Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Hörk József. Női ideálok

„Istenem ! Istenem ! miért hagytál el engemet'?" — hangzik a keresztfáról. — Jaj a szivem megszakad ! — zokog az anya. — Ifjú álmok, tündérszép remények, hová levétek? — Lehullott fejem koronája! — Meg van alázva szivem a porig . . . Meg van sebezve, — hét sebből vérzik! — Ki ácl vigaszt sajgó lelkemnek? — Ki ád irt szétmarczangolt szivemnek? — ha ő is, Ő, ki sok szerencsétlent tett boldoggá, — ki a rossz szellemek, az ördögök felett is diadalmaskodók. -- ki a halál hatalmát is megtörte. — meghal ?" És ott állott megtörötten és ott állott megsebzetten, az, a kire rosszat nem mondhat a földnek rossza : S t a b a t mater dolorosa!" A nagy szenvedő. — A szenvedések és a szenvedőknek angyala ! — minden anyai fájdalom vigasztalója. — minden kétségbeeső anya lelkének megaczélozója, - támasza: „Stabat mater dolorosa ! . . . . III. Mária Magdaléna, a hit angyala. De hallga! . . . ..Mi zaj riad? — Mi nép tolong?" . . . Lelkes asszonyok hirdetnek csudát! — Az hirdet kipirult arczával, fénylő szemekkel, ziláló kebellel — nagy, nagy örömet, — a kiből (Márk 16. v. 9, Luk. 8. v. 2.) a nagy megváltó egykor hét ördögöt űzött volt ki. Az, a ki nézte a végtelen nagy szenvedést, az életnek, az élet urának a halállal való küzdelmét. — a ki hallotta, hogy még a durva katona is elismerte, — látván a fenséges halottat nyugodtan lépni át az e világi életből a túlvilági életbe, — hogy: „Bizony Istennek fia vala ez!" — Az, a ki látta a megtörött szemeket, a megmerevedett tagokat, — a ki látta, mint tették őt arimathiai József új kősirjába, (Máté 27. v. sk.) az, a ki társával ott ült „a koporsó ellenébe," — az hirdet nagy újságot, nagy örömet, nagy csodát, — az hirdeti, hogy — él! Oh! hiszen ő teheti! Mert ;,a szombatnak végén, mikor virradna a hétnek első napjára, elméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy meglátnák a koporsót," (Máté 28. v. 1.) és ime csodálatos égi jelek között hirdeti nékik az Ur angyala : „Nincsen itt ! Feltámadott ! — Galileában meglátjátok!" . . . „Es mikor nienének, hogy megmondanák az ő tanitványinak, ime Jézus eleikbe mène, nékik ezt mondván : Egészséggel ! — Azok pedig járulának és mpgfogják az ő lábait és térdre esvén tisztelék őtet !" (Máté 28. v. 9.) Leborulva imádták őt! „Akkor monda néki (v. 10.) Jézus: Ne féljetek ! — Menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Gralileába, ott engemet meglátnak." — Es — „elméne Mária Magdaléna hirdetvén a tanítványoknak, hogy ő látta az Urat ós hogy azokat mondotta volna néki!" Imé a hitnek angyala! A hála, az isteni jótéteményekért szivében élő hála fűzi őt a Jézushoz s a halál daczára — hirdeti az élőt — és mintaképévé lesz minden hivőnek, mert szerinte, „a ki ő benne hiszen, még ha meghalna is — él!" (Luk. 11. v. 25.) IV. P r i s c i 11 a, a szeretet angyala. Szülei Pontusban, a fekete tenger partjain laktak. De jött egy ifjú, kit megszeretett, kihez férjhez ment. Szeretete oly odaadó, — oly önfeláldozó volt, hogy minden zúgolódás nélkül követte férjét Aquilát a távol nyugatra — Rómába. Tudta, hogy ott nem lesz oly csendes, olyan boldog élete, a milyen volt a hazai földön, a kedves otthonban ; — de hát mindegy, — ő szerette férjét, — férje volt neki mindene és a merre az ment, — ő is arra ment; a mit az kivánt, — azt tette ő. A teljes odaadás,. — a teljes önfeláldozás, a teljes önátadás képét mutatta. Nem bizonyitéka-e ez annak, hogy ő igazán szeretett? — Hiszen a ki igazán szeret, az önmagát semminek tekinti és csak abban és az által boldog, lia annak, a kit szeret szolgálhat, ha annak kedvére tehet, lia annak érdekében áldozatot hozhat ! — Mit sem törődik a világgal, saját vonzalmaival, vágyaival sem, ha azt kell bizonyítania, hogy felesége annak, a kit szeret! Jött a szenvedés ! Claudius császár mind kiűzte a zsidókat Rómából. Újra nagy útra, — veszedelmes útra kellett szállaniok, — a zúgó, — az ellenséges tengereken kellett kalandozniok. Nem zúgolódott. — Panasz nélkül kisérte útján férjét s eljutottak Korinthusba s férje folytatta mesterségét a sátorcsinálást Egyszer egy csodálatos idegen férfiú jelent meg házukban ! — Férjével együtt jött, — tehát kedves volt előtte. — Elbámult tudásán, beszédén. — Az is sátorponyvakészitő volt. — Az is keletről jött, — az ősi hazából — Palaestinából ; — nemzetiségére nézve az is zsidó. (Apóst. csel. 18. fej. v. 1—3.) Csodálatos! — E férfiú beszéde, oktatása a mint meggyőzőleg hatott a férjére, — úgy őt is megnyerte. — E férfiú Pál apostol volt! Mint igazán egymást szerető házastársakhoz illik, egyszerre gyuladt ki az evangelium világossága az ő és a férje sziveben, lelkében ! Férje szerette Pál apostolt, tehát ő is szerette.