Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Koren Pál. A Kis Káté magyarázata

kiadása csak 1893-ban nyomattatott és hogy „ennek a jó könyvnek akárhány száz példánya hever a könyves polczon s. t. b. Ezeknek előre bocsátásával ezikkemben tett nyilatkozatom téves és hamis szavakat, el nem fogadja, hanem vissza ntasitja. Micsinay Pál domonyi ev. egyház tanítója. Prot, egyházi és iskolai lap. „Az egyházpolitikai törvények uj és nehéz viszonyok közé helyezték a keresztyén egyházakat. Az egyházi és valláserkölcsi élet súlypontja a szabad és önkénytes hitélet és hiterő mezejére helyezkedett át." A bajok már mutatkoznak. „Egyik a látható, a külső egyházi, mely a papi jövedelem csökkenése által első sorban a papságot sújtja, de közvetve az egyházat is mélyen érinti. Gyengíti a különben is gyenge lelkészi fizetéseket, rontja a papi állás amúgy is megviselt varázserejét, elkedvetleníti a mostani papi nemzedéket, eltereli az egyházi szolgálattól a tehetségeket s a szellemi decaclentia lejtőjére juttatja a közegyházat. A papnöveldék elnéptelenedése s a tehetséges ifjak elmaradása már is aggasztólag jelzi a közel jövőben bekövetkező nagy hanyatlást. Ezeknek az egyházi és valláserkölcsi bajoknak csak egyetlen egy biztos gyógyszeröK van, s ez : a belterjesebb keresztyén munkásság, ugy a hivatalos egyházi, mint az önkénytes valláserkölcsi tevékenység terén, az egyházban, az iskolában, a családban." Magyar állam, „Újítsuk meg az ősi egyház nyilvános életének hatalmas tényezőit, a zsinati rendszert. Hadd lássuk, kik a mi belső ellenségeink. Vigyük fel a hitvitázó apostolkodást a szószékre és vigyük be a sajtóba, tanitsuk ifjainkat lelkesedni és a hitet védeni az iskolában és azon kívül, karoljuk fel teljes buzgalommal a kath. egyleti életet, azon szerzetes rendeket, melyek hivatásuk magaslatán állanak. Reformáljuk a papképzést, papnevelést és tanítóképzést és főgondot fordítsunk a gyakorlati, nem nagyúrias, de valódi katholikus nőnevelésre. Működésünk koronája pedig az legyen, hogy azon politikai pártok, melyek ellenünk s a keresztény Magyarország ellen küzdenek, egyszerűen lehetetlenekké váljanak. " „RelifliO," Még szét nem ment az országban e lapnak aziránt való figyelmeztetése^ hogy a magyar liturgia ügyéből országos botrány lehet

T ha az illetékes körök idejekorán elejét nem veszik az ügy elfajulásának; még szét sem ment ez a figyelmeztetésünk, midőn a sugalmazott „

Polit. Ert."-ben megjelent egy közlemény a magyar liturgia ügyéről, mely czikk már maga valóságos országos botrány. Pap irta, az meglátszik tartalmán. Nem kevesebb van benne, mint felhívás seliizmára- ókatholicizmusra, autocephal egyház alakítására azon esetre, ha Róma a magyar liturgia ügyében az önkénynek nem enged. Szerencsétlen emberek, kik meggondolatlanul Rómát okozzátok saját tehetetlenségetek kudarcza miatt ! Mit tehet Róma egy háta megett csinált ügygyei egyebet, mint azt mondja : nem kell ; csináljátok rendes uton ; amiben dönteni az én jogom, azt nélkülem minek kezdtétek megcsinálni; hozzatok elémbe tényeket . . . Nyelvért hitet cserélni ! (Helytelen bíz az ! De helytelen az is, ha hitért kénytelen a magyar a tulajdon anyanyelvét mellőzni. A román használhatja Magyarországon a maga nyelvét, a magyar miért ne használhatná? ! S bizony Rómát kell okolni, ha a döntést az köti ki magának !) A „Pol. Ér." papi irója vagy hitoktatója meg nem gondolta, hogy mily botrányt okozott seliizmára való felhívással akkor, mikor az egész világon a pápa felhívására örvendetes elmélkedések tárgya a keresztyének nagy egyesülése egy egyházban ! Ugy értesülünk, hogy a munkácsi egyházmegye lelkes főpásztora erélyesen kezébe vette az ügyet ós Rómában tisztázni fogja az elődei által tett mulasztásokat, a magyarajku gör. szertartású hívek Róma tudtával s legalább is hallgatólagos beleegyezésésével, (Miért nem nyílt helybenhagyásával, mint a románok és horvátok?! Talán csak megadhatná nyugodt lelkiismerettel a magyarnak is Magyarországban azt, a mit megadott e nemzetiségeknek. Furcsa biz az, hogy a magyarnak könyörögni kell Rómában, hogy istenéhez magyarul imádkozhassék nyugodt lelkiismerettel, s vívmánynak tekinti, lia Róma — szemet huny.) Tehát nyugodt lelkiismerettel használhassák nvelvöket az ő saját liturgiájokban. Magyar hirlap, A magyar nyelvű liturgiára nézve "azt irja egy katholikus: ..Itt nemcsak arról van szó, hogy egy felekezetnek töredéke kivétessék egy rá nézve érthetetlen nyelv járma alól, hanem arról, hogy e magyar hazában szerbnek és örménynek, ruthénnek és románnak szabad istent a maga nyelvén dicsérnie, csak épen a magyarnak nem, mert állítólag — tiltja a pápa ; az a pápa, a ki nem régen maga ütött rést a latin nyelv egyetemes uralmán, midőn a horvátoknak megengedte a szláv nyelvű rítust. — Tehát a latin nyelv egyetemességét meg lehet szüntetni a horvátok kedveért, de az egyetemesség jellegével sohasem bírt, nem is eredeti rituális szláv és román nyelvnek csipetnyi csorbát sem szabad szenvednie a magyar javára, még Magyarországon sem ? — Igen mélyen érezzük mi római katholikusok is a megalázást, melyet a magyarnak Róma részéről szenvednie kell. Elkeseredéssel telik meg a keblünk, hogy magyar voltunk mindenütt kisebbítésnek van kitéve ; nemcsak hogy politikai s anyagi fejlődésünk útjába ledönthetetlen akadályok gördülnek, hogy száz külső és belső ellenségünk sanda szemmel nézi legjobb törekvéseinket, hanem még vallásos érzelmünk megnyilatkozásától is megtagadják azt