Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Zelenka Pál megnyitó beszéde a ker. gyűlésen

Csalfa álom ! Oly baj ez, melyen sem ilyen, sem olyan állami törvény nem segit. Szülők aka­rata s a lelkészek befolyása volt és marad döntő tényező. Egyetlen óv- és menszer : a hivek és lel­készek közötti viszonynak bizalmassá tétele, a sze­retetteljes lelki gondozásnak alkalmazása és az iskoláknak minden áron megtartása. A bizalmas viszonynak alapfeltétele az anyagi viszonynak beszüntetése, szolgálmányok, stólák és párbér megszüntetése s ezzel lelkészi ingyen szol­gálatnak behozatala oly módon, hogy a tagok csu­pán az egyház iránt tartozzanak anyagi köteles­séggel s viszont a lelkészek és tanitók egyedül az egyház pénztárából kapják összes javadalmaikat. Ily egyházmentő inditvány a zsinati előmunkála­toknál ép azok által szavaztatott le, kik most már azon jövedelmek fogyását aggódó türelmetlenség­gel panaszolják. Az egyház anyagi háztartásának ily irányban is rendezése, a súlyosbodó helyzet követelte sür­gős feladat, bizonyára sürgősebb azon közigazga­tási rendezésnél, mellyel immár 4 év óta fogyaszt­juk a drága időt ós jókedvet. Csapás rajtunk és általunk, hogy a formát itt is a lényeg elé he­lyezzük. Lényeg: a lelkészeknek és tanitóknak anya­giakban az egyház tagjaitól függetlenítése s ezzel a nélkülözhetlen lelki atyai és tanitói auctoritásnak visszaállítása. Lényeg: a lelkészeknek és tanitók­nak anyagi javadalmazás tekintetében oly hely­zetbe hozása, hogy ideált, hivatást, kedvet pusz­titó e rémtől a megélhetés gondjaitól megmentet­vén, Istenadta összes tehetségeiket tudják a köz­egyház javára értékesíteni. Lényeg : hogy a nél­külözhetlen javadalmazás mellett kellő munkát kapjanak a lelkészek. Lényeg : hogy a szellemileg reájuk bízottakat akarják és tudják lelki-atyai hű­séggel gondozni, szem előtt tartva minden viszo­nyok között nemcsak az együtt lakást, hanem tanácsadás, intés, részvét, buzditás, összetartás apostoli indulatával az együttélést is. Ily együtt­élés hóditó hatása elmaradhatlanúl fog kereszte­lóseknél, aratásoknál, esketéseknél ép úgy, mint a templomokban, tanácstermekben meleg ragaszko­dásban nyilvánulni. Eégi családi ily viszonynak visszaállítása egyet­len óv- és menszer az elpártolás és elfásulás ellen, miként egyetlen törhetlen kapocs az oltár és tűz­hely, gyermekszoba és iskola, vagyis a szülő és egyház család közt. Erre gondoljanak a szellem­vezetők, ide irányítsák főfigyelmüket a kormányzók, ezekben forgolódjanak minden fokozaton a ható­ságok s ekkor az Úr egyháza újra fényre derül ! Az állam kormány érzéke a hitélet és iskoláz­tatás által államfentartó társ ezen alkotmányos egyház iránt finomodik, az elismerés nemcsak hangzatos nyilatkozatokban, hanem tényleges se­gélynyújtásban is kezd már nyilvánulni. Középis­koláink fenmaraclása szerződésileg biztosíttatik. A tanitói fizetés .400 frt minimumához szükségelt segély nem tagadtatik meg. A törvény követelte első korpótlók készséggel igértetik. Tanárok, ta­nitók első nyugdíjjá immár biztosítva. A szegény lelkészek 800 frtig biztosítása már úton van, 1895­ben 2400, 1896-ban 3-600, 1897-ben 6400 frt jutott egyházkerületünk lelkészeinek. Kilátás nyúj­tatott ezen törvény alkotására, melyben az egy­ház tehetetlen volta lelkészi fizetése tekintetében állandóan fog pótoltatni. Mindez azonban még lassú kezdet, életerő helyett csupán orvosszer s a mi a legfőbb baj. nem méltó alkotmányos egyházunkhoz. Nem biz­tositéka, sőt megrontója egyházunk jövőjének az az egyeseknek szóló alamizsna, melyet évente osz­togat az állam. Egyetemes egyházunk mindig ismerte és tel­jesítette az állam, nemzet ós haza iránti köteles­ségét, mindig tudta állam helyett s az attól soha külön nem választott egyház érdekében mi a te­endő ; mindig nyilvánosan vezette számadásait, — mindig tudott a reá bízottakkal beszámolni. Meg­várhatja tehát, hogy az állani is bizzék benne s respectálva most már a zsinati törvényben is biz­tosított alkotmányát, ne egyesek segélyezésére, ha­nem az egyházegyetem törvényben biztosított clo­tácziójára gondoljon. Nagymérvű kicsinylós és bizalmatlanság jele az az elbánás, melyben a se­gélyek nyújtásával részesiti az állam egyházunkat. Egyes lőgymnasiumok 12 tanárral 200—400 ta­nulóval 16,000 forintot kapnak évente, az erdélyi szász egyházkerület 1862-től ugyanannyit s the­ologiai, jogakadémiai, tanítóképző ós leányiskolá­kat fentartó egyházkerületünk 209 ezer lélek 171 anyaegyházban 173 lelkészszel és 283 tanítóval pe­dig összesen csak 6000 frt évi segélyben része­sittetik, 55 lelkész kap 6400 frt, és 113 tanitó 14,000 évi segélyt eddig. Egyetemes gyűlésünknek nagy küldöttség ál­tal benyújtott dotáczió igényére vonatkozó felter­jesztésére 2 év óta még csak válasz sem érkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents