Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Veres József. Csaba kegyuri joga

volt a protestáns érdeket feltüntetni és oltalmazni előtte ; mint képviselőnek pedig kötelessége volt választókerülete ezen fontos ügye iránt érdeklődni : hogyan menti most meg a király és a kormány előtt községe törvényes jogait, s hogyan bizonyítja be, hogy mint államtitkár és képviselő megtette kötelességét, de hatalmasabb befolyás ellen hasztalan küzdött; hogyan maradhat meg mégis helyén, ha mint képviselő és államtitkár nem bírt annyi befolyást érvényesíteni tulajdon miniszterénél, hogy e sérelmes elintézést megakadályozta volna? Csak nem tehetjük föl, hogy a régi gyakorlatot sérelmesen megváltoztató ügyben meg sem kérdezik a prot. államtitkárt, s ha megkérdezik: véleményére semmit sem adtak?! Minden esetre sajnálatos dolog ez, mert mihaszna nekünk a protestáns államtitkár a r. kath. miniszter mellett, ha érdekeinket nem tudja, nem meri érvényesíteni ? ! Inkább legyen akkor azon a helyen is r. kath. államtitkár, a ki iránt legalább személyi tekintetek nem kivannak tőlünk túlságos kíméletet s aki nem födözi a sérelmes elintézést azzal, hogy ő is a sérelmet szenvedő hitfelekezet tagja. Ilyen válságos helyzetben volna szükség helyt állani az egyház érdekeiért, — helyt állani minden tekintetben, ha kell, az egyéni és a pártérdek feláldozásával is ! Ez az ügy megérdemli ! Mert ez az elintézés, ha igy marad, praecedens gyanánt fog szolgálni más községekben is, s akkor viselni fogják a kegyuraság terheit tiltakozásuk ellenére protestánsok is, de a kegyuraság jogait csak r. kath. képviseleti tagok gyakorolhatják ! Hol van itt az igazság, az észszerüség, a képviseleti tagok egyenjogúsága ? ! Az ügy ilyen elintézése ismét rávonhatja a közönség figyelmét általában a kegyuraság ügyére ; a sötét középkor egyik szégyelni való maradványa ez a jog, a mit ideje volna rendezni. A felekezetek elvi egyenjogúsága és viszonossága korában csak visszaélés az, lia protestáns és zsidó stb. birtokosok, lakosok terhe a r. kath. gyülekezet fentartása. Megszűnt az úrbér, megszűnt a papi tized, megszűnt a regále : ideje, hogy megszűnjék a kegyuraság is. Magában véve is igazságtalan ez, ha ugyanazon vallásura ugyan, de csak egyre vagy kevésre ruházza a gyülekezet fentartásának jogát és terhét, de teljesen tarthatatlan, ha ezt más vallásura ruházza, A r. kath. egyházra nézve lealázó, hogy neki eretnek vagy zsidó tartson lelkészt, tanítót, építsen templomot, iskolát, a más vallású kegyúrra pedig igazságtalan, hogy olyan egyház fölött gyakorol jogot, olyan egyház javára visel terhet, melyhez nem tartozik, mely őt elkárhoztatja, talán üldözi. Az egyházak egyenjogúsága és viszonossága érdekében a kegyuraság kérdésének rendezése volna most sorban, mint megoldando kérdés ; azért indítványoztam én a képviselőházban tavaly, hogy e kérdést napirendre kell tűzni. Érthető ugyan, hogy a mostani viszonyok között a kormány és többsége nem szívesen megy ilyen kérdések megoldásába, csakhogy az még érthetőbb, hogy protestánsok, zsidók stb. nem szívesen viselik még tovább a kegyuraság terheit ; a földi javakkal gazdagon ellátott, befolyással mértéktelenül kitüntetett r. kath. egyház terhét viselje — bár csak részben is — a szegény, az államtól semmit nem kapott kis protestáns egyház?! Megvan annak a maga egyházi és iskolai terhe bőven ! Bármennyire fáznak államférfiaink a kegyúri jog kérdésének napirendre tűzésétől politikai és pártérdek jmiatt: nem lehet azt sokáig halasztgatni a jog szempontjából. Már az 1647, évi XI. t.-cz. kijelenti, hogy „valamint az evangélikus rendek a r. kath. plébánosoknak mit sem tartoznak fizetni : úgy a r. kath. rendek sem kényszeríthetők arra. hogy az ev. lelkipásztoroknak bármit is fizessenek." Az 1681. évi XXVI. t.-cz. szintén kimondja: „az evangélikusok a r. kath. plébánosoknak semmit sem tartozunk fizetni." Az 1791. évi XXVI. t.-cz. szerint: „az evangélikusok az idegen egyház és istenitisztelet bárminő nevezetű czéljaira nem tartoznak fizetni." „A kath. községek az evangélikus templomok és iskolák felállításához s fentartásához pénzzel vagy igás avagy kézi napszámmal járulni semmikép sem kényszeríthetők, mi az ev. földesurak és községek részéről is meg fog tartatni az újon építendő r. kath. templomok vagy lelkészlakokra nézve is." Az 1848-i lényegében szintén ilyen igazságos megoldást tervez, ami megfelelne az egyenjogúságnak, egyenlő teherviselésnek. Fél század óta várjuk már e törvény életbe léptetését; ha sürgetjük, bizony senki sem mondhatja. hogy elhamarkodást Sürgetünk ! Mentül későbbre marad e kérdés tárgyalása: annál rosszabb lesz a protestánsokra nézve. 1848-