Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Hörk József. Női ideálok

Nő ideálok. Jelen, megváltoztatott alakjában felolvastatott az 1897. márczius 6-ikán Pozsonyban tartott „protestáns estén." 1. Deboráh, a szabadság angyala, — „Izrael anyja." Ráma és Bethel között, Efraimnak hegyén állott Deboráhnak pálmafája. Ott lakott ő férjével, Lappiclóth-tal. ' Jósnő volt, bölcs. — előre, — a jövőbe látó. De első sorban anya. A pálmafa árnyában ringatta fia bölcsőjét. Egy pálmalevél hűs szellőjével hessegette el a legyeket, melyek az alvó gyermek édes álmait zavarni akarták. — Izrael földének mindenféle bogarai törtek az alvó gyermek ellen. De az anya résen állott .... Most egy hullámzó tábor közeleg ... — Tarka a ruhája, — még tarkább a beszédje! ítéletért jőnek hozzá ! — Szivrehatóan panaszkodnak. — Nyakukon az ellenség. Zaklatja, pusztítja őket! — — Es megszólal az anya: — Hívjátok Bárákot, Abinoám fiát ! — Megjön. — Menj el, — mond Deboráh — végy magad mellé 10 ezer férfiút és verd el az ellenséget! — Ha Te is eljösz velem, elmegyek ; ha Te nem jösz velem, nem megyek, — felel az. — Én elmegyek veled, — de nem lészen tied a dicséret ez úton, mert asszony kezébe adja az Ur az ellenséget. Sisera hada állott vele szemben. Nagy, erős had az, 900 vas szekérrel. De Deboráh nem hagyta gyermekét — Izraelt! — Szembe szállott a szörnyű haddal, — Sisera hadával Es megfutának ... És Deboráh kezébe esék a gazdag zsákmány. Megerősödék és meggazdagodék az Izrael. Futott maga Sisera is. Asszony elől, asszonyhoz menekült. — Jáhelhez a Kéneus feleségéhez, — kivel jó barátságban állott. De. — asszony és férfi közti perben, az asszony — az asszony pártját fogja. -— Jáhel megölve szolgáltatta ki Deboráhnak — Siserát. Hogy igy 20 évig nehéz járom által elnyomott fiának, — Izraelnek, — mert Jábin Kánaán királya „elnyomta vala felette igen Izrael liait húsz esztendeig," — ellenségeit a Sisera hadát és Siserát magát elverte és megölte, — mint az anya, — midőn a szunnyadó gyermekére, beteg fiára törő ellenséges állatot eltapossa, hogy annak üditő, friss álmot biztosítson : dalolni kezdett és dala ma is zeng, — mindnyájan ismerjük: Deboráh énekét! •— Veleje cseng füleinkben: „Áldjátok az Urat! — Én, én — az Úrnak éneket mondok . . . . Elpusztultak vala a városok Izraelben, mig nem én Deboráh felkelek, — mint anya Izraelben! . . . Valahányszor gonosz az Izrael és új isteneket választ, ... az ellenség a kapu előtt ... De áldjátok az Urat, mert az Úr erőt adott nekem . . . „A menyekből harczoltak mellettünk ... És bár büszke Siserának büszke anyja az ablakon néz vala és csácsog vala : „Miért késik ae ő szekere megjönni? — Avagy nem a nyert prédát osztják-e? — A szép tarka öltözékeket?" — lm elveszének a Te ellenségeid oh Uram — mind ! -— Áldjátok az Urat!" — Felel rá Deboráh! Igy tett Deboráh — Izraelnek anyja. „Á kik az Urat szeretik, — legyenek olyak, mint a nap. mikor feltámad az ő erejében!" „És eképen megnyugovék a föld 40 esztendeig!" (Birák könyve 4. és 5. fej.) II. Mária. Krisztus anyja, — Isten anyja, — a szenvedés angyala. Glyönyörködék benne ! ... Oh mi szép volt \ mi okos volt ! . . . Mint növekedék bölcsességben, — Isten és emberek előtt való kedvességben . . . (Luk. 2. v. 51.) Mily deli ifjúvá, mi szép, sugár termetű férfiúvá fejlett ! ... Az az okos beszéd is ott a bölcsek között, a templomban. (Lnk. 2. v. 46.) Az a pár napi gond, hogy hová lett? ós az a nagy öröm, hogy a legjobb helyen volt! . . . Az a kánai vidám menyegző, — az a csodálatos jóakarat . . . mint lett a viz borrá ! Ján, 2. v. 1—10. — Azok a tömegek, melyek őt lelkesedve, - sokszor étlen-szomjan követték . . . Az a mindig diadalmas szellemi harcz, melyre az Írástudókkal és farizeusokkal kelt ... Az a végtelen bölcsesség, melylyel szólott .... Az a 'végtelen szeretet, jóság, melylyel segített, gyógyított, — megmentett! . . . Az a virágvasárnapi, Máté 21. v. 1—9. az a bevonulási ujjongó nemzet. — az a királyi hódolat — az az uralkodói fenség ! . . . — Istenem! Istenem! Álom volt ez csupán? — Álmodom én? — Vagy ébren vagyok? . . . Fiam-e az, a ki itt a keresztfán függ? — Ján. 19. v. 25. sk. — Nem csalnak szemeim? —A világ megváltójának mondotta, hitte magát és méltán — és most a gazok rút halálával hal meg? — Hasztalan törlöm szemeimet, ki nem türölöm belőlök e gonosz álmot! — Álomnak hiszem, — mert amaz a való, — és még is — fájdalom ! fájdalom — oh szivem ! — ez is tény, — borzasztó, — eltagadhatatlan, — kézzel fogható — tény. — Azért futottam-e én véle Egyptomba, — el. messze, — messze, — hogy ilyen halálnak mentsem meg őt? — Iszonyú Heródes! — Csak ezért öltél le, — ezért gyilkoltál te annyi, — de ann^i ártatlan csecsemőt?—Máté 2. v. 14—17. — Óh „Ráchel siralma" hol vagyon vigaszod?