Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Gabányi Árpád. Caraffa

túl. történelmi kép hat szakaszban. A munka kapható Budapesten, József-körut 47. sz. a., a „Kossuth Lajos hírlapja" kiadóhivatalában. Ara 3 korona. Eperjesen — a hazai protestantizmus kiváló klasszikus e helyén — nincsen eddigelé az 1687-nek, az akkor és ott vallásukért, egyházukért, honhűségükért mártírságot szenvedett evangélikus honfiaknak emléke. Az ott s' akkor kiszenvedett ártatlan vértanuk minden embeii érzelemből kivetkőződött hóhérjukkal együtt mintegy az örök feledés sírjába vannak temetve. Kik vajának és mik voltak ezen martirok? Nem tudja azt az ezredik magyar ember sem. Közöny-e az, avagy kicsinylés, avagy néma megnyugvás? . . . Mindenesetre nagy mulasztás! Az 1687-iki ott Eperjesen átszenvedett nagy gyásznapokról nagy gonddal és történelmi pontossággal megirott művek a nagy közönség előtt legnagyobb részben ismeretlenek. — Rezik, Schmäl, Vizer sat. idevágó munkái kéziratokként őriztetnek az ország különféle múzeumaiban. Ezeket és más — e borzalmas esztendővel és ennek eperjesi rémjeleneteivel — foglalkozó munkákat tanulmányozta Grabányi Árpád (Eperjes város szülöttje, a nemzeti színház tagja, egyszersmind hírneves írónk) és a fennkitett ezim alatt a rendelkezésére állott történelmi létforrások felhasználásával és az ezen kúíforrásokból átvett szólamok szövegszerinti hű idézésével „drámai formá"-ban oly művet alkotott és adott ki, mely a kínszenvedett és az ártatlanúl kiszenvedett evangelikus hősöknek méltó emléket állit, — és a mely műnek megszerzése a martirok emléke iránt való kegyeletszerű kötelessége minden hazai intelligens protestáns családnak. — Remegő kézzel bár, de történelmi hűséggel, igazságosan minden nagyítás nélkül van e műben megírva minden, — enyhítve csak az, a mire a szerző által választott forma és az örök szép törvénye feljogosított. — A fantáziának a költő csak az események csoportosításában és ott engedett némi tért, a hol a história összes adataival cserben hagyta. A „Néptanítók Lapja ' az ismétlő iskolák hitoktatásával foglalkozik abból az alkalomból, hogy az ismétlő iskolák reformja végre valahára szintén napirendre került. A figyelemreméltó czikk a többi között a következőket írja: „Szinte hihetetlennek látszik, hogy népoktatási törvényünk megalkotásának 28-ik évében a törvény és miniszteri rendelet világos szavai daczára, ilyen anomália és törvénytelen állapot létezhessék. Hisz hazánk valamennyi, mindenrangu és rendű iskolájában, kezdve a népiskola első osztályától fel egész a középiskola és tanítóképző utolsó évfolyamáig, a hittan valamennyi kötelező tantárgy közül legelső helyen szerepel. Csak az ismétlő iskola, a népiskola kiegészítő része, tegyen kivételt? Az ismétlő iskola, melynek növendékei legnagyobbrészt a népnek, annak a népnek gyermekeiből kerülnek ki, melynek — miniszterünk szerint — igaz vallásosságától függ hazánk fennállása? Megvonjuk-e a gyermektől a hittan tanítást épen abban a korban, melyben legnagyobb és legerősebb erkölcsi támaszra van utalva, hogy a minden oldalról őt körül vevő csábitgatások a jó erkölcs útjáról le ne térítsék? Ez nem lehet az ismétlő iskola feladata. Ezen sürgősen segiteni kell. Segíteni, míg nem késő. Most még az a kérdés merül föl, vájjon a miniszteri tanterv által az ismétlő iskolák részére megállapított heti óraszámban benfoglaltaíik-e már a hittani óra is? Nézetem szerint nem foglaltatik ugyan benne, de leghelyesebb megoldásnak tartom, lia a téli hónapokra szabott heti 5—5 órából 1—1 órát a hittanra szánunk; a nyári idényre megállapított heti 2—2 órát pedig 1—1 hittani órával megtoldjuk. Sárospataki lapok, ..A jubileumi év Után- fájdalommal jegyzi meg: ..a jubiláris esztendő örömérzései között is éreznünk kellett, hogy mi protestánsok nem vagyunk azok s olyanok, a mik és a milyenek a r. katholikusok. A magyar protestánsok nem voltak tényleges résztvevők azokban az országos ünnepélyekben, melyeket az állam rendezett. Mindenütt csakis a klérus szerepelt. . . . Mellőztettünk minden vonalon, a hol a r. kath. klérus a legnagyobb szerepet játszotta püspökeivel. . . . Három századnál immár több időt töltött el a magyar protestantismus a folytonos küzdelemben s a jövőben újra a küzdelem nehéz munkája vár reánk ... Ott van az az 1848. XX-ik t. cz. annak életbe léptetéséért láradhatlanul fogunk küzdeni." Sárospataki lapok. A prot. leánynevelés kérdéséhez szólván, azt mondja; ..felekezeti szempontból életbe vágóbb dolog ránk nézve a nők nevelése, mint a férfiaké ; azért hát prot. leányiskolát minél többet és pedig olcsó leányiskolát." Debreczeni prot, lap, A hittanhallgatók létszámának apadásáról elmélkedvén, kimondja, hogy a lelkészi pálya megkedveltetése végett az erkölcsi javítás terén is elhatározó lépést kell tennünk : fel kell emelni a lelkész tekintélyét, szabályozni a segédlelkészek helyzetét; lelkészek és tanítók jóravaló, képes és nemes erkölcsű gyermekei részére a prot. áldozatkészség révén fentartott közép és felső tanintézeteinkben minél több internatusi helyről kellene gondoskodni, s ezek az ifjak később kedvvel szolgálnák az egyházat. Azt az egészséges theologiai szellemet kell ápolnunk és diadalra segélnünk, a melyben erő, áldás van, s a melynek jövője nem a változó korszellemtől függ, hanem több évszázados múltú szilárd alapon nyugszik. — Az országos özvegy-árva-gyámintézet és az egyházmegyei gyámintézetek viszonyára nézve ..jobb, méltányosabb, könnyebb módját, kivált szegényebb vidékeken elterülő egyházmegyék lelkészére nézve a fizetési