Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Hörk József. Női ideálok

íme, a lelkek egysége. — Az pedig megszerettette velők a Krisztust. Hogy szerették, be is bizonyították ! — Mikor Pál elhagyta Korinthust és Ephezusba ment, — vele mentek. Es milyen nagy szolgálatot tettek itt a nagy apostolnak ! Hallgassuk csak meg az apostolok cselekedeteinek íróját : Apóst.. Csel. 18 v. 24. 26. „Egy zsidó pedig, kinek neve Apollós vala, alexandriai nemzet, ékesen szóló férfiú, jőve Epheznsba, ki az Írásokban tudós vala ... Es kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában, — kinek tanítását mikor hallotta volna Akvilla és Priscilla, melléjek vevék őtet és nyilvábban megtaniták őtet — az Istennek útjára." Tehát e rendkívüli embert is megnyerik azon ügynek, — melynek Pál apostol a főembere. Ez nem elég (1. kor. 16. v. 19.) ók a Pál iránti szeretetből, — megszerették a Krisztust, — most meg a Krisztus iránti szeretetből szeretik mindazokat, a kik a Krisztuséi — és imé az egész ephezusi gyülekezetet házukba fogadják. Pál veszedelembe került és imé ők életök veszélyeztetésével mentik meg őt. — Mint Pál apostol mondja: Róm. 16. v. 4. „kik az én életemért adák az ő fejeiket: kiknek nemcsak én adok hálákat, hanem minden pogány gyülekezetek is." Majd újra visszaköltözködtek Rómába. Pál itt is felkeresi őket köszöntéseivel. Ok pedig a megszeretett Krisztus népét itt is házukba gyűjtik, — mint egykor Korinthusban és Ephezusban. Nemsokára beborult Róma felett az ég. Nero uralma állott be. Újra futniok kellett ... de annak veszedelme, kit oly végtelen szerettek, — Pál veszedelme, visszahívta őket. Szerető szivök nem engedte, hogy attól a végveszélyben távol maradjanak — ós ime inkább vele haltak, semmint elhagyták volna őtet. A martyrok történetének lapjain mindketten mint az Úrért hősileg halt vértanúk említtetnek. — Szép életöknek, szép halál lett a vége. Nos, hát kell-e nagyobb szeretet, mint olyan, — a mely elhagy hazát, szülőt, — csakhogy kisérje, csakhogy kövesse annak lépteit, — a kit szeret? . . . Kell-e nagyobb szeretet annál, mely annyira egygyé lesz szeretete tárgyával, hogy önkéntelen is, észrevétlen is, — minden kényszerítés, — önámitás, — önrábeszélés nélkül is azt szereti, a mit szeretett fele szeret, — azt teszi,-—a mit az tesz? Kell-e nagyobb szeretet, mint azon lény, mondjuk nő, — szeretete, ki daczára a női félénk természetnek, zúgó tenger habjaira mer szállani, — mert férjét ott látja? — belérohan a halálos veszedelembe, — mert férje azt teszi, — teszi egy bár nem is idegenért, — de még is egy harmadikért ? — Kell-e nagyobb szeretet, mint a nő szeretete, — midőn a halálba is együtt megy férjével és boldog bele, hogy mehet vele? Íme Priscilla a szeretet angyala, főleg férje. — de érette Pál iránt — s ezért ismét a Krisztus iránt érzett szeretetéért. Igaza van Pál apostolnak „a szeretet mindeneket eltűr," — az igazi szeretet „soha el nem fogy." 1 kor. 13. v. 7. 8. (Folyt, köv.) BELFÖLD. A tordasi (fehérkomáromi egyházmegye) ág. h. ev. ker. egyházközség közgyűlése egyhangúlag elhatározta, hogy az ott minden harmadik vasárnap és a sátoros ünnepek másodnapján tartatni szokott tót nyelvű isteni tiszteleteket végleg beszünteti, — s ezzel belépett a tiszta magyar gyülekezetek sorába. — Ez az eredmény kiválólag Jankó Dániel lelkész ós érdemült esperes (a nemrég elhalt hires festő: Jankó János testvéröcscse) érdeme, ki negyedszázadon át tartott czéltudatos és fáradhatlan munkájának gyümölcsét ime élvezheti. Az iskolában hűséges munkatársa volt neki Podhraczky János tanitó. — A magyarosodás terén a fehérkomáromi egyházmegye szép múltra tokinthet vissza. A két szab. kir. városban, Rév-Komáromban és Székesfehérvárott, a buzgó lelkészek működését nagy mértékben előniozdjtotta a városokban mindenütt rohamosan hóditó nemzeti cultura. De ezektől eltekintve, az utolsó két-három évtizedben teljesen magyarrá lettek a következő tót nyelvű egyházközségek : Szák, Bokod és Yeleg. Van még az esperesség területén két vegyes nyelvű egyház, ú. m. Oroszlány (m. t.) és Ondód (n. m.), de a haladás ezekben is szembetűnő. Remélhető, hogy 25 év múlva az egyházmegye területén nem lesz idegen nyelvű gyülekezet; különösen, ha Ondódon is felállíttatnék már egyszer az annyira szükséges kisdedóvó intézet. —r.—j. A budapesti esperes-kerületi r. kath. papság gyűlést tartott, melyen a nyugdij és a segélyalap kérdéséről tanácskoztak. A főegyházmegye papi nyugdíjügye és az elaggott papok segítő alapja került először szóba. Három éve már megállapodott a kerület abban, hogy a plébánosok 15, a káplánok 6 és a hitoktatók 3 írttal járuljanak ehhez az alaphoz. A határozatot azonban csak részben érvényesíthették s a kérdés máig is a kezdeményezés stádiumában van. Eues éra József azt indítványozta, hogy a nyugdij legkisebb összegét évi 800 írtban állapítsák meg s ez az álláshoz és a szolgálati évek számához képest emelkedjék. A budapesti tanári kör a következő indítványt melegen pártolja, elfogadja: „Tekintettel arra, hogy az erkölcsi képzés nemcsak egyenrangú az