Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Kovácsics. A ker. anyaszentegyház rövid története

volna, de még nagyobb és súlyosabb mulasztás terheli magukat az autonómia képviselőjelölteket. Hiszen alig olvassuk egy-két jelöltről, hogy érezve a kötelesség súlyát, bejárta volna a választókerületet, elmondta volna, vagy leirta volna programmját, előadta volna annak a választóközönségnek, melynek bizalmára számit, hogy miért és mire kéri bizalmukat." — (Meg kell vallani, hogy ezen őszinte vallomás után most már értjük, hogy a néppárt milyen eszközökkel toborzottá össze liiveit. Nem lehetnek egymásra büszkék!) Pesti hírlap. „Ama törvényjavaslatok sorában, amelyeket a kormány ez év őszén be fog nyújtani, a legfontosabb a nemkatholikus hitfelekezetek lelkészeinek illetményeire vonatkozik. Ez a törvényjavaslat immár teljesen elkészült s arra az alapra van fektetve, hogy a lelkészi illetmények minimuma a legközelebbi öt óv folyamán hatszáz forintra, tiz év leteltével pedig nvolczszáz forintra emelkedjék. A kormány azon lesz, hogy a beterjesztendő javaslat még az év végéig megnyerje a legiszlativ elintézést." „Girkevné Listy," „Ments meg uram! mert elveszünk ! " czim alatt vezérczikket közöl, a melyben egyházunk mostani szomorú helyzetével foglalkozik. „Az új egyházpolitikai törvények a felekezetnélküliségnek tág kaput nyitottak s a hivek egy nagy része felhasználja az alkalmat, hogy a felekezetnélküliség karjaiba menekülve, azoktól a terhektől, a melyeket őseik oly nagy önmegtagadással viseltek, megszabaduljon. Az egyetemes egyház nemhogy ennek a meggátlására forditaná figyelmét, hanem nyelvi dolgokkal foglalkozik, a melyeknek következtében legújabban oly tanitók és papok kerülnek ki az intézetekből, a kik egyetlen egy mondatot sem tudnak helyesen leirni és megszerkeszteni, annak a népnek a nyelvén, a melynek hirdetik az evangeliomot. A sokat emlegetett autonomia is csak papiroson van meg, mert daczára annak, hogy a zsinati törvények 11. §-a azt az elvet vallja, hogy minden hatalom az egyházközségből ered, az egyházközségek autonómiáját elnyeli az egyházkerület ós az egyházegyetem. Még a lelkészét is csak úgy választhatja meg a gyülekezet, ha az esperesnek tetszik, ha nem, hiábá apellál, a felsőbbség kérelmének helyt nem ád, sőt a felebbezéseket még csak el se intézi." — Folytatja Luther kátéja eredeti szövegének kutatását s közli Masnicius Tóbiás vértanú élet- és jellemrajzát, s még többféle apróságot tartalmaz. Sárospataki lapok, „v eszteségünk okai a gyermekek vallásáról szóló megegyezéseknél" czimmel azon tényből kifolyólag, hogy három hónap alatt 391 eset közül 283 esetben a r. kath. fél részére biztosíttattak a születendő gyermekek, foglalkozik azon okok fejtegetésével, a melyek ezen a prot. -egyházra veszedelmes állapotot előidézik. „Legelső sorban a törvény ama pontja, mely azt mondja ki, hogy a házasság megkötése előtt lehet, sőt kell a megegyezésnek létrejönnie. Az az ethikai motivum, a mely az országgyűlés közoktatási bizottságának tagjaiban olyan nagy mértékben dolgozott, épen a r. kath. klérus tagjaiban a gyónás örve alatt egyáltalán nincsen meg. Mig a közoktatási bizottság egészen morális álláspontot foglalt el akkor, a mikor úgy gondolkozott, hogy épen a születendő gyermekek felől való gondolkodás olyan természetű, a mely a legfinomabb érzésűeket fogja a legérzékenyebben érinteni, addig a r. kath. klérus a törvény rendelkezése értelmében a legtetszetősebben adja magát épen erre a pontra s a gyónás által, a hol csak lehet, kiviszi az ő felének diadalát. S itt áll elő az, a mit maga a törvény sem gondolhatott, hogy az idegen befolyás érvényesül s nem a házasságra lépők akarata. De oka veszteségünknek az is, hogy vannak hivatalnokok, a kik határozottan a klérus szolgálatában állanak. Az állam nem gondoskodott törvényében arról, hogy a hivatalnokok ez irányban való visszaélésének eleje vétessék. Hat arról szóljunk-e, hogy veszteségünkben nem kis szerepet játszik a r. kath. egyház óriási vagyona? Rámutathatnánk azokra a helyekre, a melyeken egyenesen stipendiumok vannak olyan vegyes házasok számára, a kik gyermekeiket az egyedül üdvözitő ekklézsia hiveinek engedik át. Az alapok s alapítványok ügyének rendezetlensége nem kis mértékben oka annak, hogy veszteséget szenvedünk. Végül önmagunk is okai vagyunk különösen abból a szempontból, hogy a közönyösség erőt vett rajtunk s általános elvekért való lelkesedésünk háttérbe szorította azokat a felekezeti vitális érdekeket, a melyeket nem lett volna szabad szem elől téveszteni annyival is inkább, mivel az általános elveket nem zárták ki. Nagyobb körültekintés, több odaadás s a cura pastoralis erősebb gyakorlása legyen mindenkinek a főkötelessége s álljon jó pásztor módjára kiki nyája mellé s ne engedje a ragadozó farkast közé jutni, ha pedig betolakodott, kérlelhetetlen biróként bánjon el vele." A keresztyén anyaszentegyház rövid története, irta Kovácsics Gyula. Második kiadás. Pápa 1897. Ára 16 kr. — Második kiadásban jelent meg emez ügyesen szerkesztett, egyszerű ós jó nyelvezetű, a népiskolai tantervnek teljesen megfelelő könyvecske. Használhatósága mellett bizonyit azon körülmény, hogy az első kiadás elfogyván, tovább is oly nagy volt a kereslet, hogy újból sajtó alá kellett rendezni. E művecskéről már első megjelenése alkalmával nagy dicsérettel szóltak a birálók, így G-yőri Vilmos és a Népnevelők Lapja. A dunántúli kerület népiskolai bizottsága 1891-ben elfogadta és a használatra ajánlotta. Szerencsés paedagógiai tapintattal van benne 32 lapon röviden, magvasan s e mellett mégis élénken és épületesen összeválogatva az, a mit a népiskolában