Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Balogh Elemér. Képek az angol egyházi életből

mányos országgyűléstől azt, a mihez törvényadta jogunk van, a mi a viszonyosság következménye. S hiszem, hogy a kormány is egyházunknak úgy a jelenben, valamint a múltban tett szolgálatait, (nem korteskedést, hanem a haza függetlenségéért 300 éven át vivott küzdelmeket, a pátens elvetését is érteni) méltányolni fogja s autonómiánkat meg nem nyirbálja teljesen, hisz úgy sincs már sok belőle. De ha úgy is volna, mi félni való van egy alkotmányos kormánytól? Ha felügyelőink neuf félnek hivatalt vállalni, azt becsülettel betölteni s azért az országtól tisztességes javadalmazást húzni; miért volna az baj, ha a lelkész is onnat kapna állásának, képzettségének megfelelő fizetést? avagy si duo faciunt idem, non est idem ? Mert az absolntisinus idejében talán senki nem hozott oly nagy — különösen aránylag véve azt — áldozatot a hazának, mint a szegény prot. papság. Illő, hogy már egyszer annak áldását is élvezze. Azért is minden egyes gyülekezet kérje esperessége s kerülete útján az egyetemes gyűlést, hogy az még ez év folyamán nyújtson be kérvényt vagy memorandumot az országgyűléshez, melyben az 1848. évi XX. t. cz. végrehajtását kérje, követelje. Kérje, követelje legalább azt, hogy a róni. ós gör. kath. egyházak által birt vagyon évi jövedelmének lélek- és iskola arányában megfelelő, törvény által biztosított dotatiot kapjon egyházunk. Vegyük meg áron is az alkalmat, lépjen fel emez indítvánnyal minden gyülekezet, nehogy az egyetemes gyűlés esetleg alkotmányos tárgyalás végett visszaszállítsa azt a kerületekhez, a kerületek egy év múlva az esperességhez, az esperességek ismét egy év múlva az egyes gyülekezetekhez. Ne gondolja azt senki, hogy ez csak is a papok érdeke, a pap érdeke mindig azonos gyülekezetének érdekével, a gyülekezetek érdeke soha sem lehet az, hogy lelkipásztoruk szükséget szenvedjen, mert (Mat. XX, 31.) „megverem a pásztort, és elszéledeznek a nyájnak juhai." GK. MS. Képek az angol egyházi életből. Irta s a pozsonyi prot. estén 1897. márez. 27-én felolvasta Balogh E 1 e m é r ev. ref. lelkész. Aki az angol egyházi élettel meg akar ismerkedni, nehéz feladatra vállalkozik már azért is, mert az Angliában levő felekezetek száma meghaladja a 250-et. Hogy mégis némileg tájékozódjunk e sokféle vallásfelekezet felől, leghelyesebb, ha oly helyet keresünk Angliában, ahol a legtöbb felekezet képviselve van : ez a hely London, a világ legnagyobb városa. Mielőtt e város vallásfelekezetei közül néhányról szólnék, néhány számadattal óhajtom a tisztelt közönséget London nagysága felől tájékoztatni. London város területe 1794 D

2 kilométer; utczáinak hossza 13,403 kilométer, vagyis 63-szor hosszabb út, mint a Pozsonyból Budapestre vivő. Az utolsó 40 év alatt évenként átlag 14,600 ház épült, s igy átlag mindennap 40 új ház épül fel. London területén lakik 5.847,668 ember; lakosainak száma azonban naponként 300-zal, s igy évenként 110,000-rel növekedik, tehát minden kilencz évben 1 millióval. Van Londonban 1400 templom — tehát átlag jut minden 4200 emberre egy templom. Mikor először Londonba mentem, feltettem magamban, hogy a legnevezetesebb templomokat meglátogatom. A hírlapok közül egynéhány szombaton akkép tájékozza a nagy közönséget, hogy az újság rövid tartalmát plakátra nyomatja, s ezt megbízottja által az utcza kövezetére ragasztatja. Ez utczai ragaszokból, meg különösen a hírlapok ,,Preachers for to morrow (holnapi szónokok) rovatából meg lehet tudni a leghíresebb egyházi ós egyéb szónokok functiójának idejét és helyét. Ez a „Times" egy szombati száma, amelyet felhasználtam vasárnapi tervem készítésénél. Legelőször is az államegyház egyik híres papját, Far rar Frigyes Vilmost, a westminsteri apátság fődékánját, jelenleg canterburyi dékán, óhajtottam hallani, s jó idejében elmentem a London városi földalatti vasút 6 állomásán át a westminsteri templom Margit nevü kápolnájához, ahova ez alkalomra délelőtti 11 órára Farrar dékán volt szónokul kijelölve. A Margitkápolna ajtajához érkezvén, ott már sok. oly várakozót találtam, a kik az angol királynő kedvencz papját jöttek el meghallgatni. Ahogy bebocsátást nyertünk, lehetőleg a szószék közelében helyezkedtünk el, látni és hallani óhajtván mindent. Mert az angol állam egyház templomaiban a szem is gyönyörködik. Az angol államegyháznak tudvalevőleg csak hitelvei közösek a református hitelvekkel, mig az egyház szertartása és kormányzata a római katholikusokéhoz hasonlít. Ez a Margitkápolna is csak annyiban különbözik egy római katholikus templomtól, hogy csupán egy oltára van, mig a római katholikus templomokban több szokott lenni. A Margitkápolna Isten tisztelete gyönyörű karénekléssel kezdődött, majd a közönség énekelt a hivatalos Istentiszteleti könyvből a „Common Prayerből." Erre a sekrestyéből néhány piros ós fekete kámzsás fe-