Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Schl. K.. A magyarországi ág. h. ev. egyet. nyugdíjintézet

Csak egyről meg ne felejtkezzünk ! Nem az egész ügyre, az alapszabályra nézve szükséges az egyházakat megkérdezni, de igenis azoknak évi járuléka iránt, melyet az Egyházi Alkotmány szerint meg kell szavazniok. Mégis kérnők, hogy a bizottság az intézet alapszabálytervezetét e tavasz végéig az egyházak, esperességek és kerületeknek kiadja egyrészt az okból, hogy a nézetek még tisztuljanak, kérések még tekintetbe vehetők legyenek, ele főként azért, hogy az egyházak az évi járulék iránt nyilatkozhassanak. Akkor az 1897. egyet. gyűlés az intézet alapszabályait megalkothatja, a belépésre felszólíthat a megválasztott igazgatóság által és az intézet — egy évvel elkésve bár — 1898. január elsején életbe léphet. Üdvözöljük, üdvöt várunk tőle ; ne késsünk az áldással ! SOHL. K. BELFÖLD, ítéljük meg, hogy kinek részén van az igazság! (Tárgyhalmaz miatt késett!) A „Cirk. Listy" mult évi számában Janoska úr „Povedzme si pravdu" czimű czikkében jónak látta engem még egyszer a gyalázat s meghurczolás tárgyává tenni. En ellenfelemet a „piszkosság s hitványság szemétdombjára nem követem, mert honor est honorantis, et dehonestatio est dehonestantis, a művelt közönség ítéljen a vitatkozási modor illeme felett. De a következőket mégis kiemelem, daczára kétszeri fölszólalásomnak a „későbbi nyilatkozat" 3-dik pontja, a mely hivatva van eldönteni, hogy mennyire különbözik a kilencz liptói lelkész bátorsága az öt lelkész gyávaságától mindeddig nincsen nyilvánosságra bocsátva. Pedig a kilencz testvérnek érdekében feküdnék ezen vitás pont közzétételével engem megezáfolni; különben megeshetik, hogy az ezen ügyet tisztán látó közönség még nekem igazat fog adni. Nekem ugyan módomban van ezen pontról leemelni a lepelt, de nem akarom őket megfosztani a gyönyörtől, hogy a művész maga leplezze le a maga művét, s érezzen megelégedést a közönség megelégedésében s tetszésnyilatkozatában. A második körülmény, a melyre előbbi czikkemben hivatkoztam, hogy Janoska a követnemküldéssel az egyházkerületi gyűlésekre felhagyott, s igy programmot változtatott. Szívesen veszem tőle az útbaigazítást, hogy ezen irány- és elvváltoztatás nem történt, a mint én tévesen mondtam a f. é. liptói esp. gyűlésen, hanem mindjárt az év elején. Hát legyen neki. De én ezt nem megcsúfolására, hanem csak annak bebizonyítására hoztam fel, hogy a szálka, melyet az én szememben keres, sokkal kisebb fontosságú, mint a gerenda, a mely az ő szeméből kilóg. Különben álljon itt a „Cirk. Listy" mult esztendői új évi számának egy passusa, a melyet Janoska mostani — ellenem fordított czikkében maga védelmére idéz : K i c s o d a a z — ismételjük, ilyen tényleges viszonyokban a mi részünkön —- a ki jó lelkiismerettel akarná (tanácsolná), hogy tovább is igy folytassuk (t. i. hogy követeket ne küldjön a kerületi gyűlésekre), hogy néhány hét alatt sorra veszítsük el a mi esperességeinket, és lássuk azokat és a mi hitközségeinket a mí legfőbb ellenségünk kezében." Ezen passus nagyon tanulságos, először is kiviláglik belőle, hogy a zsinati törvénynyel daczoló körök hitük védelmében nem akartak feláldozni (nem mindent, a mit a „Szemle" mondja) semmit ; másodszor, hogy míg az eljárás ilyen nem következetes volta Janoskára nézve erény bölcseség, addig rám nézve az gyávaság, hitehagyottság. — Egyházi jogaink — s istentiszteleti nyelvünkért folytatott gyakori küzdelmeinkben gyakran találkoztam olyatén tünetekkel, hogy a legbuzgóbb ellenzéki férfiak, midőn kenyértörésre került a dolog, kibékültek a helyzette'. A mi másokat illet, hogy adott esetekben miképen viselkedtek, az reqniescat in pace. De a mi engem illet, azt csak megemlíthetem. Körülbelül húsz év előtt történt, hogy tót újságok hasábjain megjelent azon felszólítás, miszerint gyülekezeteinkben provokáljunk határozatokat egy közép tót iskola fölállittatása czéljából. Ezen fölszólitás szent volt rám nézve, én megtettem, a többiek, ezen tervnek kifőzői szépen meghúzták magukat; én meg megittam a levét. Meggyűlt bajom egyházi felügyelőmmel, esperesemmel, vittek igaz, hogy más és más titulus alatt, egészen a törvényszékig. Azóta óvatosabbá lettem. Különben a zsinattartásnak őszinte barátja voltam, táplálva azon reményt, hogy az a mi rendezetlen egyházi állapotainkat minden téren, minden szakban rendezni fogja; de csalódtam, az intéző körök az egyetemes alapadó s az egyházkerületek arányosítására vonatkozó törvényszakaszok végrehajtásán kívül eddig tovább nem mentek ; ellenben az egyháztagok megadóztatása az egyenes állami adó kulcsa szerint, a mi ugyan legfontosabb az egyház anyagi helyzetének megerősitésére — hallgatással mellőztetik. Janoska azt veti szememre, hogy én megemlékezvén a híres liptó-szt.-miklósi gyűlés erős határozatairól, és zsinati hatalmas szavú nyilatkozatokról leleplezéseket teszek, ós ezen körülményt rám applikálva azt piszkosságnak nevezi. Már kérem, a mi nyilvánosan, úgy szólva az egész ország színe előtt történt, leplezni ugyan lehet, de leleplezni nem, riiert az úgy kirí a többi esemény között mint Kriványhegy a Tátrahegy-csoportban.