Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Temető - Sass János

igazság azon részeit, mely a terhekre vonatkozik. A protestáns autonómia igazán autonómia: maga szabja meg magának a törvényt, nem egy külíöl­di hatalom, mint a római pápa; továbbá tiszte­letben tartja az állam jogait és érdekeit s nem akarja azt a maga szolgálalába hajlani; maga,vi­seli az önkoimányzat terheit s nem támaszkodik az állam adományaira. Ez a nagy különbség, a miről elfelejtkezni nem lehet, nem szabad!) Kérdés. Közgyűlés, képviselőtestület, egyháztanács az egyházközség liárom szerve az önkoimányzatban. A hatáskör azonban nincs közöttük elég határo­zottan elosztva. Az Alkctmány szerint lehet: 1. közgyűlés a 44. §. teljes hatáskörével ; 2. közgyű­lés a 44. §. hatáskörével, de e. h. i. nélkül ; 3. közgyűlés csak a lelkész és képviselőtestület meg­választásának jogával a 48. §. szerint; esetleg 4. közgyűlés a lelkész és képviselőtestület megválasz­tásának jogán kivül még más, p. o. tanitóválasz­tás jogának megtartásával ; 5. egyháztanács csak az 55. §. hatáskörével; 6. egyháztanács a 48. §. szerint a 44. §. e. h. i. pontjával bővitve ; 7. képviselőtestület a 48. §. szerint a közgyűlés ha­táskörével, de a lelkész és képviselőtestület meg­választásának joga nélkül ; 8. esetleg képviselőtes­tület a közgyűlés más jogainak, p. o. a tanitó választásának jogával is felruházva. A törvény in­tézkedése azonban nem elég határozott. Lehet űgy is érteni, hogy ha valamely nagy gyülekezet képviselőtestületet alkot, azt csak űgy teheti, ha annak a lelkész és képviselőtestület megválasztá­sán kivül minden jogát átadja a 48. §. utolsó szavai értelmében. Kérdés: lehet-e egyháztanácsra ruházni a 44. §. e. h. i. pontjain kivül más jo­gokat is, p. o. a 44. §. c. f. pontját. Vagy ha a közgyűlés ilyen jogokat kisebb testületre akar átruházni, az a kisebb testület már egyháztanács nem, ele csak képviselőtestület lehet? Vagyis hol végződik az egyháztanács és hol kezelőelik a kép­viselőtestület hatásköre? Lehet-e — az egyházta­nács módjára — képviselőtestület szűkebb vagy tágabb hatáskörrel felruházva a 48. §. szerint? A szabályrendeletek folyamatban levő készítésénél ezek igen fontos kérdések, melyeknek tisztázása nagyon kívánatos és szükséges ! TEMETŐ. ! Sass János csöngei nyug. tanitó. Somogymegyében N.-Pátróban hivataloskodó Sass János és Győré Éva szülőktől 1810. jan. 18-án származott. Atyja e gyülekezetben az 1804. évtől kezdve az 1849-ig tanitói hivatalt viselt. Ezen gyülekezetben kezelte meg elemi iskolai tanulmá­nyait, hol 12 éves koiáig kivivta a jó irás, szám­vetés, valláshoz tartozó erényes kiképeztetéset és kiváló éneklési tehetséget. Így ezek után a csur­gói ref. collegiumba vitetett s ott három év alatt a latin nyelvet szigoiű támlás mellett annyira vitte, miszerint azt beszédben is képes volt hasz­nálni. Imént Sopionba vitetett, hol syntaxist, poé­sist, retorikát tanult. Bevégezvén ezen osztályokat, a beteges telpéczi tanitó mellé kéretett s küldetett ki, mint a legs'olidabb magaviseletű és jó éneklő ; 100 frt és teljes ellátással dotált segédtanítói ál­lásra. A teljes ellátás abból állt, hogy mindennap más-más szülő hivta meg ebédre. A tanulók száma 190 volt, de ezeket 1829. clecz. 23-ig taníthatta, mert az épp karácsonynapján a győr-szemerei gyü­lekezetbe tanítónak megválasztatott. A tanitói fizetés állott: 150 frt készpénz, 18 pm. rozs és 4 pm. búzából, egy szekér széna s annyi szalma, 2 ölfa és egy hold kukoricza földből, tanítvány 15—20, tandíj 1 frt. Ezen állomásán nősült meg, nőül véve a bőnyi születésű Zeller Zsuzsánnát. Innét 1834. okt. 10-én a vasmegyei csöngei egyház hivta meg rendes tanítójának, mit el is fogadott, hói 1894. évig működött. Itt, mint 50 éves tanitó kapta a koronás ezüst érdemkeresztet, itt tar­totta meg a gyülekezet 60 éves tanitói jubileumát 1889. év aug. 7-én a templomban. Mely alkalom­mal a megyebeli lelkészek és tanitók személyes megjelenésükkel üdvözölték és méltatták, nem szólva a már őszbecsavarodott hajú tanítványok­ról, kikuek megjelenésük és hálás tiszteletet adá­suk meghatotta a jelenlevőket; továbbá a nagy­számú rokonokról. Nyugalomba vonulása után még három évig unokájánál, ki örökölte nagyatyja hi­vatalát — lakott s 1897. július hó 4-én 88 éves korában halt meg. Temetését a csöngei ev. egyház rendezte. A szertartást három lelkész végezte. Hütt er Zsigmond helybeli lelkész a háznál mon­dott gyönyörű költői ihlettségű imát, a templom­ban Varga Gyula bönöczki lelkész-esperes tar­tott megható beszédet, feltüntetve a megbolelogul­tat olyannak, mint a ki igazán bevégezte az életét és nemesen töltötte be hivatását, űgy is mint ta­nító, űgy is mint családapa. A temetőben Nagy Sándor nemes-elomolki lelkész, volt esperes, mon­dott imát, elbúcsúztatva övéitől a drága hallottat. Végezetül a tanitói kar gyászdalt énekelt. A bolelogultnak nyugalomba vonulásakori sza­vait idézem : „Elég immár az Istennek hozzám volt nagy irgalma és kegyelme ! Ily hosszú időkön keresztül megtört testtel csak azt mondhatom: a lélek ugyan kész, de a test erőtelen; habár jelen­leg nyugalomba helyeztetve vagyok is, vágyódom az örök nyugalom helyére költözködni." — Immár ott nyugszik ő. Lengjen porai fölött béke ós áldott emlékezet !

Next

/
Thumbnails
Contents