Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Koren Pál. A Kis Káté magyarázata

körülbelül V

6-od része maradna fedezetlenül. E hiány fedezésére a következő rendes évi segélyekre lehetne számítani: A bányai ág. hitv. ev. kerület segítségére már csak azért is számithatnánk, mert hiszen az általa alapított és máig fentartott aszódi felsőbb leány-nevelő intézetet legelőbb városunknak szánta, s csak azért állította fel Aszódon, mert ott az iskolahelyiség czéljaira a protestáns hitbuzgóságáról híres báró Podmanic z k y család egész kastélyát felajánlotta, a mely adománynyal szemben az egyházunk által egyszer s mindenkorra felajánlott 5000 frt és egy tanerő kevésnek bizonyult. Mikor tehát a kerület ezen iskolát városunknak szánta, ezen szándekával bebizonyította azt is, mennyire alkalmas helynek tartja a várost és vidékét egy ily protestáns intézmény elhelyezésére, daczára annak, hogy állami felsőbb leányiskola városunkban akkor már évek óta működött. Kassán meg az az érdekes eset történt, hogy az ottani polg. leányiskolát felsőbb leányiskolává alakították át. Néhány év rnulva bebizonyult, hogy a polgári leányiskolát a polgárság nem nélkülözheti s most kénytelenek polg. leányiskolát állítani. De a kerület különben sem állhat meg egy ilyen tanintézet fentartásánál s mihelyt anyagi viszonyai a várható államsegély következtében javulni fognak, mindenesetre fog még más ily iskolát vagy épen iskolákat is állítani ; addig is azonban bizonyára örömmel fog üdvözölni és támogatni oly mozgalmai, mely aránylag csekély anyagi hozzájárulás mellett egy szintén magasabb fokú leánynevelő intézet birtokába juttatja. De vájjon különben állunk-e a zólyommegyei esperességgel szemben? Hiszen az iskola ép ugy fogja szolgálni az egyházmegye, mint e város érdekeit. Az egyházmegye lelkészei, tanítói, hivei még inkább fogják hasznát vehetni ez intézetnek, mint a kerület távolabbi vidékei ; nincs tehát ok feltételezni azt, hogy az egyházmegye tőle telhetőleg a felállítandó iskolát szintén ne támogatná ; sőt remélhető, hogy felhívásunk visszhangjakép más ág. h. ev. egyházmegyék is hasonló leánytanintézetek felállítására fognak törekedni. Hogy mennyire szükségesnek tartja ez iskolát maga az egyházmegye is, bizonyítja a zólyommegyei ág. h. ev. tanítóegyesület is, mely 1895-iki, Zólyom-Lipcsén tartott közgyűlése alkalmával e szükségességnek nyíltan kifejezést is adott, sőt e sorok iróját az ez ügyet tárgyaló memorandum megírásával bízta meg, mely azonban — közgyűlés azóta össze nem hivatván, -—- azon tárgyalható nem volt s ez alkalommal lát napvilágot. A harmadik egyházi forum, a melyre az iskolának appellálnia lehetne, a beszterczebányai ág. h. ev. egybáz. Itt meg kell jegyeznünk a következőket: minthogy a két előbbi egyházi főhatóság támogatásában kételkednünk az előadottak értelmében nem lehet és nem is szabad, az iskola, minden valószínűség szerint, az egyház segítségét igénybe venni nein lesz kénytelen ; leszámítva természetesen a most is alkalmazott két tanerőt és a helyiségét, melyeknek e czélra való átalakítása, bizton reméljük, szintén nem az egyház pénztárát fogja terhelni. Legnagyobb és legközvetlenebb hasznát látja azonban az iskola felállításának Beszterczebánya szab. kir. városa, nemcsak az által, mert ezzel ismét egy nagy lépést tesz azon eszmény felé, hogy felső Magyarország nyugati részének tényleg kulturális központja legyen, hanem anyagilag is igen nagy hasznára válik a tervezett intézmény, mert ha csak 60 vidéki növendéket számítunk is, az ezek által itt felhasználandó pénzérték, egyenként 200 írtjával számitva, évenként 12000 írtra rúg, nem is említve a növendékek kíséretében lévők vagy az azokat meglátogatók költekezését. Mind e pénz tehát városunk falai közt marad s oly tekintélyes összeget képvisel, mely a polgárság jólétét és aclóképességét is tetemesen emelni fogja. Nem lehetetlen tehát, hogy a város, mint erkölcsi testület, ily nagy mérvű akvizicziók mellett, maga is szívesen hozzájárul évenként valamivel, ha csekélyebb mértékben is, az iskola fentartásához." T. Hornyánszky Viktor úr könyvkiadó hivatalának. Az Evang. Egyház és Iskola 41 számában megjelent „Kérünk elemi iskoláinkba olvasó tankönyveket" czimü czikk az alólirott tollából kerülvén ki, következőleg Hornyánszky Viktor könyvkiadó hivatala által, nagyérdemű szerkesztő úrra czimzett és szintén e lap 44. számában közétett sorok csakis a szerzőt érzékenyen illetvén — nem hagyhatók egykedvűen felelet nélkül. Midőn czikkemben a mikor elemi iskoláink minden osztályaiba olvasó-tankönyveket kértem, Németh és Linder III. és II. osztály olvasókönyvéről mellékesen bizonyos időhöz és értesülésemhez kötötten — találtam úgy nyilatkozni, hogy „Volt és iskoláinkban használtatott, de eg"y pár év ót át ól a kiadó nem nyomatja többé" sem tévesen, sem czélzatosan elferdítve nem nyilatkoztam ; mert tettem azt azon értesülésem alapján, a melyet a kiadó czégtől nyertem, a midőn 1890/91. iskolai évben tudakoltam: van-é e könyvből a raktáron készletben ? Felelet az volt „nincs, elfogyott, de újra fog nyomatni, lia a kerület e könyv használatát m i n d e n iskolába be fogja hozni." Erről tanitó társaimtól is, a kik e könyvet szintén használták, hasonlóan voltam értesülve, hogy e könyv csekély használata miatt nem nyomatik. Erre támaszkodott az én nyilatkozatom. Hog}

T pedig nein téves sem hamis alapon tettem azt, erre megdönthetlen bizonyságul szolgál magának a kiadó czégnek ama elismerő vallomása a melyet czikkemben tett nyilatkozatomra — czáfoló soraiban tesz, a midőn azt mondja, hogy ez „olvasókönyv második