szabadsággal és e feltétel alatt biztosítsa számukra az egyházi javakat és autonómiát." Magyar Állam, „Le az álarczczal!" czim alatt folytatja támadását egy buzgó r. katholikus. Érdekes olvasni okoskodását s megtudni belőle : hogyan gondolkoznak rólunk odaát — a hegyeken túl. Azt bizonyítja, hogy a katliolikusoknál sok a tudomány, az értelmiség, a hazafiság, a hűség, igaz, őszinte hűség király és nemzet iránt, a szónoki tehetség. Felsorolja egyenkint. „A mi államférfiúi nagyság hazánk egén feltűnt, a ki megérdemli, hogy — modern nyelven szólva — szobrot emeljenek neki, az mind katholikus. Egy Széchenyi, egy Deák, egy Eötvös, egy Zrínyi a költő mint államférfiú mellé nincs, akit protestáns atyánkfiai oda állithatnának. Hogy a budapesti terek azonban ne csak pápista szobrokkal diszeskedjenek, oda tették Eötvös háta mögé Petőfit a a költőt, a ki valóban nagy költő ; és oda ültették a kath. Széchenyi Ferencz (István atyja) alapította Muzeum elé Arany Jánost, a maga katholikus Toldijával és Piroskájával. Arany János szintén csak költő." Bethlen Grábor, hajdan, az ujabb időben Kossuth, Szemere, Tisza, Irányi, Szilágyi, Eötvös Károly megállanak az államférfiak között! De hogy is állithatnánk mi annyi protestáns államférfit, mint a r. katholikusok, hiszen a reforniationak nem érvekkel, hanem érdekből történt leveretése óta a protestánsokat elszegényitették, sokáig még az államhivataloktól is távol szorították? Hol és hogyan képződhettek volna államférfiakká? S viszont a r. kath. államférfiak mivé tették Magyarországot és annak alkotmányát?! Ha ügy akarnánk elbánni a r. kath. államférfiakkal, mint a czikkező a protestánsokkal, akkor azt mondhatnók : kár dicsekedni az olyan államférfiakkal, mint br. Eötvös, a ki szépen megírta