Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Kovácsics. A ker. anyaszentegyház rövid története

tanítani keil s a mit szives örömmel tanul a gyermek. Ugy a mindennapi, mint az ismétlő iskolában is nagy haszonnal lehet e könyvecskét használni és jó szolgálatot fog tenni a tanitónak. Olcsósága is alkalmas arra, hogy népiskolai tankönyvé váljék. Minden esetre, méltó arra, hogy az evang. tanügy barátai vele megismerkedjenek. Kapható Pápán, Kis Tivadar könyvkereskedésében. — r — r. Szabad sajtó, „Lelkipásztori kötelességem volt gondolkodni a bajok orvoslása felől is. Fájt a lelkem e szinte páratlan népért, mely nemes, nagy és tiszta is maradhatna. Sajtó útján és az egyházi hatósági fórumok előtt közel harmincz esztendő óta fejtegettem, hogy a nagy egyházakban baj készül, hogy ez egyházak szervezete hibás, vagyis inkább az a szervezetlenség és rendezetlenség, mely a régi időkből maradt ránk, a jelenkor szükségeinek és a legegyszerűbb munkabeosztási tervnek sem felel meg. Hogy a lelkészi létszám kevés s a legfontosabb teendőt, a lelki gondozást e miatt is lehetetlen felkarolnunk. Hogy inkább az iskolai terheken könnyitsünk, de legfőbb erőnket sajátlagos feladatunk követésére, a valláserkölcsi ténykedésre forditsuk. Fájdalom, ezekkel a beszédekkel sem mentem sokra, mert a mi egyházi embereink, uraink s tanácsosaink szemében az egyháznál nem az egy háziasság a fő. Vásárhelyen száz esztendő óta nem épitettek templomot s 80—90 év óta nem szaporították a lelkészek számát. Minden téren megnövekedtünk és gyarapodtunk. Dolgaink és tennivalóink száma ma százszoros. Mindenki természetesnek találja, hogy szaporitani kell a hivatalos személyzetet. A városházán ma legalább húszszorta több a tisztviselői és kezelői személyzet, mint száz év előtt. Még a tanyák közt is emberorvosi, állatorvosi és előljárósági künlakó tiszti állomásokat és iskolákat létesitenek. Az egyházi téren pedig maradunk a régiben. Korcsmák, vendéglők, kávéházak, lebujok és szinházak épülnek, de ha templom épitésről van szó, a hívek nem vállalják el a kirovást. A zsinat és egyházkerület már régen elrendelte, hogy a nagy egyházak lássák el magukat elegendő számú templomokkal és papokkal, de ennek a rendeletnek nincs foganatja s nincsennek végrehajtói, a mi az egyházalkotmány gyengeségét mutatja. Nem veszik észre, hogy a nyáj, még ha farkasok ragadozzák is, magától nem fogja megszaporítani pásztorait, a szőlőskertek nem kivánnak vinczelléreket s a hibás növésű fák, a gyom- és a tövisek nem óhajtóznak a kertész ollója, fűrésze és kapája után. Még most nem lenne késő az intézkedés. Még van jó anyag és jó lélek elég, mely a jövő kor alakulásaihoz az alkalmas magvat adhatja. Még nem halt ki az isteni félelem s az egyház iránti hűség a hivek lelkéből. Van nagy erő, van jóakarat ós némi lelkesedés is a legmagasztosabb eszmék és erények iránt. De a készlet mindinkább fogy s ha a vigyázók nem vigyáznak s ha azok, a kiknek kezében az intézet és rendelkezés van, nem rendelkeznek : a veszély teljes nagyságában előbb-utóbb beáll. Jól tudom én, hogy a legjobb egyházi szervezet mellett is van és mindenkor is lesz baj. Tudom, hogy a kor anyagias iránya, élvvágya, nagyzása, a közélet depravaló példái és észbontó jelszavai, melyek a napi sajtó és a röpiratok útján gyorsan és nagy arányokban hatnak, különösen a szocziálizmus, vagyis jobban az anarchizmus és nihilizmus elterjedése miatt s a vallásszabadság mellett az egyházak munkája igen-igen nehéz, mely teljes sikert sohasem fog elérni : de legalább megteendjük a mi hivatásunk és kötelességünk, s gyáván és lelketlenül nem űzünk tovább struczpolitikát s lesz jogunk a megmaradáshoz, Isten és a világ kedvezőbb Ítéletéhez." Protestáns egyház és iskolai lap, „Kétségtelen s kézzelfogható lévén immár a pápás egyháznak hazánkban megindult s mind nagyobb mérvű izmosodása, szolgáljon ez viszont újabb ösztönül és intő például a magyar protestantismusnak saját consoliclálására, a vallásfelekezeti unió vajúdó eszméjének erélyes felkarolására és a tényleges reuniálásnak minden további habozás és határozatlanság félretételével való megvalósítására. Nehéz anyagi helyzetünk, súlyos egyházi terheink tovább el nem viselhetésének érzete nem csak sürgősen utalnak, sőt már kényszerítenek is bennünket a sorsunkon jelentékenyen könnyebbíthető egyesülésre, a vallásfelekezeti tömörülésre. Sem arra, hogy az 1848. XX. t.-cz. igazságos rendelkezése már most betű szerint keresztül vitethessék, sem arra nincs kilátás, hogy a hazai keresztyén vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletének pótlására az összes egyházi javak, avagy egyelőre csak a jelenleg illetéktelenül róni. kath. jellegű s ezen hitfelekezet főpapi és világi tagjaiból álló külön bizottság ellenőrzésére bízott vallás- ós tanulmány alapi uradalmak — a tisztán rám. kath. lakosságú más országok követendő példájára — nálunk is államosittassanak s jövedelmeik az egyes keresztyén hitfelekezetek közt igazságos arányban megosztassanak. Sőt inkább mi magyar protestánsok arra lehetünk elkészülve, hogy a róni. kath. hatalmas egyház, a kebelében már megindult autonomiai mozgalmat arra is fel fogja használni, hogy az ő érsekeinek, püspökeinek, apátjainak,, prépostjainak, káptalanainak s birtokos szerzetrendeinek kezében levő fejedelmi jószágok ugyanott nemcsak maradjanak, hanem még a vallás ós tanulmányi alapok szintén roppant uradalmait is magának eltulajdoníthassa s ezeknek jövedelmeivel is az illető felelős minisztérium és az országgyűlési beavatkozás kirekesztése útján, sőt magának a koronás apostoli király-