Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Mayer Endre. Az eperjesi kollegium theologiai internatusa

tervezete szerint ez az intézet nem egyéb, mint valóságos adóprés, a mely az egyháznak minden jövedelmét felfalja, az • államsegélyt éppen úgy, mint az özvegy járulékát, ha az ura esetleg a tagsági diját nem fizette. Ez azonban nem volna baj, ha azután a lelkészekről csakugyan úgy gondoskodna az intézet, mint a hogy kell ! De hát melyik lelkész fog 400—600 frttal nyugdijba menni és mikor? Ha megöregszik! De hát mikor öregszik meg? Gl auf felemlíti, hogy a hivatalból való nyugdíjazás —a melyet báró Prónay egy egyetemes gyűlésen hangsúlyozott — ki van zárva, s a lelkész csakis a „saját kívánságára" megy nyugdíjba ; hogy mit jelent ez a kifejezés, azt megmondja nekünk a politikái élet. De hát ki fog oda kívánkozni? Kikapja hát a nyugdijat? Az özvegynek 200—300 frtnyi segély van Ígérve, de ezeknek is vigyázniok kell a §-okra, nehogy elveszítsék a jogot hozzá. De mindezek daczára a nyugdíjintézet létesülni fog!" A Nemzeti iskola r.az erkölcstanitás az iskolában" czimű czikkében irja : Tény, hogy ifjúságunk nem ismeri az erkölcsöt, amikor az életbe lép, mert mig az iskola arra meg nem tanította, a társadalom még csak arra munkált, hogy netán meglevő erkölcsi fogalmat megrontsa s lelkiismeretén minél inkább tágítson. Nevelte a zsenge lelket saját képére és hasonlatosságára s a mint a nap-nap után szaporodó bűnök, melyek egy-egy Takáts Zoltán-féle esetben mutatkoznak egész mesztelenségükben mutatják, nem tagadja meg mesterét a hű tanítvány. Itt elengedhetőleg kell valamit tenni az iskolának. Igen az iskolának, mert innét kell kiindulnia azon mozgalomnak, mely az ifjúság lelkiismeretét, cselekedeteinek éber ellenőrét edzze, erkölcsi értékét fejlessze s megadja az általános erkölcsi elvek ismeretét, melyeket a leendő embernek ós polgárnak szem elől tévesztenie bűnhődés nélkül sohasem szabad. Itt a legalkalmasabb idő, amikor iskoláink tanterveinek újra alkotásáról van szó, hogy bevigyük az iskolába az erkölcstant. Tudjon inkább valamivel kevesebbet az ifjú a kémiából, vagy a botanikából, de ismerje ama kötelességeket, melyekkel mint az emberi közösség tagja, a közjó érdekében tartozik. Csak egy órát minden osztályba az erkölcstanból, kiindulva, vonzóan előadva s bizonyos, hogy egy emberöltő multán megdőlnek a hamis erkölcsi fogalmak, lesz, a mi most nincs, erkölcsi közvélemény, elítélt és üldözött lesz a bűn és kevesebb is lesz a bűn. Az „1848—49-iki Magyar Szabadságharcz Története" czimű nagyszabású illusztrált munkából most jelent meg a 84.ik füzet, a melyben Glracza György a világosi gyásznapot közvetlenül megelőző eseményeket mondja el a nála megszokott érdekességgel. A füzet illusztrácziói ezek: Bem tábornok körútja a temesvári csatamezőn 1849. aug. 9-én, a temesvári ütközet első hírvivője, Kossuth és Grörgei utolsó találkozása 1849. aug. 10-én. Sárospataki lapok. „A katholikus autonomia és a nem katholikus papok kongruája" szerzője egy nagyon komoly szót intéz mindazokhoz, a kikre rá van bizva ez időszerint a magyar protestáns egyház ügyeinek vezetése: „a mennyiben a róm. kath. autonomiai mozgalmakkal kapcsolatban olyan irányzatok állhatnak elő, sőt máris olyan felfogás nyert kifejezést, a melyek által a protestánsok törvény biztosította jogai hatályon kivül helyeztethetnének s egyenesen arra irányul, hogy az u. n. protestáns kongrua összeköttetésbe hozassék a r. kath. autonómiával : egyházunk, vallásunk és hazánk iránt való kötelesség az idejekorán állás foglalás, a melyből értse meg a magyar kormány, értsék meg a r. kath. honpolgárok, hogy mi protestánsok nem álljuk útját a r. kath. autonomiai szervezkedésnek, mint belkörű intézmény létrejövetelének. de az ellen határozottan tiltakozunk, hogy az országos törvények által biztosított jogok érvényessége egy felekezet érdekei által ellensúlyoztassék!" Magyar állam. „Az állami felügyeleti jognak, mint minden jogállamban minden jognak egyenlőnek kell lennie az összes elismert és bevett vallásokkal és felekezetekkel szemben. Igy kívánja azt a jogegyenlőség. Világos tehát, hogy mindaz, amit ez állami jog sérelme nélkül a protestáns autonómia hatáskörébe vont, mindaz a kath. autonómiát is megilleti s amennyiben e jogok a kath. egyház szervezetével összeférnek, részünkről igénybe vehetők és megkövetelhetők. Végtelen nagy fontossággal bir e tétel a nagyobb javadalmakra való kijelölésnél, a kath. alapok átvételénél, kezelésre és ellenőrzésre egyaránt, nemkülönben az iskolai autonómiánál, szóval épen azon főkérdéseknél, melyeken a kath. autonómia sarkallik. Az állami felügyeleti jogot respektálni kénytelenek lévén, egyedül ez a mód marad fenn számunkra, hogy úgy a korona, mint a közvélemény előtt megvédhessük követeléseinknek jogszerűségét s a vallásszabadság, alapjára helyezkedvén, magunk mind ama jogokat megköveteljük, megköveteljük pedig az állami érdekek sérelme nélkül, melyeket a protestánsok birnak, sőt ha még igy is akadályokba ütköznék, autonómiai jogkörünknek igazságos megállapítása fel kell hívnunk protestáns atyánkfiait is a közös védelemre, világos lévén, hogy ha az állam nekünk az általuk bírt jogkört meg nem adja, az ő szabadságaik sem lehetnek kellőleg biztosítva az állami mindenhatóság irányzatai elől. Ne féljünk a protestánsok autonómiájától, sőt tekintsük azt egyenesen zsinórmértékül az állami felügyeleti jognak és követeljük magunk számára ez autonómiának az állammal szemben birt minden jogait." — (Lám: mennyire tudják a törvény, az igazság azon részét, mely a jogokra vonatkozik, s mennyire elfelejtik a törvény és-