Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Schl. K.. Az egyet. nyugdíjintézet szabályrendelet javaslata

kivonatok ára tartana vissza gyermekeik törvényesítésétől, ingyen is ki fogjuk adni a kivonatokat. Marad azután még ezenkívül is elég ingyenes kivonat a lelkészek számára, a kik előtt e munka, midőn fogyatkozó stoláris jövedelmeik kárpótlását hiába sürgetik, bizony épen nem kedves és nem népszerű. De meg kell tennünk — hazafiságból, mert — muszáj. Ezek azon anyakönyvi kivonatok, melyeket a miniszter rendeletére a kiigazított, illetve kipótolt anyakönyvi tételekről annak igazolásául, hogy az elrendelt törvényesítésnek bejegyzése megtörtént, a törvényhatósági levéltárnak a főszolgabírói vagy polgármesteri hivatal útján, — és a vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszterhez a püspöki hivatal útján külön-külön kell beküldeni és felterjeszteni. Elég volna bizony ez utóbbi hivatalosan ingyenes kivonatokból egy példány is. De hát papiros korszakot élünk és rendnek kell lenni. A miniszter mind a kettőt megkívánja. Ha pedig már oly sokat íratnak velünk: akkor a munkás méltó volna az ő jutalmára PUBLIKÁNTIS. Az egyetemes nyugdijintézeti szabályrendelet javaslata. Ha tanácsot adnak, gondold meg; és Ua jónak találod, kövesd ! Ilyen jó. tanács, útmutató volt Veres J. szerkesztő minapi vezérczikke, a melyet tiszta meggyőződésből magamévá teszek. Annak első része volt: „a nyugdíjintézet legyen." Ha pedig most az első alapot : a javaslatot döntögetjük, mikép jutnánk új alaphoz az év végéig? Azért fogadjuk el a javaslatot, főelveiben legyünk egyek, nagy terheit vegyük magunkra áldást kívánván munkálni. A másik főrésze : zörgessük az állam ajtaját, hogy az megnyíljék intézetünk javára. Hiszen az állam szolgái is voltunk, vagyunk, néptanítók maradunk, a mint voltunk eddig is. Ha az állam az előbbiekről gondoskodik és al utóbbiaknak egy sok millió frtnyi nyugdíjintézetet teremtett, nagy összegeket áldozván, miért nem adhatna nekünk is e czélra több százezer forintot vagy egyszerre, vagy évi részletekben, melyek egy nagy háztartás egyensúlyát nem bolygatják. Mégis néhány észrevételem van a javaslat egyes szakaszaihoz. A 17. §.-t az indokolás határozottan, maga e szakasz második kikezdésében sejtőleg magyarázza akként, hogy a nyugdijintézeti tag özvegye, árvái igényt tarthatnak az intézet ellenében, lia a férj v. atya 1898. január 1. vagy 2. elhal, nem lehetne-e ezt magában a szakaszban igy kimondani: A nyugdijintézeti tag özvegye, férje halála után „az intézet életbelépésének első napjától fogva" és ez uton ki lenne zárva minden aggály, kétely, vájjon más valami bele nem magyarázható-e ezen szakaszba. A 25. §. második kikezdéséhez ez a kérésem,, hogy ezen zsenge virág szirmaiból, a nyugdíjintézettől ne szakítsunk sokfelé. A 8 bizottsági tag felszámíthat útiköltséget és 5 frt napidijt. Ha egyegy tagra egy ülés alkalmával 20 frtot számítunk, az évi költség 640 frt. Ám az ügyvivő költsége, a mely ki nem kerülhető, 250 frt (26. §.) a pénztáros is díjazandó (31. §.). tán az ellenőr is, az irodáért is esetleg bér fizetendő (25. §.), ezekből az új intézetnek egykönnyen 1200 frt évi kiadása lesz, a mely három özvegy egy évi nyugdija. Nem volna-e, szemben a nemes ezéllal, 8 lelkiismeretes, szakértő, ingyen fáradozó bizottsági tag található? Vagy ha az ingyen munkától tartunk, nem vállalná-e magára e költséget az egyetem pénztára? A 32. §. harmadik kikezdéséhez indítványoznám, hogy az évi járulékok január és február hóban szedessenek és a központi pénztárba márczius l-ig szolgáltassanak be. Miért ne fizessünk előre, lia maga a nyugdíjintézet is előre kiutalványozza az özvegy-árvák, majd a nyugdijasok járadékát? A 35. §.-t kihagynám. Miért akarja az egyetem az esperességi, kerületi intézetektől a kenyeret elvenni? Nem elég, lia hivatkozván a törvényre, szabályrendeletileg kimondja a testületek és a tagok évi járandóság kötelezettségét? Hadd éljen, fejlődjék a kisebb intézet továbbra is ! Ez egyetemes intézet juthat oly helyzetbe, hogy bizonyos százalékot levonni kénytelen lesz a biztos jövedelemre számítók járadékából (22. §.) Akkor ott lesz a kisegítő, az esperességi, a kerületi intézet ! Ne zaklassuk azokat ! Magok az esperességek, kerületek legjobban fogják tudni, mi teendők legyenek otthon, hogyan könnyítsenek tagjaikon. Halálra ítélni azokat, az engedelmesség alól felmenteni az egyházközségeket, azt már nem