Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Gömöri egyházmegyei közgyűlés

retetbői folyó jótékonyság" intézménye. Reméltem, hogy nt. May er Endre tanár úr is igy értette szavait. Végül minden félreértés kikerülése végett ki kell nyilatkoztatnunk, hogy Pozsony az eperjesi theol. internatusnak nem ellensége, sőt inkább fölvirágzását óhajtja, mert elismeri nemes czélját és hasznos szolgálatait, de viszont joggal várja, hogy ezen jóakarat és elismerés meg legyen Eperjesben is az egyetemes egyház theol. akadémiája és otthona iránt. Mert sokkal jobban illik a testvérintézetekhez az együtt működés, mint a verseny. Egyébként béke velünk! Pozsony, 1897. aug. 1. Kovács Sándor theol. akad. magántanár, a Theol. Otthon felügyelője. Az eperjesi ág, h, ev, képezdében az őszi képesitők szeptember hó második felében lesznek A folyamodványok szeptember elsejéig nyújtandók be. A jótéteményes helyekért a folyamodványok augusztus hó 15-ig nyújtandók be. Nyilt Válasz, Hodzsa János, szucsáni ev. lelkész urnák. E becses lapok 29-ik számában s az Ön által „Turóczi dolgok"- czim alatt irt czikkében szükségesnek látta ugyancsak e becses lapok 28-dik számában megjelent ,. Turóczi dolgok" czimű czikkre válaszolni, mely válaszában a nemzetiségi párt actióját védelmébe veszi, mint esperesjelölt programmot ad és amolyan „nem állitom, de mégis megmondom" értelmű gyanúsítással elitélőleg szól kiváltkép azon egyházközségekről, a melyek a folyamatban lévő esperességi választásoknál nem Önre, de Klirno és Beniczky jelöltekre szavaztak. Miután a háji evang. egyház is, melynek ez idő szerinti lelkésze én vagyok, szintén kikapta a magáét az Ön tollából : kötelességemnek tartom a való tényállásra némi világot vetni. Mielőtt pedig azt tenném, legelőször is kijelentem, hogy az eszmecserét bevezető „Turóczi dolgok" czimű közleményt nem én irtani, bár annak tartalmával nagyon is tudok rokonszenvezni, már azért is, mert „értesülésem" szerint az ott elősorolt dolgok való tényeken alapulnak, s azt „nem csak mondom, de állitom is." De hát a dologhoz. Jelentőségteljes czikkót azzal kezdi, hogy „miután a szándékolt paktum nem sikerült, hadakozik most a két ellenpárt stb. Ugyan kérem, micsoda „paktum?" Hát lehetséges-e ott paktumról beszélni, a hol Önök, mint valóban gyengébb s csak korteskedés és taktikálás által megerősödött fél, maguknak követelik a küzdelemben az oroszlán részt? Mert tulajdonképen mit is kiván, mit követel jelenleg a mi pártunk? Azt, hogy a turóczi esperes legyen az, aki az összes lelkészi karból a legalkalmasabb e tisztség viselésére. De azt is. kiváltképen, hogy a világi magyar hazafiasan érző elem, a melyet Önök ki szeretnének lökni az egyházból, rehabilitáltassék, vagyis egyházunk szervezetében és annak kormányzásánál régi jogaiba visszahelyeztessék. Nem-e köztudomású dolog, miszerint Önök a lutheránus egyházból parasztegyházat akarnának létesíteni, midőn minden egyházi tisztséget, felügyelőséget, csupa parasztokkal akarnak betölteni? S valahányszor sikerül Önöknek a választások útján egy új paraszt felügyelőt keresztül figurázniok, e tényt azonnal, mint kiváló nemzetiségi vívmányt ünneplik, még haiangzúgások kísérete mellett is. Abból, hogy az a paraszt becsületes ember, még szükségkép nem következik az, hogy oly állásba is mozdítsuk elő, a mely állás nem hozzá illő, méltó s a melyhez igazán mondva, nem is ért, hisz az egyházi életben nagyon sok szor jogi kérdések megítéléséről is van szó. De menjünk az esperességhez. Tudom tisztelni Dr. Va no vit s urat, mint képzett ügyvédet, képességeit nem akarom kétségbe vonni, de mégis ez idő szerint őszinte bizalommal nem tudnám megajándékozni, először azért, hogy annak idejében a néppártnak bizalmi férfia volt ; másodszor azért, hogy a romboló természetű nemzetiségi iránnyal és párttal azonosítja magát s harmadszor azért, mert a „suum cuique" elvnél fogva az esperességi felügyelőség direkte a közéletben is vezérszerepet játszó nemességünket illeti, kivált, ha olyanok vannak. Tehát mi is volt tulaj donképen az Önök „szándékolt paktuma?" Az, hogy az esp. felügyelőséget a turóczi nemességünk ignorálásával, magok számára foglalják le. Kérem ilyen paktumba jó lélekkel nem lehet bele menni. Azaz, hogy az ilyen paktumnak okvetlen meg kell hiúsulnia. Nevezett czikkében továbbá elitélőleg szól a korteskedésről. Helyes. Elfogadom. Bizony az a korteskedés akár intra, akár extra muros játszódik le, nem válik díszére a mi, már sokszor meghurczolt egyházunknak. De kérem, ha Önök minden egyházi mozgalomnál leplezetlenül megindítják a hajszát az egész esperesség területén végig, elindulva Mártonból a szélrózsa minden irányában s megrohanják azt a különben békés természetű népet, faluban, utczán, mezőn, erdőn, réten s addig nem hagyják békén, mig ki nem csikarják tőle az ígéretet, becsület-szavat vagy névaláírást a már kész felhatalmazásokra, vagy egyéb fogalmazványokra, mondom, ha Önök minden eszközt: pereket, váltókat, pénzintézeteket, családi összeköttetéseket, az ellenjelölt piszkolódását a lapok útján, — felhasználnak ügyük diadalra juttatása czéljából, itt igérve, ott fenyegetve, — hát csak nem képzelhetik azt, hogy az Önök ellenfele, az az Önöktől minden módon megbélyegzett magyar, hazafiasan érző elem, összetett kezekkel bámulja a magok romboló munkáját? Es itt készséggel elismerem az Önök fölényét. Mert, mig a mijeink