Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Zelenka Pál megnyitó beszéde a ker. gyűlésen

Jogakadémiáink, tanítóképzőnk segélyezése tárgyában ismételten tett közbenjárásunk ridegen visszautasittatott. Egyetemes gyűlésünk több izben tett 1867-től a minisztériumhoz felterjesztést, hogy az osztó igazság követelménye szerint egyes egyházkerületünk legalább már oly segélyt kapjon évente, melyet az erdélyi szász egyházkerület 1862-tól kap a magyar törvényhozásbői évente. S oly sokszor ismételt ezen jogos kivánságnak még csak biztató szóban sem lett foganata. A hitélet és iskoláztatás tekintetében államfentartó ezen társnak egyházunknak ily kicsinybe vétele az állami alamizsna segélyeknek egyesek részére kiadása sérti az autonomiát, bántja az alkotmányt s függő viszonyba hozza a szabad egyház tisztviselőinek 9/iu-ed részét már most is a közvetlenül segélyt nyújtó állammal. Hogy ennek jog- és közélet szempontjából mily következményei vannak és ha ez igy folytattatik, mily következményei lesznek, azt itt felesleges okadatolnom. Külömben ezen súlyos helyzetünket még súlyosbitó állapotnak magunk vagyunk az okai. Régebben az egyetemes felügyelő és a vallásügynök voltak közegyházunk védői és érdekeinek képviselői a kormány körökben. Ma ez nincs többé ! Régebben a törvényhozásnak hitsorsos tényezői szabadon és melegen felszóllaltak e túlkapás, mellőzés ellen, most a főrendiháznak 20 és a képviselőháznak 67 hitsorsos tagja minden másról beszél, csupán egyháza érdekében marad még a Oultus költségvetése tárgyalásakor is némán. Régebben őszintén feltártuk közgyűléseinken a sérelmeket s vittük azokat feliratok alakjában illetékes helyre, most .... csakhogy le nem piszszegjük azokat, kik az aggodalomnak, sérelemnek, kicsinylésnek, mellőzésnek keserű tudatával felszóllalni mernek. Egyházegyetemünk napirendjén három nagyobb ügy vár elintézésre : a theologiák egyesitése, az egyetemes intézeteknek egyetemes erővel fentartása és az egyetemes nyugdijintézet megalkotása. Mindhárom életbevágó nagy és nehéz kérdése közegyházunknak. Mindháromhoz egyesült akarat, szellemi és anyagi erők összevetése, nagyobbmérvű felbuzdulás szükséges. A theologiák egyesitése kényszer kérdés. A közegyháznak mindenre volt ideje, kedve és pénze, csupán a mult századbeli vokátorok korszerűsítésére nem, arra, hogy a családalapításra s egy ház vezetésre hivatott lelkészek fizetése a kor kívánalmaihoz mért módon rendeztessék s elhalás esetében azok szegény családai nyugdij által legyenek az elpusztulástól megóva. Egyházunknak messze elmaradása e tekintetben hozta meg a természet rendje szerint a theologus hiányt. Ezen hiányt az egyház a lelkészi állásoknak munka- és fizetés dolgában rendezése nélkül pótolni nem tudja. Ez a munka pedig hosszú időt, nagy meggondolást, helyről-helyre gondos számvetést követel. Ezen munka befejeztéig valószínűleg elfogy a mai tényező nemzedék, addig tehát a véletlen fog e tekintetben egyházunk sorsában döntő faktorként szerepelni. Mi bízunk az Úrnak mindenható kegyelmében és a Krisztus egyházának életerejében és belátásában : ámde idők, viszonyok egyaránt gonoszak. Hogy várhassunk, munkálnunk kell teljes erővel a jobb idők bekövetkeztére. A theologiai pályára jelentkezők száma már a 60-ig lefogyott. Azok közül is a tehetségesbek időközben a szebb kilátást igérő más pályákra térnek át. Azok kiképzésére a közegyház évi 30,000 frt szükséglettel 3 intézetet nem tarthat fenn akkor, mikor csupán egyházkerületünkben tízezerre megy azon ev. lelkek száma, kiknek lelki gondozása a közegyház kárára szünetel; a 173 közül 75 azon lelkészek száma, kiknek nincs 800 frtja és a 283 közül 137 azon tanitók* száma, kiknek nincs 400 frt évi fizetése, a theologiai tanárok szemben a gymnasiumi tanárok 1300—2300 frt évi fizetésével és teljes nyugdijával, nyugdij- és szállás-pénz híján 1400 frtnál többet nem kaphatnak s a jogakadémiai és tanítóképzői tanárok és a gyninasiumnál jóval kisebb fizetés mellett kénytelenek mindig a tanügy mérhetlen kárára a megélhetés emésztő gondjaival küzdeni. Az egyesülésnek kényszerkérdését a tanulók fogyása döntötte el. Mikor, hol és mi módon fog az megtörténni : várjuk az egyetemes bizottságnak közgyűlés elé felterjesztendő javaslatát. A zsinati törvényben egyetemes intézetekül kimondott jogakadémia, theologia és tanítóképző intézetek fentartása és fejlesztése nem egyes egyházkerületeknek, hanem azok összeségében az egyházegyetemnek teendője. Eddig csak hullámzó évi segélyben nyilvánult az egyházegyetemnek ezen eminens kötelezettsége, Várnunk, sürgetnünk kell az időt, mikor az egyházegyetem számbavevén a közegyház e téreni szükségletét, komolyan azok szerint fog majd azok helyére és berendezésére nézve intézkedni. Mert azt egyházkerületünk mai