Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Feyér Gyula. Keresztyén vallástan. Hetvényi Lajos

Meg vagyok győződve, hogy ha volt kor, midőn a keresztyén egyházat a törvény alapján szervezték s e kor a róm. katholicismus kora volt; s ha volt kor, midőn a ker. egyházat a hit szabadsága alapján szervezték s e kor az evangy. protestantismus kora volt, — eljő az a kor is, mikor nemcsak Péterrel és Pállal, hanem ama tanítvánnyal, a kit az Ur szeret vala, Jánossal a szeretet alapján is szervezünk egyházat s ez a kor akkor áll be majd, midőn az ember, a férfi és nő egymást összhangzatosan kiegészítő munkásságával, épiti meg az Urnák, mindnyájunk közös és édes mennyei atyjának országában a testvériségnek egyházát. Emeljük fel tehát a nőt, hogy vele együtt az ember emelkedjék és közügye nyerjen: Isten országa terjedjen. Én boldog leszek, lia a theol. akad. anyakönyvébe nemsokára beírhatom a legelső — 11 őtheologust. S hiszem, hogy ezt mi hamarább érjük meg, mint bármely más egyház, mert a mi egyházunk legutóbbi zsinati törvényében az önálló nőknek már is megadta a képviseltetési jogot. Adja Isten, hogy megadja összes s teljes jogaikat is s akkor — szép múltjához — méltó jövő derül reá, mert én is azt vallom : a kié a nő, — azé a jövő. DE. MASZNYIK ENDEE theol. akad. igazgató-tanár. Keresztyén vallástan. Ág. hitv. evang. ismétlő iskolások és konfirmandusok számára. Molnár, Nissen. Zábrák sat. után —- szabadon — irta : F e y é r Gyula, pürkereczi ág. hitv. ev. lelkész. Z e i d 11 e r Henrik tulajdona. Brassó, 1897.Ha mindenekelőtt magát a czimlapot vizsgáljuk, két dolog vonhatja magára figyelmünket. Az egyik az, hogy szerző könyvét ismétlő iskolások és konfirmandusok számára irta. Véleményem szerint a tanulóknak e két csoportját nem lehet egyenlő fokúnak venni, mert mig az ismétlő iskolások számára elégséges az összefoglaló természetű tankönyv, addig a konfirmandusok oktatását a legmélyebb alapról kell kezdeni s tekintve azt, hogy a hitoktatónak legtöbbnyire különböző képzettségű s felfogású gyermekekkel van dolga, a vallásoktatást oly alaposan, figyelemmel és intensive kell vezetni, mintha az illető anyagot a gyermek még nem is tanulta volna. Csakis igy lehet az isteni tanitást a gyermek lelkével annyira egybeolvasztani, hogy élete folyamában majd sohase szégyenelje a Krisztus evangéliumát. A kontirmáczió jelentősége gyülekezeteinkben már mindig jobban és jobban kiemelkedik, de e téren még többet kell tennünk. Nem volna sok, lia a konfirmácziói oktatásra egy egész évet szentelnének, azt azonban könnyen általánossá lehetne tenni, hogy a konfirmácziói oktatás kezdődjek advent elején ós tartson legalább a húsvét utáni első vasárnapig. Ennyi idő naponkénti oktatás mellett mindenesetre kell ahhoz, hogy a gyermek a hit igazságait ne csak elméjébe vésse, hanem, hogy azok valósággal vérévé váljanak. De lia a tanitás ideje 6, esetleg 8 hét, még akkor sem lehet a konfirmandusok könyve ugyanaz, mint az ismétlő iskolásoké. A konfirmácziói tankönyvnek a dolog természetéből folyólag a konfirrnáczió fogalmából kell kiindulni s logikus módon igy kell áttérnie a vallásra, a hitre, ezeknek fogalmára, a keresztyén hit megismertetésére s az ezen alapuló erkölcsös élet követelményeire s végül az élő hitet s erkölcsös életet előmozdító kegyelmi eszközökre. A bevezetésben helyet foglalhat rövid biblia-ismertetés, függelékképen pedig a róm. kath. egyháztól való eltérés feltüntetése, a keresztyén egyház s a magyarhoni reformáczió vázlatos története s egyház alkotmányunk rövid megismertetése. A konfirmácziói oktatáshoz tehát oly külön könyv szükséges, a mely határozottan e czélból készült. Szerző a konfirináczióról a keresztség szentségéről szóló részben emlékezik meg s mig másutt majdnem minden kérdésnél icléz egy-egy szentirásbeli helyet, addig épen itt mulasztja el a konfirmáczió fontosságát feltüntető verseket (p. Máté 10, 32—83. I. Tim. 6, 12—14 stb.) idézni. A czimlap másik viszássága a következő : „Molnár, Nissen, Zábrák sat. után — szabadon — irta: Feyér Gyula." Ha szerző munkáját Molnár, Nissen ós Zábrák után irta, akkor nem Írhatta szabadon, kötve van az illető szerzők irányához, beosztásához, mert valamely művet önállónak, szabadnak még nem nevezhetünk akkor, ha csak a mű kifejezés módja, külső alakja eredeti, hanem a belső tartalomnak is a szerző egyéniségén kell átszűrődni s csak igy nevezheti mun-