Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Indítvány a zalai egyházmegye közgyűlésének

Elnököt a bízottság maga közül választ. A lelkészi fizetéseket ezen bizottság kezeli és utalványozza az illetőnek, a hozzá legközelebb eső állami adóhivatal vagy postatakarékpénztár útján, negyedévenként előre. 4. Ezen központi bizottság tagjai fizetésüket az államtól nyerik, az általa meghatározott módon és mennyiségben. 5. Az első pontban körülirt birtokok haszonbérén kivül a protestáns lelkészek fizetési alapját képezi a protestáns hivek állami adójának 5%-a és ezenfelül akkora állami segély, a mennyi szükségeltetnék, hogy a protestáns lelkészek fizetése az első osztályban az 1600 frt, Il-ik osztályban 1200 frt, a III. osztályban a 800 frtot elérje. A segédlelkészek pedig kapjanak 500 frtot és teljes ellátást. Az ellátást a lelkész adja ingyen a lakással együtt, a készpénzt pedig a központi pénztár szolgáltatja, hasonló módon, mint a lelkészeknek. 6. A püspökök lelkészi fizetésükkel együtt 6000 frt évi javadalmat nyernek. 7. A lelkészek, tehát a püspökök is, a lakást, kertet természetben kapják, s annak értéke a fizetésbe nem számitható be. 8. A lelkészek fizetésükön kivül a tanároknak megfelelő ötödéves korpótlékban részesitendők. 9. Azon lelkészek fizetése, kiké ma már az 1600 frton felül van, érintetlenül hagyatik, de ők korpótlékra nem számíthatnak. A mennyiben pedig részükre ingatlanok, — földbirtokot értünk, — is szolgáltatnák a jövedelem egy részét, — ezek akként volnának kezelendők, mint javaslatunk első pontja meghatározza, s az ennek megfelelő összeget a központi pénztárból kapnák, — hiveik szintén kötelesek 5 százalékot állami adójuk után a központi pénztárba beszolgáltatni. Más természetű alapok, melyek a lelkészfizetés javítására szolgálnak, eredeti rendelkezésükben meghagyatnak. 10. A protestánsokra az állami adó után kirovandó 5 százalékot a kir. adóhivatalok szedjék be az állami adóval együtt kultúradó cziinen. 11. Ezen kultúradó behozatala által minden állami adót fizető hívőnket felmenteni óhajtjuk a lelkész javára eső terhektől a stólán kivül, melynek fentartása pastorális okokból is szükséges. Hogy a magas kormány tájékozva legyen szükségleteinkről, bátrak vagyunk az alábbiakban egy kis számítást bemutatni, mely ha nem felelne is meg mindenben ma már kündulási pontul, még is elfogadható. Számításunkat a Zelenka-féle „Igénytelen javaslatokból" vettük: Van ez idő szerint 638 ág. h. ev. lelkész, fizetésük 1200 frt átlagot véve fel 765600 frt. A lelkészi állás 10%-át segédlelkésznek véve fel: 63, ezek fizetése a) 500 frt 31500 frtra megy fel, 4 püspök a 6000 frtból az 1200 frt átlagot levonva, mert ők is bent vannak a 638 lelkészi állásban, s ez már fennebb beszámíttatott, à 4800 frt, kitesz 19200 frtot, tehát az összes szükséglet 816.300 frt. Erre fedezet az ág. h. ev. hivek adóját a közalap mintája szerint 4 millió forintra véve, ennek 5%-a kitesz 200000 frtot. A lelkészi birtokok jövedelme 137000 frtra megy, kettőt levonva a szükségletből, marad államsegély által 479000 frt fedezendő évenként. Ezen kulcs szerint lenne kiszámítandó az ev. ref. és unitárius testvérek szükséglete, azon esetben, ha ők elfogadják alapul ezen velük közlendő javaslatunkat. Beleegyezést feltételezve, ezen igénytelen tervezet megvitatására egy 6 tagból álló közös bizottság kiküldését indítványozzuk a három testvérfelekezet részéről, melybe mindegyik két tagot küld, és ezek maguk között elnököt választanak. A bizottság által megvitatott, esetleg átdolgozott javaslatot elnökeink aláirják ós díszküldöttség útján benyújtják a magas kormánynak. Ha pedig a testvérfelekezetek javaslatunkat nem fogadják el, akkor az ág. h. ev. hivek maguk terjeszszók elő kérelmüket a magas kormány elé, egyetemes gyűlésükön megválasztott diszküldöttség útján. A javaslat indokolása. Javaslatunk beterjesztésére leginkább két körülmény indított bennünket. Egyik az, hogy aggodalommaj látjuk, miszerint lelkészi karunk kiegészítésére fiatalságunk nem siet. Theologusaink száma évről-évre fogy, mert ifjaink más pályát választanak, melyben tehetségüknek megfeleíőleg jobban boldogulnak, mint az anyagi gondokkal küzdeni kénytelen lelkészi állásban. A mondottakból kifolyólag jelesebb tehetségű ifjaink, ha csak hajlamuk nem erősebb, mint számításuk, lelkésznek egyáltalán nem mennek. Ennek veszélyes következményeit, azt hiszem nem kell ecsetelnünk.