Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Schl. K.. A magyarországi ág. h. ev. egyet. nyugdíjintézet

Hát ezt a piszkosságot a szemétdombra visszavetem ! Én azt nem gúnyolódva említem, hanem fájó szivvel, hogy ha azok a „határozatok" és „nyilatkozatok" enyhébbek lettek volna, a volt dunán-inneni kerület szétdarabolása aligha történik meg. Legalább azt állítja az ellentúdor ; de a mi részünkről is azok a képviselők, a kik a zsinatot el nem hagyták, hanem az abban folyt küzdelmeket végig küzdöttek. — Természetes folyománya azon. körülménynek, hogy én kivántam a zsinattartást, — 1891. júl. 27. a liptói esperességi gyűlésen a zsinat megtartása ellen nem szavaztam. Ezen gyűlés utasítással látta el az ő kiküldötteit; hogy én mint ez esperesség kiküldöttje, a kapott utasitás értelmében a zsinat mellett foglaltam állást a kerületi pozsonyi gyűlésen, az inkább becsületemre válik, nem lévén olyan széles lelkiismeretem, hogy kiküldőmet megakartam volna csalni. De ha már Janoska ezen eljárásomat bűnnek, piszkosságnak stigmatizálta, miért nem dob követ a volt dunáninneni kerület szóvivő férfiaira, a kik ugyanezen kerület egyik ily értelmű határozatát, „hogy ezen kerület soha sem megy a zsinatba" magok ledöntötték, s új alkudozásokba ereszkedtek. Bal tik püspök úr ó méltóságának van erről tudomása, ez ismert tény. De álljunk meg bűneim lajstroma előtt, a melyet Janoska ezen czikkében fejemre olvas. Én esperességi jegyző akartam lenni, sőt horrendum dictu : zsinati képviselő is. — Hát kérem Jánoskát, hogy ez, a mivel engem vádol, először nem bűn; a ki érez magában tehetséget és munkakedvet, az ha akar, Janoska és társai beleegyezése nélkül is kiván ilyen egyházi állásokból valamelyiket ön maga számára, még sem követ el bűnt. De ezen állítása nem felel meg a valóságnak; több liptói lelkész (Csobrda, Klimo, Bodiczky) fölszólitására : akarnék-e esperességi jegyző lenni, egyenes feleletet adtam, hogy nem. De már zsinati képviselő akartam lenni, s pedig Szmrecsányi lelkész rábeszélése, fölszólítása folytán; igaz, én ez ügyben egyes lelkészekhez leveleket is irtam. Igaz, hogy mig én az alföldön jártam, addig a viszonyok másképen fejlődtek ki, arról bizony jobb lesz hallgatni, ámbár nem nekem kellene pirulnom, hanem valaki másnak, ha az egész eljárást kellő világosságba helyezném. Ez az én bűnöm. De Janoska még azért is elkárhoztatandónak tart, hogy azon a pozsonyi gyűlésen én a liptói a zsinatért buzgolkodó urak vendégszeretetét élveztem, s azokkal fiakereken ide s tova jártam, és azután a zsinatért szónokoltam. Hát igaz, én azon a pozsonyi gyűlésen Vitális Antallal, egyházi felügyelömmel az ó kivánságára vele laktam, vele étkeztem, s vele fiakeren jártam. Miért szónokoltam a zsinattartás mellett, ennek okát már feljebb mondtam. Különben, hogy Vitális Antal társasága rám nem volt meggyalázó, hanem megtisztelő, azt mondanom sem kell. De hiszem, hogy Vitális űr ez ügyben maga is fog nyilatkozni, s a henczegő Jánoskát a maga érdeme szerint lecsillapítani tudni. — De menjünk tovább. Hát én az mondó vagyok, hogy Janoska táborából kilépni még nem jelenti : saját meggyőződését megváltoztatni. En tót népemet szeretem, az ő javát tehetségem szerint munkálom ; egyházközségem rendezett állapota csak valamicskét bizonyít állításom igazsága mellett. Az pedig onnét ered, hogy egy helyen maradok, s nem futkosok mint újkori Coriolan Liptóból Árvába, és vissza jobb állomásokat keresve. Ha mint száműzött visszatérek, — visszatérek mint A r i s t i d e s, hogy ellemfeleim sülyedő hajóját a végveszélytől megmentsem. Hiszen most is ha szabad volna beszélni ... de az mindjárt leleplezés volna, és Janoska szerint bűn. Janoska egyébb czikkében összevissza halmozott gyanitásaira, állításaira álljanak még ezek : nem áll, mintha Baltik püspök ő méltósága engem rá birt volna, hogy zsinattartás mellett állást foglaljak ; téves azon véleménye Janoskának, hogy én őt a „gyávaság" czikk értelmi szerzőjének tartom, van egy másik úr Liptóban, a ki ilyen nvilt szívű levelek szétköldözgetése által hiszi a jó ügynek szolgálatokat tehetni, annak értesítése repült Csabára. Gyanúsítás az, hogy én valaha az igazság pártolásától elállottam volna haszonlesésből, különben nevezze meg forrásokat, a melyből én hasznot szoktam húzni. Az esperességi és az előtt az egyházkerületi némi jövedelemmel összekapcsolt állásokat, feladatokat, hivatalokat mind magok számára foglalták le; számomra csak a nehéz felelőséggel, s a készpénzbeli kiadással összekötött missiok voltak fentartva : Janoska még azt is bűnül rója fel nekem, hogy esperességi jegyző vagy zsinati képviselő akartam lenni. És ezen . állitásom nem furfang, de tiszta valóság. Furfangos emberek azok, a kik kétszínű szerepet játszanak, a kik a liptó-szt.-miklósi egyházzal elhitetik, hogy a milleniumot nem ünneplik, de a tiszai kerületnek pedig hivatalosan tudtára adják, hogy a millenrami ünnepély a liptó-szt.-miklósi egyházban „így folyt le". Ez már furfang. — És most reussumáljuk az egész vitát. Én igazságtalanúl meg vagyok hurczolva, a tót ev. község előtt meggyalázva, gyáva hitehagyott, elesett, hitvány s piszkos elnevezésekkel illettettem. Miért? hogy egy nyilatkozatot nem akartam aláírni, mely csupa sophistikából volt szerkesztve, s arra ki számítva, hogy „Cir. Listy" olvasó közönségével elhitesse, hogy ők (t. i. a kilencz liptói lelkész) mily álliatatosak hitök védelmében, és megint a püspökkel szemben, hogy bebizonyítsák, hogy ők az ő törvényes utasításait teljesitik. Az előbbi férfias nyilatkozatot átadták a nyilvánosságnak. Helyes ; miért nem akarnak hasonlót tenni a későbbivel? A felelet igen könyű. irtóznak attól a 3-dik ponttól, a melyről én.