Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Koren Pál. A Kis Káté magyarázata

kegyelmét nem várhatjuk, azért Ígérjük, hogy szivünkből kiirtunk minden gonosz indulatot, boszszúállást s megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Tehát itt ígéretről van szó s ezt kell bővebben kifejteni. Mindenesetre helyesebben tett volna szerző, ha itt magyarázatába bele szövi az „irgalmatlan szolgádról szóló példabeszédet. Szembeötlő tévedés és egyúttal ellentmondás fordul elő a hatodik parancsolat magyarázatánál, midőn arról beszél, hogy kerüljük a rosszak társaságát s igy rosszat ne lássunk, ne halljunk, azután igy folytatja: ..És ha mégis kénytelenek vagyunk látni, vagy hallani a rosszat, akkor úgy rázzuk le lelkűnkről a szennyet, mint látjuk, hogy a vízből felmerülő madár lerázza fehér tollairól a tisztátalan vizet. Őrizzük lelkünk tisztaságát! Mert a mint nem lehet az egyszer beszennyezett havat tisztára mosni, úgy lelkünk elveszített tisztaságát nem lehet többé visszaszerezni."' (26. 1.) Azonkívül, hogy a hasonlat itt nagyon is sántít, a tévedés már ott kezdődik, a hol a rossz dolog látását, hallását egynek veszi a lélek szenynyèvel, holott ez alatt mást nem érthetünk, mint az egyéni bűnt. — Továbbá a lélek szenynyének lerázása nálunk nem megy olyan könnyen, mint a vizimadárnál a tisztátalan víztől való megszabadulás. Bűnbánat, Jézus Krisztusba vetett élő hit kell oda, hogy lelkünk szennyétől megszabadulhassunk. Itt a gyermek ismét hall egy költői képet, de nem nyer útmutatást az igazi erkölcsös életre, melynek alapja a hit. — Ezt még tán meg lehetne bocsátani, de az utána következő mondattal megczáfolja azt, a mit előbb mondott: T. i. igy folytatja: ..Mert a mint nem lehet az egyszer beszennyezett havat tisztára mosni, úgy lelkünk elveszített tisztaságát nem lehet többé visszaszerezni." Ha lelkünket beszennyezzük, akkor elveszítjük lelkünk tisztaságát. Az előbbi mondatban azt mondja: rázzuk le lelkűnkről a szennyet, szerezzük vissza lelkünk tisztaságát, itt pedig azt mondja, hogy ezt nem tehetjük. — Könnyű játszani a szavakkal, de nagyon veszélyes; mert szerző ezen eléggé meg nem gondolt, felületes hasonlatával a bűnbocsánatba, Isten kegyelmébe, a megigazulás tanába vetett hitet, az evangéliumnak, amaz örömhírnek lényegét valósággal megtagadja. Ha szerző magyarázatának megírása alkalmával jobban forgatja a bibliát, ott bizonyára szembeötlik a bűnös asszony példája, a ki elveszítette volt lelkének tisztaságát, de bűnbánatával, hitével visszaszerezte : „ A te hited tégedet megtartott. Eredj el békességgel!" (Luk. 7. 50.) Szerző azonban maga is megczáfolja fentebbi ítéletét az ötödik kérés magyarázatánál, hol igy szól : ..Es mégis az ember úgy irtózik attól, hogy könyeivel tisztára mossa lelkét, mint a rosz gyermek a mosakodástól" (92 1.) Tehát mégis tisztára moshatjuk lelkünket. Sok helyütt csak a szó után indul, nem tekinti a tulajdonképeni tárgyat; p. o. az ötödik parancsolat magyarázatánál: „Azonfelül a gyűlölködő nemcsak másnak, hanem önmagának is g y i 1 k o s a, a mennyiben kiöl ma g áb ó 1 m i n d e n n e m e s e b b érzést" (21 1.) Az ötödik parancsolatban úgy felebarátaink, mint saját magunk testi életének megvédéséről van szó, tehát a gyűlölködő vétkezik ugyan az ötödik parancsolat ellen, de nem azért, mert „kiöl magából minden nemesebb érzést", hanem azért, mert az irigység, harag, bosszúállás, gyűlölködés emészti, rontja testi egészségünket is. — Továbbá kikap egy szót az összefüggésből és azt önkéuytesen magyarázza. P. o. Luther a harmadik hitágazat magyarázatában a szentlélek munkájáról ezt mondja: ..A földön az egész keresztyénséget liivja, gyűjti" stb., ehhez szerző a következő magyarázatot fűzi : Gr y ű j t i lelkünkbe a bölcseséget, mint a hogy a méh a mézet ezer virágból összegyűjti ós a sejtekbe lerakja, úgy Isten szent lelke az evangéliumból szedi a bölcseséget és lerakja sziveinkbe." (68 1.) Az evangeliumi bölcseség megszerzéséről nem itt, hanetn az evangelium által történt mégviíágositás megmagyarázása alkalmával lehet szólani. Van szerzőnek több Ítélete, a mit inkább csak ötlet számba lehet venni. P. o. a harmadik parancsolat magyarázásánál: „Nehogy csak a n a g y ünnepek ünneplését tartsuk kötelességünknek, azért nem ünnepet, hanem a szombatot, a heti ünnepet nevezi meg." (13 1.) Ezzel rokonságban van a következő erőszakos magyarázat : „Azzal, hogy a kátéban (negyedik kérés) felsorolt sok életszükség közül csak egyet, csak a legszükségesebbet említi, azt a d j a értésünkre, hogy mi is érjük be kevéssel, a legszükségesebbel." Nagyon szereti a frappans szójátékokat s ezek oly jellemet adnak a magyarázatnak, mely a vallásoktatás természetes hangjával, a kenetességgel ellenkezik. Például: „Az ember a dögnek kerüli még a szagát is. Úgy kerülje a rossznak még a gondolatát is, mert a ki lelkében a rossz gondolatokat el nem fojtja, hamar elfojtják annak lelkét a rossz gondolatok." (24 1.) „Akkor nézzük felebarátjaink hibáit vastagoknak, midőn az emberek iránt való szeretetünk vékony." (33 1.) „Mikor rnásnak a szerencséje hervad, akkor kezd virulni az irigynek öröme." (37 1.) „Jézus oly tanitó, ki a legtökéletesebb tant hirdette, saját életét tanította és saját tanát élte." (55 1.) Ezek és ehhez hasonlók vallásos elmélkedésben bátran megállhatnak, de nem valók sem vallástani kézi könyvbe, sem vezérkönyvbe, különösen akkor, ha még külön magyarázat kell hozzá. Néhány hasonlatnál több hasonló dolgot halmoz egymás mellé, a mi csak olyan hatással