Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Anonymus. Súlyos vád

tudata volt, a mint azt ősrégi kifejezések tanúsitják. A fúriák üldözése, a tisztító tűz gyötrelme, a bűntudat súlya, terhe stb. az emberi testszervezet élettani működésének elnevezései. Igy az ember annak tudatára jött, hogy van e világon bíró, ki megítéli cselekedeteinket, vájjon jók-e azok vagy roszak, ós világosan tudtunkra adja, ha tetteinkkel meg van elégedve, megmondja, lia nincsen. Aztán az ember életét e földön folytonosan veszélyek környezik. Az egész világ oly módon van alkotva, hogy annak minden erői folytonosan hatnak egymásra egy oldalon fejlesztőleg, más oldalon rombolólag. Tűzvész, árviz pusztítja vagyonunkat, vadállatok és emberek kiszámithatlan és gyakran pótolhatatlan károkat okoznak. Testi erőink elvesztése, kedveseinktől való örök elválás oly pillanatok az életben, a midőn a visszaszerzés reménye, bizalom önerőnkben nem vigasztalhat. Hasztalan itt minden emberi igyekezet, hiába készteti a nő férje Jiideg tetemét, hogy szemeit felnyissa, hogy megmerevült ajkai újra szóljanak, hiába borul keblére, hogy azt felmelengesse, hiába szólítja őt. Es hiába vannak kincsei, melyeken kész volna a kedvest megváltani, ész, szeretet, akaraterő mind tehetetlen erők, melyek az elveszettet vissza nem adhatják. Es nincs kilátás arra, hogy a veszteség valaha pótolva legyen. A kedves lény elveszett végkép és örökre. És hiába ébred fel bennünk a megtorlás, a bosszú gondolata, hiába ontjuk vérét annak, ki kedvesünk halálát okozá, hiába indul az elkeseredett szivü egyén társai ellen, hogy elöljön környezetében minden örömöt, ha már az ő öröme oda van, semmiféle cselekedet, semmi törekvés nem ád a léleknek megnyugvást: „Azt a kis patakot, mely a szivet hajtja, Ha egyszer elapadt, ki nem pótolhatja Oczeánja vérnek !" De a lélek, e végetlen isteni erő a véges lényben, az ő természete szerint megnyugvást, megelégedést, összhangzatot óhajt, arra törekszik. Miként a testben, az anyagi alkotmányokban szükséges, hogy meg legyen az erők egyensúlya, mely nélkül semmiféle épület fenn nem állhat, — ledől ; úgy a lélekben is szükséges a különféle erők és indulatok egyensúlya, ez hozza létre s tartja fenn az összhangzatos nyugalmat. Természetellenes és ennélfogva a létet veszélyeztető állapot tehát az, ha öröm, vagy fájdalom, bármiféle indulat túlnyomólag igénybe veszi a lélek erőit, megindítván azok egyensúlyát. Nem tarthat ez az állapot huzamos ideig, vagy pedig összedől, megszűnik az egyén léte. Az önfentartás ösztöne hajtja a lelket, hogy e vigasztalhatlan, reménytelen állapotból kimeneküljön, vigasztalást, enyhülést, megnyugvást keressen. A szenvedések által felkorbácsolt kebel hullámain a pótolhatlan veszteség felett töprenkedő ész előtt az atyai gondviselés csudálatos, megfoghatlan működése folytán megjelennek ama szép, gyönyörűséges, vigasztaló gondolatok, melyek az embert a végetlenre, a végtelen szeretet örök kútforrására utalják, „Es minden hasztalan, e földet megfntám Ke-esve enyhülést fájdalmim közepett, S oda juték vissza sok keresés után : Nem gyógyith't meg más, mint ki megsebhetett !" Igy keletkeznek az emberben ama sokféle gondolatok, melyekben ő évezredek óta vigasztalást keresett, ama sokféle feleletek, melyeket különböző népek, különböző korok arra a kérdésre adtak : hol találunk vigaszt szenvedéseinkben. Igy keletkezett ama biztos;' kiirthatlan hitnek, miszerint van vigasztaló á földi életben, oly változatos, különféle tartalma. Az ember érzi, hogy véges, gyarló létére végtelennel áll szemközt, érzi e kettő közti különbséget, érzi, hogy sem kutatás vágya ki nem elégíthető, hogy ismeretköre korlátolt ' s a tárgy, mit meg kellene ismernie, korlátlan, sem ereje, sem hatalma nincs ama rettentő erőkkel szemközt, melyek működését itt-ott' reszkető szívvel szemlélte. Érzi, hogy nem valami láthatlan és mégis működése nyilatkozataiban tisztán felismerhető erő. mely cselekedeteinek bírája, szenvedéseiben vigasztalója. Ez az érzet fensőbb lénynek — végetlen erőnek —~ létezése felől, oly lénynek, mely az embernek és az egész világnak életére bármi módon befolyással van, ez az érzet — nevezhetjük tudatnak is — a vallás. SASS JÁNOS. Sútyos vád. A Luther-társaságnak októberi közgyűlésén hangzott fel a vád, hogy egyházi lapjaink egyike sem áll a kor színvonalán. Ily vádat emelni könnyű, — visszautasítani is könnyű