Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Gk. Ms.. Az 1848. évi XX. t. cz.

Tizenötödik évfolyam. 21. szám. Orosháza, 1897. május 27. EVAHG. EGYHÁZ BS IS Előfizetés dija : Egész évre . . ö frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt E»0 kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK BÜNDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . © frt Fél oldal. . . . „ Negyed oldal . . 2 „ Ennél kisebb . . 1 ,, Bélveg külön 30 kr. 1848. évi XX. t. cz. A ki nem az Optimismus rózsaszínű szemüvegén nézi egyházunk ügyeit, az sajnálattal kénytelen észre venni azt, hogy enyházunkat. nagy baj fenyegeti, mely bajokat most elősorolni nem szándékozom, tárgyalva s elősorolva lettek azok e lapokban eléggé, nem is kiváncsi azokra senki, inkább arra, mikép lehetne rajtok segiteni. A mi sokak által olyannyira irigyelt s édes hazánknak is oly sok szép szolgálatot tett autonómiánk kezd hiveinknek, állami, megyei s községi terhek mellett nagyon is terhes lenni, ügy hogy a mi valaha, ügy az egyháznak, valamint a hazanak mondhatni egyedüli támasza volt, ma az egyházunk veszedelme. A jog kötelességekkel jár, s a mi autonomiánk által nyújtott jogok oly csekélyek, (hisz minduntalan megnyirbáltatnak azok, hol egyházi gyűlések, hol meg állami törvények által, vagy pedig egyéb feljebbvalók által illusioriussá tétetnek,) de a kötelességek nem hogy arányban fogynának, de sőt mondhatni, hogy megfordított arányban hatványozva emelkednek. S a nép, az Isten adta nép, a honatyáink által nyitott s a mi protestáns szabadelvüségünk által helyeselt ajtón, a felekezet nélküliség ajtaján igyekszik menekülni a jogoktól, melyeket alig birt felfogni, de egyúttal a tehertől is, melyet nagyon is érzett. Legutóbb egy aradmegyei ev. ref. egyházközség fele jelentkezett, hogy felekezet nélküli lesz. E sorok íróját is egyik szórványabeli hivek azzal fenyegették, midőn az adót tőlük követelte, hogy szivben ugyan lutheránusok maradnak, de színleg felekezet nélküliek lesznek, mert ók a sok terhet nem birják. S mindannak daczára, hogy a nép túl van terhelve egyházi adókkal, az egyházi tisztviselők — lelkészek — méltán panaszkodnak, hogy a földiekben nagyon is gyarlón vannak jutalmazva. Ennek t. i. úgy a hivek terhei könnyítésének, valamint a lelkészek panaszai elhallgattatásának csak egy orvossága van, és az az 1848. évi XX. t. cz. 3. §-ának a végrehajtása. Egy esp. gyűlésen szóba jővén ez, azzal lett az indítvány elodázva, — igaz, nem volt forma szerinti — hogy ez vagy csak a nép új megadóztatásával, vagy pedig forradalommal volna elérhető. Hát ez utóbbit senki sem óhajtja, hisz azért imádkozunk, hogy ettől óvja meg az Isten édes magyar hazánkat, a sae^ularisatio útján egy lelkész sem óhajt jóléthez jutni, nem irigyeljük mi a r. kath. plébánosoktól azt. De azt szentesitett törvény alapján kívánhatjuk, hogy egyházunk a róm. és gör. kath. egyházak által birt javadalmaknak megfelelő dotatioban részesüljenek, s ez, igaz, hogy csak újabb megadóztatás útján volna elérhető. De ez újabb adótól hiveinknek nincs mit félni, hisz ők ezt eddig is fizették, még pedig magok, holott akkor ugyanezen czélból más factor által mindenesetre kisebb mértékben szedetnék az tőlük, mert hozzá járulna ahhoz akkor e haza minden rendű és vallású lakója egyformán, tehát az is, kinek papját most tán a lutheránus patrónus, vagy az őseink által közösen szerzett és az ellenségtől megvédett egyházi vagyon fizeti, az is, kinek templomát a vallásalap építette, úgy, hogy neki még egy kézi napszámmal sem kellett hozzájárulni, holott a mieink ilyenkor szinte nyögnek a teher alatt. De e czélra lehetne fordítani a felekezetnélküliek culturadóját is, vagy ez tán a gazdagok által látogatott opera subventiojára fordittatik? Ez ellen felhozhatná valaki, hogy ezzel feladjuk autonómiánkat. Ez azonban nem pátens, mi nem adjuk ezzel áruba jogainkat egy önkényes hatalomnak, csak kérjük, követeljük ezzel alkot-