Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Zelenka Pál megnyitó beszéde a ker. gyűlésen

szedek meg fognak jelenni a tiszakerületí püspöki körlevelekben. Mikor Grlanf befejezte beszedet, előállott a közönség sorai közül Dr. Berzeviczy Albert, a képviselőház alelnöke s az ő kellemes behízelgő hangján körülbelül ezeket mondotta: „Megálljunk még, az ő jóbarátai és ismerősei nevében még nekünk ís van egynehány szavunk. — A kihűlt jelest jöttünk siratni, a ki fénylő csillag volt hazánk egén, magasan ragyogott hatalmas tudásaival a nemzet előtt. Politikai egyénisége kimagasló volt. — Bár volt idő, a midőn a körülmények úgy hozták magukkal, hogy meg kellett hasonlania saját pártjával, ő azért elveihez és önmagához .mindig következetes maradt. Nemes, szennytelen jellemét, nagy hazafiságát pártálláson kívül is elismerte mindenki, mert becsülték, tisztelték őt. — Most, hogy a 69 év súlya alatt megtört aggastyán pihenni tért övéihez, búcsút venni jöttünk hozzá. Elmegy most oda, a hova fájó szivvel, könnyes szemekkel kisérte ki szivének szeretteit. — Eltávozik, de emléke itt marad közöttünk, ott fog csillogni példaképül a magyar haza egén, hogy buzdítson, tanítson, oktasson s hazaszereletre bátorítson. -— Elköltözött társunk, Te már szebb hazában vagy, igaz tiszteletünk könnyei most egyesülnek a résztvevőkkel s őszinte fájdalommal hullatjuk Te érted — Isten veled!'A költői szárnyalású, magos röptű beszéd szónoki előadása mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, s midőn az énekkar még egy éneket elénekelt: föltették a koporsót a miskolczi disztemetkező intézet halottas kocsijára és megindult a szomorú menet, magával vive a drága halottat. — Elől ment az énekkar a koporsó előtt Zelenka püspök a papság kíséretében. — A papok után haladt a miskolczi temetkezési intézet kócsagtollas huszárja, kezében bársony párnán vitte a vaskorona rend keresztjét. A négy lovas gyászkocsi következett erre, oldalán haladtak Abauj-Tornavármegye tarsolyos huszárai a vármegye szineit viselő szép egyenruhában. A gyászkocsit beláthatatlan embersokaság kisérte a temető kertbe, a hol egy frissen kiásott sírgödör fölébe helyezték a ravatalt. Itt Ujj József alsó-kázsmárki református lelkész mondott szép sirbeszédet (az igaz testvériességnek valóban ritka szép példája az, hogy egy ág. h. ev. egyházkerületi felügyelő temetésénél református lelkész is fungált. Vajha kölcsönösen okulnánk belőle!) Végül Dómján Elek fancsali lelkész szép tartalmas imával ésáldással átadta egyházának legkiválóbb tagját a sirnak s a drága hamvakat gyászdal mellett csakhamar befödték az édes anyaföld göröngyei. P é c h y Tamás a magyar politikai és az ev, egyházi közélet kiváló tisztelt alakja ott nyugszik immár a kázsmárki családi sírboltban. Porladó testét magához vette a szeretett haza szülő földje, de emléke itt maradt közöttünk, tettei, alkotásai megtartják őt az utódok számára. Nyugodj csendesen, aludd az igazak álmát, és aludj hőn szeretett hazádnak és egyházadnak arról a nagy boldogságáról, a mit te annak óhajtottál. a miért Te egész életeden át oly hiven fáradtál, küzdtél és dolgoztál, a miről nekem is, mint István és Gáspár kedves fiaid volt nevelőjének ott a múzeumköruti diszes lakásodban a Múzeum hatalmas oszlopaira tekintve szerető gyermekeid körében nem egyszer oly lelkesen buzdítva beszéltél. — Adja Isten, a mi Urunk a Jézus Krisztusért, hogy édes álmodat ne zavarja semmi sem, hogy hő reményed hazádban, egyházadban és gyermekeidben megvalósuljon és a kiket oly nagyon szerettél s az Úr hivó parancsa folytán most nagy bánatban itt hagytál : szerető hitvesedet, gyermekeidet erősítve, példás nyomdokidra vezesse s vigasztalja meg a vigasztalásnak: és kegyelemnek Istene ! Kassa, HOMOLÁ ISTVÁN ev. lelkész. Zelenka Pál kerületi püspök megnyitó beszéde a Miskolczon 1897. szeptember lo-ik napján megtartott kerületi közgyűlésen. Egyetemes egyházunknak helyzete a lefolyt közigazgatási évben súlyosbodott. Elégedetlenség,, nyugtalanság, ezek a rossz vezetők fogták el a lelkeket azoknál, kiknek nyugalmas működése a szellemvezetés alapfeltétele. Eddig elkeresztelések felett keseregtünk s állami oltalmat követeltünk. Es sem állam, sem egyház nem tudtak ezen ismeretlen bajon segíteni. Most a törvényes elígérés miatt zúgolódunk, a törvény változásait valljuk a baj forrásának. Ezen ismert bajból az ismeretlen régi bajba kívánkozunk vissza, vágyván a végrehajthatlan régi törvénynek visszaállítása után.