Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Koren Pál. A Kis Káté magyarázata

körülbelül V 6-od része maradna fedezetlenül. E hiány fedezésére a következő rendes évi segé­lyekre lehetne számítani: A bányai ág. hitv. ev. kerület segítségére már csak azért is számithat­nánk, mert hiszen az általa alapított és máig fentartott aszódi felsőbb leány-nevelő intézetet legelőbb városunknak szánta, s csak azért állí­totta fel Aszódon, mert ott az iskolahelyiség czél­jaira a protestáns hitbuzgóságáról híres báró Podmanic z k y család egész kastélyát felaján­lotta, a mely adománynyal szemben az egyházunk által egyszer s mindenkorra felajánlott 5000 frt és egy tanerő kevésnek bizonyult. Mikor tehát a kerület ezen iskolát városunknak szánta, ezen szán­dekával bebizonyította azt is, mennyire alkalmas helynek tartja a várost és vidékét egy ily pro­testáns intézmény elhelyezésére, daczára annak, hogy állami felsőbb leányiskola városunkban akkor már évek óta működött. Kassán meg az az érdekes eset történt, hogy az ottani polg. leányiskolát fel­sőbb leányiskolává alakították át. Néhány év rnulva bebizonyult, hogy a polgári leányiskolát a polgárság nem nélkülözheti s most kénytelenek polg. leányiskolát állítani. De a kerület különben sem állhat meg egy ilyen tanintézet fentartásánál s mihelyt anyagi viszonyai a várható államsegély következtében javulni fognak, mindenesetre fog még más ily iskolát vagy épen iskolákat is állí­tani ; addig is azonban bizonyára örömmel fog üdvözölni és támogatni oly mozgalmai, mely aránylag csekély anyagi hozzájárulás mellett egy szintén magasabb fokú leánynevelő intézet birto­kába juttatja. De vájjon különben állunk-e a zólyommegyei esperességgel szemben? Hiszen az iskola ép ugy fogja szolgálni az egyházmegye, mint e város érdekeit. Az egyházmegye lelkészei, tanítói, hivei még inkább fogják hasznát vehetni ez intézetnek, mint a kerület távolabbi vidékei ; nincs tehát ok feltételezni azt, hogy az egyház­megye tőle telhetőleg a felállítandó iskolát szintén ne támogatná ; sőt remélhető, hogy felhívásunk visszhangjakép más ág. h. ev. egyházmegyék is hasonló leánytanintézetek felállítására fognak töre­kedni. Hogy mennyire szükségesnek tartja ez iskolát maga az egyházmegye is, bizonyítja a zólyommegyei ág. h. ev. tanítóegyesület is, mely 1895-iki, Zólyom-Lipcsén tartott közgyűlése alkal­mával e szükségességnek nyíltan kifejezést is adott, sőt e sorok iróját az ez ügyet tárgyaló memorandum megírásával bízta meg, mely azonban — közgyűlés azóta össze nem hivatván, -—- azon tárgyalható nem volt s ez alkalom­mal lát napvilágot. A harmadik egyházi forum, a melyre az iskolának appellálnia lehetne, a besz­terczebányai ág. h. ev. egybáz. Itt meg kell je­gyeznünk a következőket: minthogy a két előbbi egyházi főhatóság támogatásában kételkednünk az előadottak értelmében nem lehet és nem is sza­bad, az iskola, minden valószínűség szerint, az egyház segítségét igénybe venni nein lesz kény­telen ; leszámítva természetesen a most is alkal­mazott két tanerőt és a helyiségét, melyeknek e czélra való átalakítása, bizton reméljük, szintén nem az egyház pénztárát fogja terhelni. Legna­gyobb és legközvetlenebb hasznát látja azonban az iskola felállításának Beszterczebánya szab. kir. városa, nemcsak az által, mert ezzel ismét egy nagy lépést tesz azon eszmény felé, hogy felső Magyarország nyugati részének tényleg kulturális központja legyen, hanem anyagilag is igen nagy hasznára válik a tervezett intézmény, mert ha csak 60 vidéki növendéket számítunk is, az ezek által itt felhasználandó pénzérték, egyenként 200 írtjá­val számitva, évenként 12000 írtra rúg, nem is említve a növendékek kíséretében lévők vagy az azokat meglátogatók költekezését. Mind e pénz tehát városunk falai közt marad s oly tekintélyes összeget képvisel, mely a polgárság jólétét és aclóképességét is tetemesen emelni fogja. Nem lehetetlen tehát, hogy a város, mint erkölcsi tes­tület, ily nagy mérvű akvizicziók mellett, maga is szívesen hozzájárul évenként valamivel, ha cse­kélyebb mértékben is, az iskola fentartásához." T. Hornyánszky Viktor úr könyvkiadó hivatalának. Az Evang. Egyház és Iskola 41 számában meg­jelent „Kérünk elemi iskoláinkba olvasó tanköny­veket" czimü czikk az alólirott tollából kerülvén ki, következőleg Hornyánszky Viktor könyv­kiadó hivatala által, nagyérdemű szerkesztő úrra czimzett és szintén e lap 44. számában közétett sorok csakis a szerzőt érzékenyen illetvén — nem hagyhatók egykedvűen felelet nélkül. Midőn czikkemben a mikor elemi iskoláink minden osz­tályaiba olvasó-tankönyveket kértem, Németh és Linder III. és II. osztály olvasókönyvéről mel­lékesen bizonyos időhöz és értesülésemhez kötöt­ten — találtam úgy nyilatkozni, hogy „Volt és iskoláinkban használtatott, de eg"y pár év ót át ól a kiadó nem nyomatja többé" sem tévesen, sem czélzatosan elferdítve nem nyi­latkoztam ; mert tettem azt azon értesülésem alap­ján, a melyet a kiadó czégtől nyertem, a midőn 1890/91. iskolai évben tudakoltam: van-é e könyv­ből a raktáron készletben ? Felelet az volt „nincs, elfogyott, de újra fog nyomatni, lia a ke­rület e könyv használatát m i n d e n is­kolába be fogja hozni." Erről tanitó társa­imtól is, a kik e könyvet szintén használták, ha­sonlóan voltam értesülve, hogy e könyv csekély használata miatt nem nyomatik. Erre támaszkodott az én nyilatkozatom. Hog} T pedig nein téves sem hamis alapon tettem azt, erre megdönthetlen bi­zonyságul szolgál magának a kiadó czégnek ama elismerő vallomása a melyet czikkemben tett nyi­latkozatomra — czáfoló soraiban tesz, a midőn azt mondja, hogy ez „olvasókönyv második

Next

/
Thumbnails
Contents