Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Gömöri lelkészi értekezlet

ajánlhatnánk, egyet-mást javíthatnánk, valamin könynyithetnénk. Mi biznnk az egyetemes gyűlés bölcs és igazságos intézkedéseiben és határozataiban, de mégis mi szegény lelkészek és egyházak, a kik nem lehetünk mind ott az egyetemes gyűlésen, is szerettünk volna hozzá szólni a dologhoz. De hát már csak legyen meg mielőbb az óhajtott nyugdíjintézet ! Ezen- fontos nyugdíjintézet ügy elintézése után az értekezlet foglalkozott a hisnyói egyház ,azon indítványával, mely szerint a gömöri esperességben még tartatni szokott téli vizsgák töröltessenek. Az ügyet Vitéz Lajos pádári lelkész s balogvölgyi körlelkész referálta, a ki ajánlotta a fenti indítványt elfogadásra, és pedig két okból főképen azért, mert a tan eredni é n y egy és u g y a n a z, mert a téli vizsgák nagyon költségesek s mert más esperességekben sem tartatnak. Az értekezlet ehhez képest magáévá tette ez indítványt s hozzá járult a téli vizsgák eltörléséhez. A papi értekezletek szabályrendeleti tervezetére vonatkozólag az értekezlet nagyobb önállóságot kíván ezen értekezleteknek biztosítani. — A jövő évi értekezlet Pádárban lesz. Egy jelenvolt. A rOZSnjfÓi ág. h. ev. főgymnásiumi vallástanári állásra, mint rendes tanszékre, 18 pályázó közül, Törköly János gömör-panyiti lelkész s alesperes választatott meg. Követendő példa. Kubinyi Kálmán nyustyai birtokos 2000 fitos alapítványt tett a czélból, hogy a közismeretüleg szegény sorsú lakosok mentesek legyenek a papi és kántori stólák fizetésének kötelezettsége alól. A nemes tett rugója a nemes szívben gyökerezik, de hogy az onnan ily erővel pattant ki, annak az érdeme Nyustya község szelicl lelkületű, derék papjának Ko Ibenhey er Józsefnek irható javára, aki megtudta értetni a bibliai igazságok valódi értelmét az ősi család most élő sarjadékával. — A kölcsönös tisztelet és szeretet kapcsolta össze ezt a két nemes szivet ott a falusi élet magányában ; atyját tisztelte és szerette mindenkor a pap az öreg földesúrban, kiben támaszát, védelmezőjét találta akkor is, midőn a védelemre a méltatlan támadásokkal szemben szüksége volt a derék papnak ; gyermekét szerette az öreg úr a fiatal papban, kiben felismerte az egyház hívatott elöljáróját és a magyar állameszme igaz bajnokát ezen exponált vidéken ; — ennek a kölcsönös érzelemnek a szülöttje a bőkezű adomány, mely annál is inkább meglepő, mert az öreg úr takarékosságáról ismeretes. Ott önté ő ki szivének szeretetét, ahol az viszonoztatik, s hogy mily önzetlenül vitte véghez nemes cselekedetét, azt az itt egész terjedelmében közölt alapító levél — melyet serkentés czéljából közlünk — bizonyítja: Nemes Egyház! Nagytiszteletü Lelkész úr! Áldom a mindenhatót, hogy engem azon sugallattal ajándékozott meg, miszerint a neki tetsző két szent ügyért : a vallásért és a szegények föl segélyezéseért — habár csak szerény anyagi körülményeimhez mérten is — de örömteljes, szivem szerinti áldozatot hozzak. — Ezzel igazolni akarom azt, hogy én római katholikus létemre nemcsak a magam vallásfelekezete mellett kivánom a hitbuzgóságot, a • vallásosságot nevelni és lehetőleg istápolni; de egyszersmind óhajtom, hogy minden ' evangelikus egyháztag is buzgó, áldozatkész evangelikus legyen; sőt azt tartom a mai „ubi bene ibi patria"-féle felfogással szemben, hogy minden magyar ember is csak akkor igazi hazafi, ha vallásos, buzgó, elvhű keresztény. Ep azért minden emberi erőmet oda kivánom irányítani, hogy általában minden vallásfelekezet és egyház kebelében a vallásosság, — mely a mostani felekezetnélküliséget hangoztató nemzedék mellett talán nagyon is aláhanyatlott — lehetőleg fejlesztessék, hogy igy származás, nyelv-, és hitfelekezet külömbsége nélkül mindnyájunk lelkét ama régi hitbuzgó őseink Istenhez vezérlő vallásossága hassa át, mivel szentül meg vagyok győződve, hogy mi áldott magyar hazánkat is, melyet dicső őseink drága vórök árán s annyi kétségbeejtő viszontagságok között egy hosszú ezredéven át fentartottak s reánk hagytak, csak úgy fogjuk a második ezredévben következő utódaink számára megtartani, ha azt» — Isten segedelmével — buzgó, vallásosságban nevelt utódainkra, mint igazi magyarokra, hagyhatjuk. Hogy pedig a fentebb előre bocsátott egyháziasan vallásos és hazafias hő érzelmeimtől indíttatva, a vallásos és teljesen vagyontalan szegényeken tehetségem szerint ezúttal némileg segítsek, s azok szivében az egyházias vallásosság, az Istenfélő tiszta keresztény hit s a munkás honszeretet szent erényeinek áldó szikráját föléleszszem s ezáltal is fokozzam : jelen soraimmal tudomására adom Nagytiszteletű Kolbenheyer József ev. lelkész úrnak, hogy a nyustyai evangelika egyház kizárólagos tulajdonába s visszavonhatlanul ezennel 2000 forint, szóval kétezer o, ó. forintos örök alapítványt teszek le, azon egyenes szándékkal és egj etlen kikötéssel, hogy azzal az evangelika egyház kebelében a köztudomásúlag fizetésképtelen szegények részéről a lelkész- és tanítónak járó stólát mindenkorra megváltsam, úgy hogy azt a nyustyai takarékpénztárba, mint örök hagyományt, betétkép letéteményeztem, hogy annak félóvenkinti folyó kamatát két harmadrészben a lelkész úr, egyharmadrészben pedig a tanitó úr áldásosán élvezhesse. Teszem végül ezt egyedüli önelhatározásom-