Evangélikus Egyház és Iskola 1897.
Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Bohus K. Halte, was du hast
lekészi karunk az egyházpolitikai törvények megalkotása által, tehát megvárhattuk volna, hogy az állam kárpótolni fogja veszteségeiért lelkészeinket, annyival inkább, mert nem kis szerepe volt lelkészi karunknak e téren. A konvent állásfoglalása ez égető kérdésnek nem megoldása, hanem egyenes elodázása, mert hiszen világos, hogy egyházaink a/ 1 0 része szegénysége miatt ez értelemben a stóla kérdést még ha akarná, akkor sem képes megoldani és igy marad a jelenlegi tarthatatlan állapot. Szegény lelkészeink ez által még szegényebbekké lesznek." A Melanchton-emlékre gyújtott a dunáninneni kerület 418 frtot, a tiszai 382 frtot, a dunántúli 341 frtot, a bányai 290 frtot, a krajezárokkal együtt összesen 1432 frt 85 krt. KÜLFÖLD. A pogány missió ügye Ausztriában örvendetes fellendülést nyert azon rendelet által, melyet a morva-sziléziai superintendens a mult óv végén intézett az egyes egyházakhoz. E rendeletben felhivatnak a lelkészi hivatalok, hogy presbyteriumaikat nyerjék meg a pogány missió ügyének s határoztassák el a gyűlésekben, hogy minden egyházközségben akár vizkereszt ünnepén, akár vizkereszt után való valamelyik vasárnapon, a pogány missió czéljaira offertorium tartassék, a mely offertoriuinok azután a lipcsei missiói egyletnek fognak beszolgáltatni. Az angol és német evangélikusok óriási áldozatokat hoznak erre a czélra, méltó tehát, hogy mások is támogassák filléreikkel. Németországban 1890-től 1894-ig az evang. egyházba összesen 23,607 egyén tért át, elhagyta pedig 18,804; szaporulat az áttérések révén 4803. Az evang. egyházloa áttért 2088 zsidó, 17,002 r. kath., 4517 különféle vallású. Zsidóvá lett 02, r. katholtkussá 2794, mássá lett 15,944 egyén. Poroszországban 14,045 r. kath. lett evangélikussá, ellenben csak 1467 evang. lett r. katholikussá. IRODALOM. ..Halte, was du hast" czimmel egy füzetke jelent meg B o h u s Károly franzfeldi lelkész tollából. Czélja a füzetnek az ev.-i igazságot a szekták, különösen a nazarénus tevtanokkal szemben a szentirással igazolni s az ev. keresztyéneket e tévtanok elfogadásától megóvni. A füzetke 6 részben foglalkozik a nazarénus balvóleményekkel. Az első rész szól a nazarénus secta keletkezéséről, a második a nazarénusok térítési módjáról, a harmadik az ő álláspontjukról, a negyedik az egyházróli nézetüket tárgyalja s az ötödik rész az isteni tiszteletről, ünnepekről és a lelkészi hivatalról tesz emlitést s végül záradékképen szól a keresztségről, a bűntelenségről, az esküről és a hadi szolgálatról. A nazarénusok az irásra hivatkoznak, annak egyes nekik tetsző kifejezéseit használják fel állitásuk bizonyítására, de a teljes írásról megfeledkeznek. A füzetke írója a tévesen s hamisan értelmezett helyeket megvilágítja s a nazarénusok tanait magából a szentírásból és a szentirással czáfolja meg. Előadása egyszerű, világos irásszerű s minden sorában meggyőző. Hasznos szolgálatot tehet egyházunknak a füzetke, különösen olyan vidékeken, hol a nazarenismus felütötte fejét. Sárospataki lapok, Egyx baranyai lelkész „Segély? -— veszedelem" czimmel szólván az államsegélyhez, azt állítja, .,hogy az államsegély úgy, a hogy tervezve van: pusztulást, romlást hoz egyházainkra. Ha a Wekerle eszméi vétettek volna foganatba, a ki a közvetett terheltetésektől óhajtotta volna a népet megmenteni: egészem másképen állana a dolog. Ámde hogyan terveztetik a segélyezés? Úgy, hogy a hivek terheltetése érintetlen hagyatván (ez a punctum saliens), a hol a lelkészi fizetés a végzetes „Jelentő-ivek" alapján a 600 frtot meg nem üti, ott lassanként ennyire, később aztán (ha a hagyományos pénzügyi „viszonyaink" engedik) 800 frtra egészíttetik ki. Hát kérdem : van-e oly hivő, a kinek az egyházi terhén — e közvetett adózás igazságtalan arány terhén — ez az eljárás csak egy mákszemnyit is könnyítene? Vájjon, a makkos-liotykai napszámos kevesebbet fizetend-e akár egy szem rozszsal, akár egy fillérrel, mint annak előtte ? Könnyül-e a lukma, kisebb lesz-e a szörnyű kivetés, ha templomot vagy paplakot kell építeni? Bizonyára nem! Ám, ha a lelkészi fizetések közigazgatási úton — mint a r. k. kongruánál történt — ősszeszámittatván, megállapította volna a kormány a lelkészi fizetés minimumát, — teszem azt 1000—1200—1600 frtos arányban s kimondta volna elvül, hogy ez összegnek bizonyos hányadát viseljék a hivek és pedig az állaniadó mindenesetre igazságosabb arányában, bizonyos részét pedig állandó segélyül maga adja meg (a hol ezt igénybe akarják venni) ezt érteném, ezt vallási segélynek nevezném; ezért sok ezer szegény áldaná a bölcs törvényhozást, ellenben úgy, a hogy tervezve van, a mi czélunkon túl lő és segély helyett veszedelmet rejt. Vigyázzunk ! hogy az államsegély Danausok ajándéka ne legyen. Félek, hogy a trójai faló méhéből veszedelmek serege árad ki reánk. Követeljük, mert erre törvény jogosít, hogy az állam — ha kell — vessen ki kultusz-adót és fizesse az egyház szolgáit, a mint az magára
